A falu keletkezését homály fedi, első említése 1470-ből származik. Az 1567. évi regestrumban 5 kapuval szerepel. Pálfy János, aki negyven évig volt a falu plébánosa, a domus históriában leírja, hogy a 18. századtól kezdve a nemesek olcsó és kis igényű munkásokat kerestek, s ilyenek voltak a románok, akik ilyenképpen szaporodtak el Jobbágyfalván. Míg Orbán Balázs románul nem beszélő görög katolikus székelységről tesz említést, addig Pálfy János románul beszélő görög katolikusságról, akik részben az ő plébánossága ideje alatt (1918–1957), részben elődei ideje alatt tértek át a görög katolikus rítusról a római katolikus rítusra. A falu keletkezésekor katolikus volt, a reformáció során az akkori földesurak csakhamar az új tan hívei lettek, és jobbágyaikat is az új hitre térítették. Így emberemlékezet óta mint filiás kisközség a káli anyaegyházközséghez tartozott. 1873. augusztus 21-én Nagyberívói Boér Ferenc, miután elvesztette a feleségét és hét gyermekét, a szerzett és örökölt javai egy részét szétosztotta jobbágyai között, és azokat önálló, szabad parasztokká tette. Vagyonának másik részét a jobbágyfalvi római katolikus egyházra hagyta, hogy ott templom, önálló parókia és iskola épüljön. Ennek értelmében Fogarasy Mihály 1875-ben plébániai rangra emelte az egyházközséget, és ennek jeléül plébánosnak kinevezte Puskás Lajost. A templom építése 1878 nyarán vette kezdetét, és 1880-tól már Papp János, az új plébános fejezte be az építkezést. A templom titulusa megemlékezik az adományozóról, Boér Ferencről, hiszen szeptember 17-én Assziszi Szent Ferenc sebhelyeinek ünnepe a templom búcsúünnepe. Az egyházközség kiváló vértanú lelkipásztora Pálfy János, aki negyven évig, 1918-tól 1957-ig szolgálta az egyházközséget. 1957-ben hurcolták el a Securitate emberei, és a marosvásárhelyi börtönben halt vértanúhalált.