2013.09.03
Hat nap alatt több mint ötszáz kilométert kerekezett az félszáznyi részvevő, aki Csíksomlyóról indulva Máriapócsra érkezett a Mária-úton – jelképesen így is összekötve a hit évében a két Mária-kegyhelyet. Akik nyeregbe pattantak, nem csupán kerékpároztak-túráztak: a zarándoklaton együtt haladtak, megtapasztalták a természet szépségét, a közös cél örömeit. A kerékpáros zarándoklat eddigi leghosszabb útvonala első alkalommal lépte át az ország határát. A Legyen a Te hited szerint mottójú ferences biciklitúráról, a hatodik FerBiTről Bureán Mihály székelyudvarhelyi részvevő osztotta meg élményeit, aki ötödik alkalommal zarándokolt kerékpáron.
„Nehéz volt elvárások nélkül érkeznem a hatodik FerBiTre, mivel az eddigiek nagyon sok élményt adtak: a programok, amelyeket az eddigi biciklitúrák során átéltem, az útvonal, ahol végiggurultunk, és amelyen megtapasztalhattam Isten jelenlétét és a természetet, amelyet az Úr alkotott, és végül, de nem utolsósorban a részvevők, akikkel az évek során sikerült baráti kapcsolatot kialakítani.
Egyik elvárásomról már az első este le kellett mondanom, amikor megtudtam, hogy milyen kevesen jönnek az eddigi részvevők közül, és nem titkolom, kicsit elszomorodtam, hogy milyen lesz ez a biciklitúra. Szerencsére ez csak az indító szentmiséig tartott: ott elhatároztam, hogy megpróbálom megélni az idei FerBiT mottóját: Legyen a Te hited szerint, és próbálok elvárások nélkül részt venni. A Jóisten pedig ezek után megadta azt a kegyelmet, hogy most elmondhatom: pozitív élményekkel gazdagodtam, és már várom, hogy jövőre merre fogunk gurulni.
Sok szempontból különleges volt az idei FerBiT: Csíksomlyó nem a végcél, hanem a kiindulópont volt; az eddigi évekhez hasonlóan az időjárás sem volt a legkegyesebb hozzánk, a táv majdnem kétszerese volt az eddig megszokottaknak; Szamosújváron pedig a szállást úgy oldották meg a szervezők, hogy helyi családoknál aludtunk. A felsoroltak miatt sokszor aggódtam, de csak addig, amíg meg nem próbáltam rábízni magam a Jóistenre, hogy ne az én hitem, hanem az Ő hite szerint történjenek a dolgok.
Például aggódtam az időjárás miatt, amikor láttam a sötét felhőket közeledni, de elmondhatom: még soha nem bicikliztem ilyen vidáman az esőben. Pici félelem volt bennem, hogy a szállásadó családoknál miként találjuk meg a közös hangot. Ennek ellenére Szamosújváron egy nagyon vendégszerető családnál aludtunk, melynek tagjai szívüket-lelküket kitették. Kaplonyban néhányan szintén családnál szálltunk meg. Elgondoltam magamban: lemaradok egy jó hangulatú estéről, mivel a társaság többi tagja egy helyen alszik. Ezzel szemben megtapasztalhattam, milyen érzés, amikor egy négy- és egy hatéves kisgyerek keresztet rajzolt a homlokomra lefekvés előtt, miközben azokat a szavakat mondta: Áldjon meg téged az Úr; nem beszélve arról a szeretetről és jó hangulatról, ami körülvett ott, a családban. Másik félelmem: kivel beszélgetek út közben, ha szinte senki nem jön a régi barátaim közül… Ám mindennap új és új emberekkel volt lehetőségem ismerkedni, újabb barátokat szereztem, amiért szintén hálás vagyok a Jóistennek.
A biciklitúra után itthon is megpróbálom továbbélni a mottót: Legyen a Te hited szerint, mivel az én hitem még akkora sincs, mint egy mustármag..."
M. M., Székelyhon.ro, 2013. szeptember 3.