2014.02.19
„Nekünk is oda kell adnunk életünket testvéreinkért” (1 Jn 3,16) idézettel buzdított Ferenc pápa a betegek 22. világnapján mindenkit arra, hogy ismerje fel a szenvedő emberben Krisztust, és ahogy ő életét adta értünk, mi is szeressük testvéreinket, akár életünk áldozása árán is.
A világnapot 1992-ben II. János Pál pápa alapította, azzal a szándékkal, hogy a betegek, az egészségügyben dolgozók és minden jóakaratú ember számára jó alkalom legyen az imára és arra, hogy felajánlják szenvedésüket. A Gyulafehérvári Caritas, a főegyházmegye szeretetszolgálata minden évben megünnepeli betegeit, hiszen elkötelezte magát az irgalmas szeretet gyakorlásában, a betegek és szenvedők szolgálatában. Számos településen színes műsorral várták az érdeklődőket, de az ágyhoz kötött betegeket is meglátogatták otthonukban a munkatársak közösen a helybéli gyermekekkel, akik verssel, énekszóval, és saját készítésű ajándékokkal köszöntötték őket.
Ha melletted valaki szenved, sírjál vele együtt. Ha valaki boldog, legyél te is az. A szeretet lát, figyel, hallgat és észrevesz. A szeretet azt jelenti, hogy minden erőddel együtt érzel. Aki szeret, felfedez önmagában számtalan rejtett erőt és részvéte nem megszokás. Egyszárnyú angyalok vagyunk: csak akkor tudunk repülni, ha karon fogjuk egymást – Bruno Ferrero gondolataival köszöntöttem a szentmiséről a csíksomlyói Mozgásfejlesztő Központba érkezőket, s arra kértem őket, hogy fogjuk hát karon egymást, beteg társainkat, s legyünk angyalok, akik arra törekszünk, hogy segítsük, könnyítsük, szépítsük egymás mindennapjait. Napunkat szépítették a Nagy István Művészeti Líceum diákjai, Orbán Fitori Melinda klarinétszakos tanárnő vezetésével Mozart műveiből játszottak. Majd Balázs Katica II. osztályos madarasi diák köszöntő énekét hallhattuk, amit Balázs Csaba II. osztályos tanuló hegedűjátéka követett. A jelenlévőket kaláccsal és teával kínáltuk. (Solymosi Erika)
Székelyudvarhelyen a betegek világnapja alkalmával a mozgásfejlesztő központban az egyik idős csoporttal együtt, Ferenc pápa a betegek világnapjára írt üzenetével köszöntöttük a foglalkoztatóba járó időseket és az otthoni beteggondozás egyes ápoltjait. Gyökössy Endre Recept című történetét olvastuk fel, utána közösen énekeltünk, majd a megterített asztal köré gyűltek a meghívottak és kellemesen elbeszélgettek sütemény, tea mellett. Mindenkit megajándékoztunk egy képeslappal, az otthoni beteggondozásban lévő betegeket is, akik nem tudtak résztvenni a köszöntésen. Egy-egy képeslappal adtuk tudtukra, hogy rájuk is gondoltunk. Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni – írta Popper Péter.
(Balázs Zsófia, Kömény Beáta)
A felcsíki településeken is sok mosollyal, hálatelt szívvel találkoztunk betegeinkkel, volt ahol vidám gyerekhanggal, énekekkel köszöntöttük az időseket. Madéfalván és Csíkcsicsóban házhoz kötött betegeket látogattunk meg madéfalvi I-IV. osztályos gyerekekkel. Célunk az volt, hogy egy kis örömet, vidámságot vigyünk betegeink mindennapjaiba, és – ha csak egy percre is – átvegyük terheiket, oldjuk magányukat és elfeledtessük velük a szenvedést, a fájdalmat. Többen könnyekig meghatódtak a dalok hallatán és hálásan köszönték, hogy rájuk is gondoltunk, hogy még erre is kiterjed a figyelmünk, nemcsak a fizikai sebeket gyógyítjuk, de a lelkieket is...
