Jakubinyi György érsek karácsonyi körlevele

Főegyházmegyénk minden évben a lelkipásztori terv alapján egy-egy évet hirdet meg, hogy keresztény életünk egy-egy lényeges vonását kiemelje.

Amikor Szentatyánk – a Pápa – tematikus évet hirdet, mindig csatlakozunk. Így zártuk le Krisztus Király ünnepén a Szentatyával együtt a Hit évét.

A 2013-2014-es liturgikus évre – főegyházmegyénk pasztorális terve alapján – a Plébánia Évét hirdettük meg. Örvendek, mert ez tökéletesen összefügg a Karácsonnyal.

A Karácsony Urunk születésének a napja. Názáretben – liturgikus naptárunk szerint március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony vagy az Angyali Üdvözlet ünnepe – az Angyali Üdvözlet bazilikájában büszkén írták ki a ferences atyák, a Szentföld őrei, hogy Verbum caro hic factum est = Az Ige itt lett testté. A hírüladást követően, kilenc hónap múlva Betlehemben születik meg a világ Megváltója. Az Isten adta természeti törvény szerint, ezért van liturgikus naptárunkban is kilenc hónap különbség Gyümölcsoltó Boldogasszony és Karácsony között.

A Szentcsalád az Egyház előképe, s ennek mintájára minden keresztény család egy „kis egyház”. Az egyházközség vagy plébánia az egyházmegye legkisebb egysége, az egyházmegye pedig az Egyetemes Egyház legkisebb egysége, az apostolutóddal az élen. Milyen megható az első híradás az első keresztény egyházközségről, a jeruzsálemi „szentekről” (ahogy Szent Pál nevezte őket): „Állhatatosan kitartottak az apostolok taní-tásában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban... Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek….” (Csel 2,42.45.)

A „plébánia évében” minden egyházközség erre törekedjen, hogy ezt a bibliai ősmintát valósítsa meg:

1. Ragaszkodjatok a Katolikus Egyház tanításához, mert ez Krisztus tanítása. Az örömhír hirdetését Krisztus az élő Egyházra bízta, nem könyvekre. Az Egyházat pedig az Általa küldött Szentlélek vezeti be a teljes igazságba immár 2000 éve. Napjainkban is sokan jelentkeznek Krisztus nevében. Ne higgyetek nekik. Krisztus egy egyházat alapított, és arra bízta az „örömhír” – a megváltás evangéliumának – hirdetését.

2. A kenyértörés, jelenkori nevén – a Szentmiseáldozat, legyen keresztény katolikus életetek központja. A vasárnapi szentmisén hálát adunk az elmúlt hétért, kérjük Isten segítségét és áldását a következő hétre. Szentségekhez járulhatunk, hogy részvételünk teljesebb legyen, és töltekezzünk Isten kegyelmével, amely nélkül nem élhetjük meg keresztény hétköznapi életünket. A vasárnapi szentmiseáldozat kegyelme elkísér munkás hétköznapjainkban.

3. Hitvallásunk nem áll meg a vasárnapi szentmisénél. A mindennapi életben jótékonysággal tanúsítjuk felebarátaink előtt, hogy Isten maga a szeretet. Ezért mondjuk, hogy minden katolikus megkeresztelt hívő misszionárius, hithirdető. Életpéldája mutatja, hogy a mai elvilágiasodott társadalomban is lehet valaki megbízható, talpig becsületes ember, katolikus hite alapján. Ez az életpélda feltűnő a mai társadalomban. De ezt vállaltuk a keresztség és a bérmálás szentségében. S valahányszor szükségessé válik, szóval is meg kell vallanunk szent hitünket. Első az életpélda, utána a tanítás.

A plébániai évnek ezek a felvázolt feladatai segítsenek titeket arra, hogy minél előbb cselekvő tagjaivá váljatok egyház-községeteknek.

Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és áldott, boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek!

Gyulafehérvár, 2013. Karácsonyán, Urunk Születése főünnepén

†György s.k.

       érsek