2014.04.18
A Lamentációk vagy Jeremiás siralmaiként ismert ájtatosság a szent három nap egyik többé-kevésbé ismert imádsága. Eredete a zsolozsmában keresendő, és a szent háromnap reggeli dicséretének (Laudes) és olvasmányos imaórájának (Matutinum) ötvözete. A gyulafehérvári székesegyházban Nagypénteken és Nagyszombaton d.e 10 órától végeznek Lamentációt, a központi papság részvételével.
Az egyház ősi gyakorlata, hogy húsvét évi ünneplését hosszabb előkészület előzi meg. Először ez háromnapos böjtöt, intenzív imát és a húsvét éjszakájának átvirrasztását jelentette. Ez a készületi idő aztán kibővült 40 napra, és a készületi idő szertartásai is egyre gazdagabbá és színesebbé váltak. A zsolozsma közös imádkozása hosszú évszázadokon keresztül nemcsak a szerzetesek imája, hanem a hívek által is nagy létszámban látogatott liturgia volt. Különböző vidékeken, különböző alkalmakkor ma is az. Ennek a hagyománynak a része a szent három nap alkalmával nemcsak szerzetesközösségekben, hanem plébániaközösségekben is végzett zsolozsma.
Amint már említettük, a Lamentációk vagy Jeremiás siralmai mai formájában a zsolozsma lerövidített változata, kiegészítve egyéb rituális elemekkel (mint például a gyertyák oltogatása). A szerzetesi közösségekben régen éjszaka is fölkeltek és imádkoztak. A szent három nap során az első ilyen éjszakai imában (I. nokturnus – virrasztó zsolozsma) Jeremiás próféta siralmait olvasták az Ószövetségből. Ezek a szent szövegek a szent város, Jeruzsálem eleste, valamint a Templom kirablása és elpusztítása miatti bánkódást, gyászt, fájdalmat fogalmazzák meg. Ezek Kr. e. 586 után keletkezett énekek, amelyekben az istenfélők elpanaszolják az Úrnak bajaikat. Nyomorúságos sorsukat saját bűneik következményeként fogták fel, és így tárták Isten elé, hogy könyörüljön rajtuk. Ezeket az énekeket a zsidók gyászünnepeken énekelték a liturgiában. A keresztények ezekben az énekes költeményekben az első századoktól kezdve Krisztus és az egyház imáját látták megfogalmazódni. Ezért nagyon alkalmasak arra, hogy éppen a szent három nap során kifejezzék Krisztus és az egyház bánatát, fájdalmát az emberiség bukása, a bűn pusztítása miatt.
A 10. századig ezeket az imákat éjjel (éjfél után 2 vagy 3 órakor) végezték. Aztán a további századokban a késő esti órákban, napnyugta után, de előző este (tehát például a nagyszombatit nagypéntek este). Az új előírások szerint a csütörtökit lehet végezni szerda este (a nagycsütörtök délelőtti olajszentelési mise miatt), a többit (péntek, szombat) a napján, reggel végezzük.
A Lamentáció szerkezetéről:
A Matutinumból (olvasmányos imaóra) a következő elemek találhatók: Zsoltárok (egy zsoltár három részre osztva vagy 3 különböző zsoltár); Olvasmányok az ezt követő válaszos énekkel (Jeremiás siralmai mindenképpen, de még lehet olvasni újszövetségi olvasmányt, sőt a napi elmélkedést is a zsolozsmáskönyvben megadott egyházatyától). A Laudesből pedig minden nap az 50. zsoltárt és a Benedictust (Zakariás éneke) imádkozzuk a megfelelő antifónákkal. Végül az utolsó elem a Kyrie Puerorum, amely egy ősi magyar litániaszerű drámai fohász a keresztre feszített Jázushoz, az egyház könyörgése a kereszten függő Megváltóhoz.
A Lamentáció szimbólumai közül említsük meg a háromszög alakú gyertyatartón álló 15 gyertyát. A 15 gyertya a zsoltárokat (Matutinum – 9; Laudes – 5) és a Benedictust „jelképezte”. Minden zsoltár után eloltottak egy gyertyát. A Benedictus végén az egyetlen még égő gyertyát is levették és az oltár mögé vitték. A befejező könyörgés után visszatették a tartóra. Magyarázata: a kialvó gyertyák a tanítványok, akik elhagyják Mesterüket; a középső gyertya Krisztus; ezen utolsó gyertya elvitele és visszahozatala pedig Krisztus halálát és feltámadását szimbolizálja.
A gyertyák, melyek sorra kialszanak, érzékeltették a növekvő sötétséget is, a bűn éjszakáját, a világba jött Világosság megölését, a kilátástalanság vakhomályát. Amikor éjszaka végezték, akkor „szemmel láthatóan” is érzékelték a sötétség növekedését, nyomasztó, „kilátástalan” jelenlétét.
Adja Isten, hogy ez az ima is a húsvét misztériumában való elmélyülésünket segítse!
Ilyés Zsolt
képek a Szeminárium galériájában és a facebook-on