2012.06.24
Templombúcsúra gyűlt össze Kide lakossága vasárnap. Az elszármazottakkal és vendégekkel együtt zsúfolásig telt a virágokkal szépen feldíszített templom. Szakács Endre, a szamosújvári örmény templom, egyben a kideiek plébánosa házigazdaként köszöntötte a több felekezethez tartozó vendégeket, köztük Bakó Antal gyergyóremetei plébánost, Küsmödi Attila szamosújvári, Márton Gábor Benedek széki és Fecheta Jenő dési plébánosokat, valamint Nagy Tibor Sándor kidei református lelkészt.
A kidei római katolikus templom oltára felett álló, Jézust vérző szívvel ábrázoló szobornak érdekes a története: a kolozsvári Marianum kápolnájába készült, de nem fért be a kápolnába. Az akkori plébános jónak látta kihozni Kidére, így lett a kidei templom azóta is Jézus Szíve búcsú helyszíne.
A misét celebráló Bakó Antal – visszaemlékezve a nyolcvanas évek elején fiatal papként Kidén eltöltött éveire – ismerősként köszöntötte a falubelieket, szavait áthatotta a visszaemlékezés melegsége. Prédikációját a 21. század kihívásainak megfelelni akaró keresztény emberhez intézte, aki nemigen talál fogódzót. Elbizonytalanodik, támaszt keresve mindinkább a föld felé néz, és kapaszkodna azokba, akik magukra vállalták a gondviselés feladatát. De saját bőrén tapasztalja, hogy ezek az emberek nem tudnak istenek lenni. „Mire jó a búcsú?” – tette fel a kérdést a folytatásban, majd meg is válaszolta: arra, hogy emlékezzünk, emlékeztessünk, kérjünk és hálát adjunk, felismerjük azt, hogy nem kell csak a földre néznünk támaszt keresve, ha Jézus életének példájából három dolgot szem előtt tartunk: a tisztaságot, engedelmességet és a szeretetet. Ha e három elv szerint éljük életünket, ha felismerjük az igazi igazságot és annak a szellemében járunk el, akkor több időnk és türelmünk lesz az élet apró keresztjeinek viseléséhez.
A templomból kijövőket a helyiek kaláccsal, borral, üdítővel, szeretetvendégséggel fogadták.
LUKÁCS ÉVA, 2012. június 23.