Neve már a 13. században szerepelt, a településnek székely-magyar lakossága van, jórészt római katolikus vallású hívekkel. Elenyésző a más vallású hívek száma. Van néhány Jehova tanúja, akik 1970-től jelentek meg, és zavart is keltettek az egyházközségben. A lakosság fő foglalkozása a múltban a földművelés volt, valamint az állattenyésztés, melynek jelentősége csökkent. Az egyházközség hívei a történelmi években, mint például az első és második világháború alatt, sok megpróbáltatáson mentek keresztül. A templom kerítésében található világháborús emlékmű bizonyítja, hogy milyen sokan veszítették életüket. A kollektivizálás után a munkásoknak egy része a közeli gyárakban próbált munkát keresni, mások a balánbányai üzemeknél keresték megélhetésüket. 2006. június 1-től a bánya működése megszűnt, bezárták. A fi atalok közül sokan a határon túlra mentek dolgozni. Az egyházközség hívei mindig ragaszkodtak templomukhoz és papjukhoz. A középkorban nagybirtokosok és uradalmak is voltak a községben, akik segítették és támogatták az egyházközséget. Az Abaff y főúri családnak kúriája és házi kápolnája volt a mai plébánia területén. Ide jártak a hívek vasár- és ünnepnapi szentmisére 1725-től, amikor a régi templom rommá vált. A jelenlegi templom 1778-ban készült el. A történelemben sokat szereplő híres Lázár grófok fészke volt Csíkszenttamás, innen ágaztak el Erdély különböző helységeibe. Más nemes családok: Angyalosi, Sándor, Bocskor, Fancsali, Boros, Henter és Bogády. Az egyházközségre hagyományozta a csíkszentdomokosi Sándor család a határban található kis Szent Anna-kápolnát, ami a család temetkezési kriptájául szolgált. E kápolnánál minden év július utolsó vasárnapján ünnepi búcsús szentmisét végeznek a hívek nagyszámú részvételével. Az egyházközség sokat emlegetett és napjainkban is fi gyelmet érdemlő történelmi műemléke a falutól kb. 2 km-re található, ún. Csonkatorony, ahol ásatásokat végeztek a 2002–2003-as években. Ezek alapján mára bebizonyosodott, hogy ott Árpád-kori, majd gótikus stílusban bővített templom állt.