1332-ben plébániatemploma volt. Az 1502. évi oklevélből az tűnik ki, hogy Lőrincfalva és Maroskeresztúr Nyárádtő harangja alá tartozott, tehát templomának filiája volt. 1505-ben Nyaradthew. Középkori templomáról a hagyomány azt tartotta, hogy „messze vidéken nem volt párja”. 1601-ben, a Basta-féle harcok idején, Basta katonái a templomba menekült „lakosokra ontották a templomot”. Ezt helyrehozták, ám 1661-ben újabb pusztulás érte az Ali-féle hadjárat idején, aminek nyomán 1662-ben puszta templomról tettek említést. 1732-ben Heldburgshansen tábornok visszaszerezte a reformátusoktól a reformáció előtt épült templomot. Ugyanakkor a hajdani katolikus templom anyagát, amely a protestánsok kezén rommá lett – a marosvásárhelyi építendő templom javára adta. A régi katolikus templom a község külső területén, a temető helyén állott, díszes kőtemplom volt. 1752–1792 között egy roskadozó ház állt a katolikusok rendelkezésére. Az egyházközséget 1768-ban a jezsuiták állították helyre. 1768-ban 11 katolikus családról tudunk: Nyárádi Péter, Márkus Sándor, Márton András, Ferenc György, Botos Dávid, Bartalis János, Orbai Elek. Mária Terézia idejében már több a katolikus hívek száma, mint a reformátusoké. 1776-ban a hívek a királynéhoz fordultak, hogy a reformáció előtti egyházi javakat visszakapják. A templom helye a reformátusok temetőjében ma is látható. Az ősi templomból megmaradt egy harang, mely a maroskeresztúri templomba került. Felirata: „Sit nomnen Domini benedictum 1597”.
1907-ben épült fel a mostani kőtemplom a vallásalap (Státus) segélyéből és a hívek segítségével. Az egyházközséget a marosvásárhelyi minoriták látták el. 1973-ban, Csató Béla plébános idejében, helyi lelkészséggé vált, 1980-ban Darvas-Kozma József plébánossága alatt emelték plébánia rangra. A maroskeresztúri leányegyházközségben a misézőház helyébe Darvas-Kozma József plébános épített templomot 1987-ben. 1992-ben plébániaépület is létesült. Nyárádtőről látják el.