2014.07.15
Mariapoli 2014, Borzont
Ebben az évben Borzont és Gyergyó adott helyet az ország különböző részeiről érkezett több mint kétszáz máriapolitának. A jelenlevők több mint fele a fiatal nemzedékhez tartozott.
A fokoláré lelkiség többféle apostolkodási formája közül az egyik az évente életre hívott Máriapoli, azaz Mária városa: egy város épült, és ha város, annak van története és van törvénye. A története egyszerű, mint általában Isten műveinek története! 1949-ben Chiara Lubich és a körülötte kialakult csoport tagjai közül néhányan elmentek a hegyekbe pihenni. Mivel szép volt ez a tapasztalat, mert úgy érezték, hogy Istenben pihentek meg és elmerülhettek az odafönt valókban, a következő évben is megismételték. Szinte észre sem vették, hogy egyre többen lettek, már nemcsak lányok, hanem fiúk, anyukák, apukák, fiatalok, gyerekek is csatlakoztak hozzájuk. 1951-ben ezt az együttlétet elnevezték “városnak”. Egyetlen törvénye és belépőjegye volt: a szeretet. Mindenki igyekezett a másikkal jót tenni A következő években már papok és szerzetesek is jöttek, és lassan-lassan formálódott az a csodálatos valóság, aminek 1955-ben a Máriapoli nevet adták. Nem lehetett nézőnek jönni, mindannyian építői voltak ennek a megszületőben levő isteni valóságnak, amelyben az öröm volt a jellemző. 1959-ben már minden kontinensről, 27 országból jöttek és kilenc különböző nyelven beszéltek a résztvevők. Ez nem okozott problémát, megértették egymást, mert a szeretet nyelvezete túllépett a különbözőségeken. A Máriapoli híre eljutott a tengeren túlra, később modellként szolgált a világ különböző tájain megjelenő Máriapoliknak.
A 2014-es évben is a világ legkülönbözőbb pontjain számtalan – Románia területén három – Máriapolit építettek fel. Május elején Kolozsváron (illetve a mellette levő Bácsban) egy nyelvileg és felekezetileg sokszínű, majd júliusban két – egymással majdnem párhuzamos időben tartott – Máriapoli zajlott, Borzonton magyar nyelven és Romanban (Moldva) román nyelven. Összességében a jelenlevők száma meghaladta a hatszázat.
A püspökök jelenléte is jellemezte mindhárom Máriapolit, Borzonton Tamás József segédpüspök látogatásának örültek a résztvevők. A találkozó mottója: A kölcsönös szeretet a mai társadalom reménye. A meghívóban ez állt: „Regionális, ökumenikus, interetnikus és interkulturális találkozó a keresztény értékek támogatására”. A borzonti találkozón 215-en vettek részt. A mottó üzenetét megtapasztalhatták a különböző korosztályok, akiknek külön programok álltak rendelkezésére, de a találkozó egyik szépsége, hogy naponta többször volt együtt ez a nagy család, tele örömmel, fiatalos vidámsággal. Az étkezéseken kívül a reggeli közös kezdésen, a szentmiséken és az első nap délután a fiatalok által előkészített „nagy játékokon” is közösen élt, küzdött, dolgozott mindenki.
A résztvevők a legkülönfélébb munkaterületekről érkeztek, s új szint hozott Mária városába a tanítónénivel érkezett két kis igazi cigánygyerek is. A kölcsönös szeretetről szóló elmélkedések, sok-sok közösségi játék, a szentmisék, csoportbeszélgetések kovácsolták eggyé a közösséget. A fiataloknak a fiú–lány kapcsolatról, a családosoknak a párkapcsolatról és a nevelésről, az idősebbeknek Mária füveskertje címmel tartott előadások segítettek előrelépni a mai világ útvesztőiben. A legkisebbek sok szeretetben megélt játék, az evangélium bemutatása a szentmise alatt segített a jócselekedetek gyűjtésében, amelyeket lufik segítségével küldtek el Jézusnak az utolsó nap a szentmise keretén belül.
Minden napnak megvolt a saját témája. Első nap a „szeretet művészete”, ennek elmélyítésében a szeretet dobókocka segített, a második nap a kölcsönös szeretet és az elhagyott Jézus témájában mélyültek el a résztvevők, a harmadik nap pedig a szeretet kisugárzása témával foglalkoztak. A rövid és mély elmélkedéseket a gyerekek és felnőttek tapasztalatai követték. Ezzel igyekeztek kiemelni, hogy a kereszténység nem elmélet, nem filozófiai irányzat, hanem élet. Meg lehet és meg kell élni, amit Jézus mond. Külön színt jelentettek a gyerekek tapasztalatai, amelyek egyszerűek és sokatmondóak voltak. Nem hiányzott a tábortűz, a színes est, amelynek során csoportok és egyének szórakoztatták a többieket. Volt focibajnokság, tutaj-, hajókészítés, vízi olimpia, táncház.
Kádár Marika kérdésünkre így számolt be a Mariapolis élményéről: Istennek hála, hogy részt vehettem az idei Mariapolin is. Számomra csodálatos volt, gondolom, Chiara is ilyennek álmodta. Azon kívül, hogy gyönyörű helyen volt, megtapasztaltam a köztünk levő Jézus jelenlétét. Egységet, békét, nyugalmat és szeretetet éreztem ezekben a napokban. A témákat a kis csoportban még jobban elmélyítettük, hiszen mindenki saját tapasztalata által tette még érthetőbbé. A szeretet művészete, a kölcsönös szeretet és az elhagyott Jézus olyan témák, amelyeket a mindennapok megélése által tudunk magunkévá tenni. Nagyon jó volt a pici gyerekek jelenléte is, mert azáltal, hogy vigyáztunk rájuk vagy egyszerűen szórakoztunk velük, az anyukákat is szerettük, mivel nyugodtan tudtak részt venni a programokon. Öröm volt látni a sok gyereket és fiatalt, akik nagyon komoly élettapasztalatokról számoltak be, és komoly elhatározasokat tettek közösbe. Családiassá tette a hangulatot, hogy két fiatal gipszes lábbal is eljött s komolyan részt vett minden programon. Sírtunk és nevettünk, mint otthon a családban. Több pap bácsi a szentmise bemutatásával még ünnepélyesebbé tette számunkra a Jézussal való eucharisztikus találkozást. Jól éreztem magam, ez az én családom.
Megvalósult, ami a meghívóban megfogalmazódott: „Szeretettel hívunk, hogy együtt építsük a kölcsönös szeretet városát, ahol a megélt közösség feltölt, megerősít, átalakít kicsiket és nagyokat”. Valóban feltöltődve, átalakulva, jobbá válva, tele élményekkel távozott mindenki Borzontról, úgy indultak haza több mint húsz helységbe, hogy magukkal vitték Jézus örömét mindazoknak, akikkel találkoznak, hogy a jézusi szeretet általuk is sugározzon, igéjének megélése által a környezetet újraevangelizálják. A jövő évben országos szintű Máriapoli lesz, majd két év múlva újból régiók szerint találkoznak a mariapolisok, várják az újakat, mindazokat, akik szeretnének megismerkedni a lelkiséggel és meg szeretnék tapasztalni ennek az isteni valóságnak csodáját.
Portik H. Kelemen
János Katalin