2014.07.01
Kolozsvár Bács felőli részén, a Kerekdombon kicsi templomocska hirdeti Isten dicsőségét. Kicsinysége ellenére sok embert tudott befogadni a Jézus szíve búcsúra. Az ajtóban a hirdetőtáblán képek mutatják a plébánia életét, fölöttük felirat: Jézus Szíve Béketemplom. Az oltáron szép terítő ügyes kéz munkája, rajta a következő mondat: “Engesztelôdjetek ki egymással”. Ahol az emberek békességre és egymással való kiengesztelődésre törekednek, biztosan jelen van Isten, nemcsak most így ünnepkor, hanem az év minden napján.
A szentmise bevezetőjében Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jézus szíve-ájtatosságnak csak akkor van értelme, ha abból nem hiányzik a szeretet és a jóvátétel. Jézus szívének tisztelete a jezsuita szerzetesek által honosodott meg, terjesztésében nagy szerepet töltött be Eudes Szent János. Alacoque Szent Margit 1675-ben történt magánkinyilatkoztatásaira utalva ismertette a főesperes, hogy Jézus az emberektől szeretetet kért, mert amikor kinyilvánította szent szívét ”a szeretetnek, az irgalmasságnak, a kegyelemnek, a megszentelődésnek, az üdvösségnek minden kincsével egyetemben”, a szent vallomása szerint Jézus cserébe hálátlanságot kapott az emberek részéről. Nagyon sok ”tiszteletlenséggel, szentségtöréssel, hidegséggel, megvetéssel” illetik. Kiemelte az elsőpéntekes hívek fontosságát, mert imáikkal összetartják az egyházat, rajtuk beteljesül a mondat, miszerint Krisztus lett mindenük. Benne gyógyító orvost, üdítő forrást, erős segítőt, az életet és ennek útját, sőt ízlelhető étket is találtak.
Oláh Dénes maros-küküllői főesperes a homíliában az ószövetségi Szentírásból indult ki. Bemutatta az emberi szívet, mely meginog, bármilyen bölcs is legyen az ember. Saul királyt az Úr éppen ezért taszítja el. Nem lehet többé a választott nép, Izrael királya, mert az amalekiták felett aratott győzelme után a szerzett zsákmány elcsábítja emberi szívét. Már nem tudja teljesíteni az Úr kérését, azaz a zsákmányt nem semmisíti meg, hanem fel akarja használni. Még Sámuel próféta is, akit az Úr Betlehembe küld új királyt választani Izáj fiai közül, emberi szíve szerint próbálja megtalálni a megfelelő uralkodót. Bármely emberi szívnek szüksége van Isten irányításaira, a belső hangra, mert ”az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1Sám 16, 7b). Az ember sokszor nem lát bele a másik ember szívébe, de annál inkább meg tudják téveszteni a külsőségek. Az Úr ismeri mindenkinek a szívét. Az emberi szív nem csupán egy szerv, hanem az élet forrása, ezért ”Nagy gonddal ôrízd a szívedet, mert belôle indul ki az élet” (Péld 4, 23), vallotta a Bibliából ihletődve az igehirdető. Az ember ”csak annyit ér és csak annyit, amennyit a szíve ér”. Az ószövetségi Szentírásban nagyon sok helyen szerepel a szív. Ez lehet például: ”megkeményedett, felfuvalkodott, elbizakodott, gyûlölködô, hitetlenkedô, civakodó, gyáva”, de jellemezhetô pozitív tulajdonságokkal is: ”megtört, szenvedô, jó, jóindulatú, szeretô, bölcs, örvendô, megtért, szelíd, imádságos, tiszta, feddhetetlen, engedelmes, hűséges, bánkódó”. Ezért a szónok óva intett bennünket, hogy szívünket folyamatosan tartsuk karban, figyeljünk oda rá, ha emberségre és életszentségre törekszünk. Rávilágított Lukács evangélista szavaival, milyen összefüggés van szívünk és beszédünk között, mert a ”a száj a szív bőségéből beszél” (Lk, 6,45b). A rossz megfertőzi a szívet, de ”boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5, 8). A tiszta szívűek látása nem homályosul el a bűnök miatt, ők meghallják Isten szavát, így követni is tudják őt. Szűz Máriával példázta érvelését, aki az angyali üdvözletet azért értette meg és tudta felvállalni, mert tiszta szívû volt. Óvakodjunk mindattól, ami beszennyezi a szívet. A jóba soha sem szabad belefáradni, mert ”Ahol a kincsetek, ott a szívetek” (Lk 12, 34). A nyugtalan szívű ember ”elmegy az élet mellett”. Az emberi szív bemutatása után Jézus szívéről beszélt a szónok. Az Újszövetség szerint Jézus tisztában volt az emberi szív tulajdonságaival, sőt még neki is érző emberi szíve volt. Jézus szíve tiszta, szelíd, alázatos, értünk adott, az Atyának alárendelt, de ugyanakkor meleg, érző, mert észreveszi, átérzi a mi nyomorúságainkat, szenvedéseinket, örömünket, bánatunkat. Buzdított, hogy próbáljunk Jézus szívén keresztül látni, érezni. Fedezzük fel másokban az érző szívű Messiást, mert akkor élet lesz bennünk. Életünk széppé válik. Ha mások hibáitól eltekintünk és a jót próbáljuk belőlük meglátni és ezáltal a felszínre hozni, akkor reménykedhetünk abban, hogy amikor majd Isten színe elé kerülünk ő is így fog ránk tekinteni.
Miután Jézus szíve betért hozzánk az áldozásban, az ő oltalmába ajánlottuk magunkat a közös imában.
Jakab Gábor helyi plébános a záró gondolatokban köszönetet mondott az ünnepet meghitté tevő kórus szolgálatáért, köztük a kántoroknak, a felszentelt személyeknek, majd a jelenlévőket figyelmeztette, hogy vigyázzon ki-ki a szívére, mert ennek igazi betegsége akkor kezdôdik el, amikor a hitet elveszítjük és a szeretetet nem éljük meg. Ezért váljunk együttérző, egymással beszélő emberekké, mert a bennünk lakó Messiást hagyjuk ilyenkor szóhoz jutni és a másikban lakó Messiással beszélünk, amikor szeretetből szólunk hozzá.
A búcsú kegyelmeivel és a szeretettel adott testi táplálékkal feltarisznyázva és felüdülve hazafelé vehettük utunkat. Jézus szent szívét bemutatták, mi elfogadtuk és befogadtuk. Emberi szívünket próbáljuk az ő szívéhez hasonlóvá tenni, mert gyengeségeinkből a kiutat a szeretet által csakis az ő irányítása képes az üdvösség felé vezetni. Hagyjuk, hogy ő alakítsa szívünket, olyanná amilyenné ő szeretné, mert ”csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?” (Jer 17,9), még talán mi magunk sem, mert Saul király sem tudta előre, hogy engedni fog a kísértésnek. Ezért szívleljük meg és használjuk fel az elhintett ige magvait és keltsük életre azt, főleg a személyválogatás nélküli szeretetcselekedetekben, mert Jézus is ez tette.
Bíró Jolán-Ilona, Vasárnap