A hegyek oldalain legelésző nyájak, az utak mentén álló néhány házikó volt a mai Vulkán századokkal ezelőtti képe. A magyar kincstár vámhivatalnokainak a Vulkánszorosban való megtelepedése életet hozott a völgy csendjébe. A vámhivatal vezetőivel és személyzetével együtt katonai osztagok, határőrség, közigazgatási kirendeltség stb. telepedtek itt meg, és megépült a vám-kolónia, a hivatalos Vulkán. 1773-ban kincstári kápolna épült. 1900-ban indult meg a szénbányászat Vulkánban. Ekkor kezdődött meg a katolikus hívek, székely, cseh, stájer, bukovinai és lengyel bányamunkások betelepedése és az adott viszonyok között a lelkipasztoráció szükségessége is. Az elején ferencesek látták el őket Hátszegről, majd a plébánia önállósodása után Petrozsényből. 1906-tól önálló helyi lelkészség lett. Első önálló plébánosa, aki egyben a templom és a plébánia építője, valamint az egyházközség megszervezője Hoboth Árpád József volt. Segítségére voltak Blaschek Aladár főmérnök megválasztott főgondnok és a Régeni József helyett megválasztott Bács Albert számadógondnok. A templom 1910–1911 között épült fel neogótikus stílusban Biró Ernő műépítész terve és Pittini Giacinto építész munkája által. 1911. december 3-án Jancsó Ernő  piskitelepi főesperes megáldotta és rendeltetésének átadta a templomot. A templom érdekessége, hogy a befejezett kis torony mellett látható a nagyobb csonka torony, amelynek magasságából 24 m hiányzik. A plébánia épülete is elkészült 1911-ben. A lelkipásztori munka 1133 katolikus hívővel kezdődött, de nemsokára elérte a 3000 hívőt is. 1912-ben először helyeztek ide káplánt Jellmann Gyula személyében. Az első világháborúban 1916. augusztus 28-án betört az ellenség, elfoglalták és kifosztották a templomot a plébániával együtt. Dr. Csáky Benjámin helyi plébános kénytelen volt elmenekülni. Ekkor veszett el a plébánia teljes irattára, amelyet később helyenként, de nem teljes egészében megtaláltak. Vulkán katolikus lakossága kevés kivétellel mind elmenekült, csak a kórház ferencrendi apácái maradtak itt a gondjaikra bízott súlyos bányászbetegekkel. 1917-ben Fekete János brassói hittanár kinevezésével újraindult a plébánia és az egyházközség szervezése. 1918-ban megalakult az egyházellenes Nemzeti Tanács. 1919-től Aninósza, Vulkán filiája önálló plébánia lett. 1920-ban a spanyolnátha pusztított egész Zsil völgyében. Ebbe halt bele Búzási János segédlelkész és kb. 40 katolikus hívő is. Ebben az évben alakult meg a rózsafüzér társulat és a Mária Kongregáció. 1922-ben megalakult a társulati iskola. 1924-ben Wegenstein temesvári orgonaépítész átadta az új templomi orgonát, amelyet 1937-ben átépítettek. 1926-ban elkészült a főoltára Nagyboldogasszony búcsús oltárfestménnyel együtt. Ugyanebben az évben épült fel a szolgálati lakás. 1927-ben kerültek fel a művészi stációképek a templom falaira. Még további három neogótikus stílusú mellékoltárral rendezték  be a templomot. 1928-ban megalakult a Szentkereszt Hadsereg és a Szívgárda. 1940 májusában Márton Áron püspök bérmált. A bécsi döntés után sokan elmenekültek Vulkánból. Az 1941-es népszámláláskor a vulkáni hívek létszáma 1054 lélekre csökkent. Nemzetiségi szempontból nagyon megosztott, és állandóan cserélődnek. 1941–1951 között ferencesek látták el a lelkipasztorációt. Buzgó életük és lelkületük teljesen megújítja az egyházközség életét. A ferences rend feloszlatása után dr. Floznik György pápai kamarás szolgált. A kommunizmus nehéz éveiben Sántha István plébános hősiesen védte és mentette át az értékeket. 1981–1988 között Vass Zoltán a plébános. A lélekmentés mellett rengeteg kanalizálást és vízvezetést intézett. Utána két évig Ferenczi Sándor a plébános, az ő idejében sikerült megjavítani a templomtetőt és kívül-belül a templomot. 1990-től 18 éven keresztül Bakó Ferenc volt a plébános. A szabadelvű világban nekilátott az egyházközség életének megszervezéséhez. A kommunista rendszer által betelepített csángó és moldvai munkásokkal megváltozott az egyházközség arculata. A magyar miséken kívül bevezették a mindennapi román nyelvű szentmiséket és plébániai hitoktatást. 1991 végére a vulkáni katolikusok létszáma elérte az 5600 lelket. 1997-ben a sürgősségi rendelet kibocsátásával sokan elvándoroltak. 2000-től a bányákat sorra zárták be az egész Zsil völgyében. Ezért sokan kényszerültek külföldön munkát vállalni. A távolság, illetve a feleség vagy férj távolléte miatt sok család felbomlott. A hitélet egyre jobban gyengült. A magyarok létszáma rohamosan csökkent ebben az időben.