2014.11.03
Mindenszentek és halottak napja a gyertyalángnyi élet fényőrző, krizantémillatú ünnepe. Benépesül a hantok környéke, a temetőoldal, sírkert. Fájdalmasan is melengetők az ellobbanó lángok napjai. Akik az örök hazába költözöttekre a hit fényénél a viszontlátás reményével emlékeznek, a megsimogatott gallyakkal, szirmokkal és világítással enyhítik a személyes veszteség fájdalmát.
Az elfogyó gyertya a földi létet, lángja az örök életet jelképezi
Mindenszentek ünnepének gyökerét Keleten találjuk: a 4. században minden vértanú közös ünnepeként tartották. Az egyes egyházak különböző napokon ülték. A 8. század második felében III. Gergely a Szent Péter-bazilikában kápolnát készíttetett nemcsak a vértanúk, hanem valamennyi szent tiszteletére. A 9. században IX. Gergely pápa november elsejére tette az ünnepet.
Halottainkért
A sajátos jellegű halottak napja nem nevezhető sem főünnepnek, sem ünnepnek, mégis rangját tekintve az Úr és a szentek ünnepeivel egy szinten áll – pontosítja a római katolikus liturgia. Első nyoma, hogy Izidor sevillai püspök szerzeteseinek előírja a holtakért való misézést. Halottak napja tulajdonképpeni keletkezése, amikor Odo, Cluny apátja a minden megholtról való emlékezést írja elő kolostoraikban november másodikára. A 12. és 13. században egész Európában elterjedt. Mindkét napot számos hiedelem övezi a néphagyományban.
Mindenszentek napját a katolikus egyház november 1-jén, az ortodoxia pedig egy héttel később tartja. Minden üdvözült közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve a kalendárium név szerint nem emlékezik meg róluk. A halottak napja igen színes hagyományokkal rendelkezik. Nemcsak a katolikusok, hanem több protestáns vallás is elfogadja: míg az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerik, addig a reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az eseményről.
November 1-jén, szombaton, Mindenszentek napján római katolikus templomainkban ünnepi szentmisét celebrálnak, és a temetőkben megemlékeznek az elhunytakról. A székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi és szombatfalvi temetőkben délután négy órakor, a bethlenfalvi temetőben délután fél négykor, a kadicsfalvi temetőben délután fél ötkor kezdődnek a megemlékezések. A Kis Szent Teréz-egyházközség filiájában, Homoródremetében a megemlékező szentmisére szombaton tizenkét órától, a temetőben kerül sor.
Molnár Melinda, Székelyhon.ro, 2014.11.01.
Hinni a test feltámadásában, az örök életben
A hitből élő legszebb üzenetet hirdették az elhunytak hozzátartozói szombaton, vagyis hogy a halál nem vég, hanem az örök lét kezdete. Virágokkal, gyertyákkal borították be a csíkszéki temetők sírjait Mindenszentek ünnepén.
Sokan meglátogatták egykori szeretteik sírját
Mindenszentek napján a katolikus kereszténység az egyház összes szentjét ünnepli, beleértve azokat a megdicsőült lelkeket is, amelyekről a kalendárium külön, név szerint nem emlékezik meg. November elsején idén is megemlékező, gyászoló hívekkel népesedtek be a temetők, akik a megtisztított sírokra virágok, mécsesek, gyertyák ezreit helyezték el. Édesapák, édesanyák, testvérek, férjek, feleségek, nagyszülők, vagy éppen gyermekek sírjai felett olykor hang nélküli, másszor halk imákban kérték az örök élet boldogságát az elhunytaknak.
Rég nem látott rokonok találkoztak újra, közösen vigyázták az emberi életet szimbolizáló egyre fogyó gyertyák – örök életet jelképező – lángját, hogy a fel-feltámadó szél ki ne oltsa azokat. Vakaria Béla, Csíkszentmárton plébánosa a temetőben elmondott prédikációjában kiemelte, a Halottak Napja előestéjén összegyűlt hívek sokasága „a hitből élő legszebb üzenetet hirdeti: hogy a halál nem vég, hanem az örök lét kezdete”. A szentírásban is olvasható, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz aki benne hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen. Ezért nem tévedés az emberek részéről, hogy rendszeresen szeretteik sírjához vonulnak és azok örök nyugodalmáért imádkoznak.
Gyertyák fénye világítja be a temetőt. Az örök világosságot jelképezik
Mindenszentek ünnepe november elseje a megdicsőült Egyház ünnepe. Nem tévesztendő össze a szenvedő Egyház ünnepével, mely a halottak napja, azaz november másodika. Az élő és meghalt hívek titokzatos közösséget alkotnak a szentek egyességében, egymásért könyörögnek, helytállanak. Ennek alapján beszélünk küzdő Egyházról, mely a földön élő lelkek közössége, szenvedő Egyházról, mely a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkeké, és diadalmas Egyházról, mely a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága – olvasható a Magyar Katolikus Lexikonban.
Kömény Kamilla, Székelyhon.ro, 2014.11.01.