Minden faluban köszöntővel kedveskedtünk azon betegeinknek, akikhez nem tudtunk énekszóval eljutni. Volt, aki össze-vissza puszilgatta a kolléganőt, annyira örült a köszöntőn levő kis üzenetnek, mondván, ő minden évben többször előveszi, újra és újra elolvassa az idézetet, mert erőt merít belőle.
Karcfalváról, Jenőfalváról és Dánfalváról sikerült pár olyan személyt beszállítanunk a csíksomlyói kegytemplomban tartott ünnepi szentmisére, akik másképp nem juthattak volna el.
A szeretet, az öröm eszközei lehettünk ezen a napon gondozottaink életében, a szerető és irgalmas Isten arcát közvetítve feléjük, aki megígérte, sosem hagy magunkra szenvedéseinkben.
(Both Emese)
Maroshévízen a Kemeny János Elméleti Líceum magyar tagozatos tizedikesek jöttek el velünk és versekkel örvendeztették meg a betegeket. Nagyon örültek nekünk, volt aki annyira meghatódott, hogy nem tudta könnyeit visszafogni. Aznap minden egyes betegnek képeslapot is vittünk.
(Kozma Beáta)
Alcsíkon dolgozó otthoni beteggondozó munkatársak minden évben a betegek világnapján kellő figyelmet szentelnek az ágyhoz, házhoz kötött betegeiknek. Az idén is sikerült meglepetést okozni a lázárfalvi idős, beteg gondozottjainknak, ugyanis a tisztelet és a megbecsülés jeléül a lázárfalvi ifjúsági csoport segítségével felejthetetlen percekkel ajándékoztuk meg őket. A gyerekek verses, zenés műsorral köszöntötték az idősebb generációt, akik meghatódva, könnyes szemekkel hallgatták őket. Virág Biborka, Virág Renáta, Tamás Renáta, valamint Györgyice Szidónia verset mondott, a többi gyerek ifjúsági vallásos énekkel örvendeztette meg a betegeket, amelyet László Emil hegedűvel valamint Ábrahám Emőke gitárral kísért. Megható pillanatokat varázsoltunk egy-egy beteg házában, akik el voltak ragadtatva, hogy meglátogattuk őket, Irénke néni szavai élve: Minden betegség az ember számára egy nehézség, egy válságjelenség és a mai nap egy lelki megkönnyebbülést adott... Egy 92 éves bácsi pedig ezt mondta: Jó érzés, hogy nem vagyok magamra hagyva, és hogy van még valaki aki gondol a betegekre.
A betegek között járva a szenvedés különböző fokozataival találkozunk ezért e rövid műsorral próbáltuk megerősíteni ápoltjainkat a mindennapi szenvedésben és sikerült számukra felejthetetlen élményt nyújtani, mely testi, lelki feltöltődést eredményezett. (Lőrincz Emőke)
A Gyergyói-medencében leghamarabb Gyergyócsomafalván ünnepeltünk, ahol a vasárnapi nagymise után fiatalok lelkes csoportja meglátogatta idős beteg ellátottjainkat, virággal és verssel köszöntötték őket. Kedden Gyergyóalfaluban került megrendezésre a helyi óvodában az ünnepség, ahová munkatársaink szállították be az idős betegeinket, akik habár nem ágyhoz kötöttek, de koruktól fogva különböző egészségügyi problémákkal küzdenek. A köszöntő után az óvónő felolvasta Ferenc pápa üzenetét, majd elmondta, hogy senkit nem szeretne betegségére emlékeztetni, sőt szeretné, ha mindenki megfeledkezne egy rövid ideig minden gondjáról, éppen ezért a gyerekek vidám tavaszi és farsangi versekkel, énekekkel köszöntötték az egybegyülteket. A szülőbizottság tagjai egy kis édességgel, üdítővel és kávéval kínálták a jelenlevőket, majd egy kis beszélgetésre is sor került. A rendezvény végén a gyerekek saját készítésű ajándékokkal leptek meg mindenkit. Az óvónő elmondása szerint nagy élmény volt számukra vendégül látni az idős embereket, mosolyt csalni a megfáradt arcokra, és örülnének, ha jövőre is együtt szerveznék meg a betegek világnapját.
