2013.01.04
A Szállást keres a Szent Család hagyományos adventi ima, ami visszarepít évtizedekre, a kezdő lelkipásztori éveimre, amikor a hívekkel együtt imára gyűltünk össze, a majdnem elfelejtett hagyománynak a felélesztésére. Itt előkerültek a régi, gyermekkori, nagyszülők füzetei, ezzel együtt fölelevenedett a szülőföld és a visszacsengő hangja nosztalgiával töltött el mindenkit. Itt együtt imádkozva szülték a jelent, a közösséget, a jövőt.
Most itt Gyimesbükkben ősi értékekre építve, erősítsük és ajánljuk ezt a nagyszerű imát, a hosszú téli estékben, amikor nem mondható, hogy kevesebb a munkánk és pihentebbek lennénk, hiszen legtöbbünk már napok óta a hajnali 6:30 órakor kezdődő programon jelen van, majd a szentmisén. Este is szívesen összegyűlnek a patakok országának minden részén. Betegeknél, barátoknál, időseknél, fiatal baráti körökben, kápolnákban, a családok imára gyűlnek, vagy otthon elvégzik szűkebb családi körben ezt az imát.
A találkozás ital- és ételfogyasztás mentes. Így sikeres az ima, mert ha elindul akármilyen kis mennyiségben is a kínálkodás, a lényeg eltörpül , visszaszorító és előbb utóbb megszűnéshez vezet. Összegyűlünk advent meghitt estéjében imára, az égő gyertya fénye bevilágít az éjszakába. Korunk, közösségünk, családunk, lelkünk éjszakája az ima fényében oszladozik, a fény növekszik, a sötétség eltűnik. És megszületik a közösség, amely bevilágít korunk és önző gondolkodásunk sötétjébe.
Megerősödik a család, a családon belül a családtagok egysége, valamint a Szent Család élete, sorsa, bizalma Istenben: nyugalmat, reményt , szeretetet, örömet nyújt. Védeni fogják az értéket, igazságot, gyermeket, közösséget ... mint ahogy védték a szent család tagjai egymást és minden körülmény között a szeretet útját, az életet adományozó útját választották. Adományozzuk és erősítsük mi is mindenkiben és minden körülmény között az Isten nyújtotta életet és örömet. Érdemes összegyűlni az imára közösségben, de csak imára. Most ne szövegeljünk, ne magyarázkodjunk, imádkozzunk és engedjünk, hogy Isten alakítson. Már az első nap után, akár a feltornyosuló válaszra váró kérdéseim ellenére, tapasztalni fogom a belém áradó fény erejét, mely csak úgy magától termi a békét és rálátást enged az Istenre.
Salamon József plébános, Gyimesbükk
* * *
REMÉNYIK SÁNDOR: Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától:ez a Kegyelem.
csangoradio.ro / erdély.ma