Papszentelés

Jakubinyi György érsek június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok napján, a székesegyházban 10 órakor kezdődő szentmise keretében pappá szentelte a gyulafehérvári Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet négy diakónusát: a csíkmadarasi Balla Imrét, a csíkmenasági Farkas Alajost, a galócási Puskás Attilát, felvinci Szabó Siklódi Lászlót, valamint a római Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum két növendékét: a zernyesti Hurgoi Jánost és az ákosfalvi László Istvánt.

Az érsek atya szentbeszédét az evangéliumban szereplő krisztusi kérdés köré építette: kinek tartják az emberek az Emberfiát? A történelem folyamán sokszor megismétlődik a kérdés: Kicsoda számodra Jézus Krisztus? Rávilágított arra, hogy minden kereszténynek, így a papnak is, kereszténysége attól függ, hogy mi erre a kérdésre a válasza. A lélekben letörölhetetlen jegy, a papság szentsége kegyelmet áraszt, hogy viselője tudja vállalni, amire az Úr meghívta. Hangsúlyozta, hogy felszentelt emberként Krisztust kell sugározza. De ember lévén, szüksége van a hívek támogatására is.

A főpásztor kitért arra is, hogy a papi hivatások csökkenő száma nem annak tulajdonítható, hogy Isten kevesebbet hív szőlőjébe. Isten ma is ad hivatást, csak egy része már nem születik meg, mert nem vállalják szüleik. Az elanyagiasodott társadalom elfelejti, hogy azért vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljünk.

Az állatvilágot lehet gerinces és gerinctelenekre osztályozni,  áttételesen az embereket is lehet eszerint csoportosítani. A régi társadalomban a pap függetlenül, hogy melyik csoportba volt sorolható, megmaradt papnak, mert a társadalom megkövetelte tőle. A mai világban lesik, hogy mennyire éli meg azt, amit hirdet. Ha a papnak nincs gerince, hiányzik a megtartó társadalom, hogy pap maradhasson.

Kopernigk Miklós sírfeliratát említette “Nem várok Páléhoz hasonló kegyelmet, a Péternek adott bocsánatot sem kérem, de a keresztfán a latornak juttatott irgalomért serényen imádkozom”.

Az érsek atya a szentelendőket arra buzdította, hogy lebegjen mindig szemük előtt: Kicsoda számukra Jézus Krisztus? Ha kialakították a személyes kapcsolatot Krisztussal, akkor bízva vállalhatják a papságot, és majd Szent Pállal elmondhatják: “A jó harcot megharcolam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam”.

A szentelési szentmisén, amelyet a Mária Rádió közvetített, Lászlóffy Árpád orgonaművész és a székelyudvarhely-szombatfalvi plébánia kórusa emelte az ünnepi hangulatot.

Az újmisések első állomáshelye: Balla Imréé Gyimesbükk, Farkas Alajosé Barót, Puskás Attiláé Beszterce, Szabó Siklódi László-Leventéé a brassói Szent Kereszt plébánia. Hurgoi János és László István tanulmányaik folytatására visszatérnek Rómába.

Zsebe Márta

képeket Păşcălău Adrian Gabriel