Ahogy véget ért az alfalvi rendezvény siettünk Gyergyóditróba, ahol a cserkész gyerekek egy csoportja várt, hogy verssel és énekkel köszöntsék a gondozottakat saját otthonukban. Nagyon megható volt látni a könnyeket az idősek és gyermekek szemében egyaránt, mert itt igazán beteg embereket látogattunk meg, akiknek adott esetben hozzátartozójuk sincs, tehát teljesen magányosan élnek. Egy pohár víz vagy üdítő mellett beszélgettünk velük és megígértük, hogy amikor csak alkalom adódik újra és újra meglátogatjuk, akár cserkészek saját maguk is.
Ne feledkezzünk meg az ápolókról se, munkatársainkról, akik különös figyelmet tanúsítanak betegeik iránt minden nap, most különösen, amikor munkájukon túl a betegek szellemi és lelki felemelkedését is szolgálták azáltal, hogy közreműködtek a rendezvénysorozat megszervezésében. Hiszem, hogy a betegeinket minden látogatásuk arra emlékezteti, hogy a teremtő Isten mindannyiunkat a kezében tart,és nem enged el soha (Simon András).
(Csibi Klára)
Petrozsényben 9 órától kétnyelvű szentmisén vettek részt a betegek a Szent Borbála templomban, majd a Caritas székhelyén vártuk őket meleg teával, szendvicsekkel és süteményekkel, amelyet a templomba járó asszonyok készítettek kimondottan erre az alkalomra. Itt megmértük a résztvevők vérnyomását és vércukorszintjét, amelyhez a tesztcsíkokat adományba kaptuk.
(Adina Roman)
Marosvásárhelyen az ünnepség 10 órától szentmisével kezdődött a belvárosi Keresztelő Szent János templomban, ahová évről évre egyre többen jönnek el ezen a napon, és részesülnek a város papjai által kiszolgáltatott szentségekben, így a bűnbánat, szentáldozás, de ez alkalommal különösen a betegek szentségében. A szentmisét Dr. Bakó Csongor István kórházlelkész celebrálta, aki prédikációjában kihangsúlyozta: A betegekben az egyház a szenvedő Krisztust látja, aki velünk együtt hordozza fájdalmaink súlyát és feltárja előttünk a szenvedés értelmét. Ily módon találkozunk Isten szeretetének misztériumával, amely reményt ad és bátorságot önt belénk. Reményt, hiszen Isten szeretettervében a fájdalom éjszakáján is felragyog a húsvéti fény; és bátorságot, hogy Vele együtt megbirkózzunk minden ellenségeskedéssel.
Az ünnepség színes műsorral folytatódott a Deus Providebit Házban, ahová a Gyulafehérvári Caritas és a Máltai Segélyszolgálat várta a résztvevőket, illetve gépkocsival el is hozta azokat, akik ezt igényelték. Dr. Bérczes Judit rendkívül érdekes és tartalmas előadással kedveskedett az összegyűlt időseknek. Mindnyájukat érintő problémákat, az idős korral gyakran együtt járó betegségeket és annak megelőzését, valamint a betegséggel kapcsolatos viszonyulásmódokat érintette.
Déli 12 órakor imádsággal folytatódott a rendezvény, amelynek során a betegekért is könyörgött Palcău Augustin marosjárai plébános, aki a helybéli óvodásokat is elhozta, hogy Demeter Katalin Márta óvónő vezetésével színes műsorral, népi gyermekjátékokkal lepjék meg az időseket.
(Molnár József)
Vasárnap
