„Teltházas” elsőáldozás szerepjátékkal

Elsőáldozási „tablókép”: idén bő volt a termés - A SZERZŐ FELVÉTELEA kolozsvári Szent Mihály-templomban május 13-án ünnepelték a harmadikos hittanos gyermekek első szentáldozását. Az „elvetett mag” az idén bőséges termést hozott, hiszen harmincan járulhattak az Eucharisztiához – évek óta nem részesültek egyszerre ennyien e szentségben a Szent Mihály-templomban. A szülőkkel, nagyszülőkkel, rokonokkal és ünneplő hívekkel telt Isten házában az olvasmányokat és könyörgéseket az elsőáldozók olvasták fel, akik ugyanakkor kedves szerepjátékkal tették felejthetetlenné életük és a közösség életének ezen kiemelkedő eseményét.

Az áldozásban való első részvétel kezdetben a kereszteléssel és a bérmálással együtt, a beavatás keretében történt. Az Eucharisztia komolyabb, személyesebb felfogása – ahogy a középkori nyugati egyházban egyre jobban elterjedt – az áldozásban való részvételt a személyi érettséghez kötötte, ezért az elsőáldozás időpontját az eredeti 7. évről fokozatosan kitolták a 13-14. évre. Szent X. Piusz pápa alatt, 1910-ben viszont egy új fejlődési irány vette kezdetét, amely az „értelemmel bíró életkor” határát és ezzel együtt a húsvéti elsőáldozást körülbelül hét éves korban állapította meg. Nagyon fontos, hogy az Eucharisztiának, mint beavató szentségnek a húsvéttal való összefüggése világosan kitűnjön, valamint hogy az elsőáldozás az egész egyházközösség ügye-ünnepe legyen. Minden gyermeket még általános iskolás korban fel kell készíteni mind az első gyónás, mind az elsőáldozás szentségére, ebben a sorrendben. A felkészítés a plébános felelőssége mellett a szülők, a plébániai közösségek és a hitoktatás közös feladata.

A vasárnapi, Szent Mihály-templomban sorra került elsőáldozáson mind Kovács Sándor főesperes-plébános, mind a felkészítést végző Mihály Imre segédlelkész, Kalamár Alíz hitoktató és Geréd István kántor hangsúlyozták: az egyéves felkészítés ideje alatt a gyermekek hitben való nevelésére összpontosítottak, de ebben elengedhetetlen a szülők, a keresztszülők részvétele is, akik, ha gyakorló keresztény életet élnek, akkor hatékonyan elő tudják segíteni gyermekük lelki-szellemi fejlődését, valamint gyermeküknek az egyházközösség vérkeringésébe való bekapcsolódását.

FODOR GYÖRGY, Szabadság, 2012. május 15.