2013.07.02
A tanyasi település legnagyobb saját ünnepe attól is szép, hogy a szélrózsa minden irányából érkeznek a helybéliek és vendégeik. Idén számosan érkeztek távolabbi vidékekről és Magyarországról is. Gyurás István jezsuita szerzetes is a messziről hozzánk honosodottak egyike, aki 1990-től szívén viseli a helybéliek sorsát-templomát. Idén Péter és Pál napján aranymiséje alkalmából köszöntötték, ő pedig különleges, hármas áldásban részesítette szeretett egyházközségét. Gyurás atya Barcson született, 1963. június 23-án szentelték pappá. Jelenleg a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papok és Idősek Otthonának lakója, gyakorta megfordul a tanyavilágban. Az ünnepi búcsús szentmisére zsúfolásig megtelt a visszaváró, otthonos fatemplom.
A szentmise szónoka, Péter Artúr szovátai kisegítő lelkész elmondta: a nap középpontjában Péter és Pál apostol áll. El ismeréssel gondolunk rájuk, arra, amit Krisztus ügyében és az egyház megszervezéséért tettek. Ám amikor a szenteket dicsérjük, Isten kegyelmét dicsérjük, amely hőssé avatja a gyenge embert. Péter háromévi tanítványság után háromszor tagadta meg Jézust a főpap udvarában. Amikor Pál a Krisztus-követőket üldözte, azt gondolta, Istennek tesz szolgálatot. Egyik megtagadta, a másik üldözte. Az életszentség felé vezető úton ők sem indultak nagyobb eséllyel, mint bármelyik ember, sőt. Hogy mégis sikerült szentekké válniuk és másokat is megszentelniük, annak tulajdonítható, hogy életük árnyoldalai mellett bennük lobogott a Szentlélek tüze.
„A szentek azok, akiken átragyog Isten. Mindannyian erre vagyunk híva. Ne csak akkor törődjek a Jóistennel, amikor szent cselekményeket végzek, a hétköznapjainkhoz is van köze. Szívünk a láthatatlan Isten szeretetére képes gyulladni. A kegyelem az, amitől akkor is képes vagyok embertársamra szeretettel nézni, amikor emberileg képtelen lennék rá. Bár az életszentség az aktuális és az ideális közötti feszültség, keressük az odafönt valókat – buzdított az igehirdető. – Nincs más lehetőség a menynyei haza felé. Ha Péter és Pál tüzes lelkületében élünk, többé nem magyarázzuk a csodát, Isten erejében mi magunk fogjuk művelni.”
Bordi János plébános azt kívánta: „amíg az idő megengedi, egyengesse az utat a Jóisten felé Gyurás atya”. Balázs Róbert Dsida-verset mondott, és virágcsokrot nyújtott át. Az ünnepelt elmondta: az ötven év egyes szakaszaira többet emlékezett az elmúlt hetekben. Alkalom volt, hogy Istennek mindent megköszönjön. Arra kérte a részvevőket: egyengessék a papi hivatásra vállalkozók útját, hogy tudjanak az emberek számára áldássá válni.
M. M., Udvarhelyi Híradó, 2013. július 2.