2012.10.03
Akárcsak szerte a nagyvilágban, a Gyulafehérvári (Erdélyi) Római Katolikus Főegyházmegyében is megünnepeltük szombaton Szent Mihály főangyal, a mennyei seregek fejedelmének napját. Erdély minden sarkából érkeztek zarándokok a búcsúra.
A gyulafehérvári érseki székesegyházban Dr. Jakubinyi György érsek és segédpüspöke, Tamás József mutatta be az ünnepélyes búcsús szentmisét, akikkel koncelebrált számos paptestvérével együtt Ft. Potyó Ferenc általános érseki helynök és Dr. Marton József nagyprépost, egyetemi professzor, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia kar dékánja.
Az ünnepélyes főpásztori szentmise felkért szónoka, Kovács Sándor kanonok, Kolozs–Dobokai főesperes volt.
Kovács Sándor hangsúlyozta: főegyházmegyénk patrónusát köszöntve átérezzük, hogy napjainkban mennyire szükségünk van Szent Mihály védelmére, útmutatására és égi pártfogására. Bölcs őseink mintha jó előre sejtették volna, hogy mind igazunkat, mind értékeinket folyamatosan meg kell védenünk, s bizony gyakran megijedünk a társadalmi változások következményeitől, s gyakran erőtlennek vagy kevésnek érezzük magunkat.
A szónok Isten Szolgája Márton Áron püspököt idézte, miszerint népünket „éppen a bajok és az örökké küzdelmes élet tanította meg arra, hogy vallásához a legnagyobb áldozatok árán is ragaszkodjék, mert Istenen kívül nincs senkije. Isten azonban mindig elég ahhoz, hogy saját erőit az Ő segítségével megpótolva – testi és lelki nyomorúságából kivergődjék.”
Ugyanakkor saját magunknak is fel kell tennünk a Szent Mihály nevéből fakadó kérdést: Ki olyan, mint az Isten?! „Hiszen az ember alapkísértése, hogy mindenható szeretne lenni, és ilyenkor alaposan elvéti ember mivoltát”. József Attila szavaival élve: „Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.” Kovács Sándor megpróbáltatásokkal terhes történelmi-társadalmi időszakunkra vonatkozóan nyomatékosította: „Legyen erős a lelkipásztorok hite, hogy tudják azt kisugározni a gyermekekre a fiatalokra, a családokra, s az idősekre egyaránt. Meggyőződésem szerint, amilyen a lelkipásztor hite, olyan az egyházközösség és a hívek hite is. Ahol erős a hit, ott születnek a papi hivatások és Krisztus hiteles követői. Az Igehirdetők öltsék magukra bátran a lelkesedés palástját, mert nincs senki és semmi olyan nagy és csodálatos, mint a Mindenható Isten.”
Emelte az ünnep jelentőségét a papnevelő szeminárium évnyitó Veni Sanctéja, amelynek keretében letette a szolgálati hűségesküt érsek főpásztorunk előtt az intézmény új rektora, Dr. Nagy-György Attila, lelki igazgatója, Koncsag László, valamint a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum (kisszeminárium) fegyelmi prefektusa, László Rezső. Ez alkalommal tett esküt Ft. Varga Rezső, az új érsekség vagyonkezelője (pénzügyi igazgató), aki eddig hunyadi kerületi főesperes-plébánosként szolgált.
Míg Gyulafehérváron délelőtt, Kolozsváron este tartották meg a Szent Mihály-templom búcsúját, amelyre zsúfolásig megtelt az Istenháza.
A legszebb áldozat bemutatásának főcelebránsa és szónoka Ft. Dr. Orbán Szabolcs, a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány, a gyulafehérvári papi szeminárium erkölcsteológia és olasznyelv-tanára volt, akivel 44 pap együtt misézett.
A Szent Mihályhoz intézett ima időszerűsége tagadhatatlan – állandóan szükségünk van segítségre –, hiszen a nap evangéliumában is elhangzott Jézus ajkáról, hogy Isten angyalai fel- s alászállnak, elviszik az emberek imáját az egek legtisztább régióiba, s közvetítő tevékenységükben sokat tehet értünk Mihály, az égi sereg vezére. Hiszen annyi, de annyi küzdelem van életünkben.
Milyen nehéz például visszaszerezni elorzott közösségi javainkat, ismerve különösen a honi igazságszolgáltatási szervek működését. De a legnehezebb küzdelmet az embernek magában/magával kell megvívnia a jóért – mondotta Orbán Szabolcs ferences főatya.
Ezen a napon mindenhol megemlékezünk Márton Áron püspök halálának 32. évfordulójáról, aki a kolozsvári templomban (is) arról tett tanúságot 1944. május 18-án, a zsidó testvéreink védelmében, hogy felelősek vagyunk minden embertársunkért.
A kolozsvári Szent Mihály-búcsún fontosnak tartotta részt venni – többek között – Magdó János, Magyarország főkonzulja, valamint Bitay Levente vezető konzul és Vízi Gabriella konzul, Horváth Anna, a kincses város alpolgármestere, s nem utolsósorban Hunyadi László, a Történelmi Vitézi Rend főkapitánya Budapestről, egy csoport vitéz élén.
Fodor György, Szabadság, 2012. október 1.