2012.06.27
Az ókorban és a középkorban végbemenő folyamatok, felfedezések, találmányok nagymértékben meghatározták a további korszakokat. Sokan úgy gondolják, hogy a középkorban az egyház volt a legnagyobb ellenzője a tudományos élet kifejlődésének. Azonban ez egy téves felfogás, hiszen a középkorban az egyházon belül rengeteg tudóst és felfedezőt tartunk számon.
Sör- és fegyverkészítés a kolostorban
Ha a kora középkort vizsgáljuk, akkor rögtön elmondhatjuk, hogy Nagy Károly birodalmában a szerzetesek már készítettek sört. Tehát cáfolható az a kijelentés, hogy a szerzetesek csak kódexmásolással foglalkoztak, hiszen a sörkészítés mellett közülük emelkedtek ki neves tudósok és feltalálok is. Ennek az lehet az egyik oka, hogy ők voltak a középkorban a művelt, olvasni és írni tudó réteg, akik az ókorból hátra maradt tudásanyagot tanulmányozni és olvasni tudták.
Berthold Schwarz német ferences szerzetes találta fel a puskaport és az első lőfegyvert a XIII–XIV. században. Boldog Béna Hermann bencés szerzetes a XI. században élt, és a középkor egyik legnagyobb tudósaként tartják számon. Bár végtagjai bénák voltak, ő volt az, aki arab nyelvről latinra fordított először, valamint feltalálta a holdidőszámítást és a holdfogyatkozás kiszámításának a módját is. Ezenkívül meghonosította a hordozható napórát és az asztrolábuszt.
A Föld gömbölyű!
A földrajz és a csillagászat területén még rengeteg tudóssal és felfedezővel találkozunk, mint például Roger Bacon (XIII. sz.) ferences szerzetes, aki azt tanította, hogy a Föld gömb alakú. Ő és Nagy Szent Albert adták Kolumbusznak azt a gondolatot, hogy a Földet körbe lehet utazni. Később, a XV. században, a humanizmus korában Nicolaus Kopernikusz megalkotta a heliocentrikus világelméletét. Ő szintén a katolikus egyházhoz tartozott, mint kanokok. Elméletét az egyház elfogadta és tanította.
De nemcsak a földrajz terén voltak kiemelkedők az egyházi méltóságok, illetve szerzetesek. A fizika terén például Robert Grosseteste lincolni püspök a XII. században a fényt tanulmányozva megalkotott egy ősrobbanásmodellt, filozófiai és teológiai alapokon. Jean de Roquetaillade francia ferences alkimista a XIV. században feltalálja az alkohollepárlót. Mindezekből látható, hogy az egyházon belüli tudományosság mennyire sokszínű volt, és milyen ágazatai voltak.
Bencések és orvosi egyetem
Emellett természetesen az orvostudományban is sok felfedezőt és tudóst jegyeztek. A bencés szerzetesek voltak azok, akik a IX. században az első orvosi egyetemet létrehozták. Fontos volt tehát, hogy egy olyan nemzedéket neveljenek, akik továbbvihetik az ő tudásukat, és továbbfejleszthetik azt. Tudjuk, hogy az egyház támogatta a boncolást a középkorban, azonban kizárólag olyan esetben, ha annak teológiai indokai voltak. Ilyen volt például az, ha egy nő terhesen meghalt. Akkor császármetszést végeztek, hogy a gyermeket tudják megkeresztelni, és ezáltal a lelkét megmenteni. A boncolásról és annak gyakorlásáról a humanizmus idején rántották le a leplet, amikor kiderült, hogy Leonardo Da Vinci hullák boncolásával foglalkozik. Ő igazi polihisztor volt. Matematikai, természettudományos, és anatómiai vizsgálatait X. Leó pápa támogatásával végezte.
Ebből jól látható, hogy az egyházfők nem mindig és nem minden esetben ellenezték a tudományosság kifejlődését és a tudományos kutatásokat. Hiszen, ha az annyira drasztikusan úgy történt volna, ahogy ma az egyházat bírálva gondoljuk, vagy akár olvassuk valahol, akkor nem fejlődhetett volna ki semmiféle tudományosság, és főleg nem ilyen mértékben az egyház körein belül. A fenti kutatók munkássága alapján elmondhatjuk, hogy az ókorból merítve tudásukat, továbbfejlesztették és továbbgondolták azt, valamint az egyetemek által igyekeztek továbbadni az utókor számára. Ha mindezek a folyamatok nem mennek végbe a középkorban, és ha tényleg olyan sötét lenne a középkor, mint ahogyan azt sokan állítják vagy gondolják, akkor sem az újkorban, sem a jelenkorban nem lett volna meg az a tudásalap, amit a középkorban kidolgoztak ezek az emberek. Valószínűleg ezek nélkül megkésett volna az emberiség fejlődésének korszaka, és a mai világ embere nem ebben a korszakban és nem ezzel a technológiával élne, ha Leonardo nem kutatott volna, vagy ha Gutenberg nem találja fel a nyomdagépet. Eddig csak a tudósokat és feltalálókat említettem, de ezeken kívül hány építész, festő alkotott remekműveket, amelyek a mai korban is csodálatos építményeknek számítanak, és az építészetben is technikai újításokat hoznak.
Sokáig sorolhatnám a középkor „csodabogarait”, akik festettek, szobrászkodtak, építettek, matematikai számításokat, anatómiai kutatásokat végeztek, és vegyészkedtek. Mindegyikük polihisztor volt, és a maga korában megelőzte kortársait, olyan szintén, hogy egyesekre már-már rossz szemmel néztek, és egyeseket a társadalom ki is taszított. Ma már tudjuk, hogy nemcsak világi emberek alkottak nagyot, akiket az egyház elítélt, hanem nagyon sok tudós az egyház köreiből és annak támogatásával kutatott és osztotta meg tanait.
SZERZŐ: MARKALY ARANKA, Szabadság, 2012. június 27.