2014.02.19
A házassság hete Angliából indult mozgalom, három éve Erdélyben is otthonra talált. Idén csak a Gyulafehérvári Főegyházmegyében több mint tíz helységben ünnepelték a házasság ajándékát, imádkoztak a családokért, és tanulták a párok egymástól és szakemberektől ennek a mély életközösségnek a titkait.
Marosvásárhelyen február 9–16. között egész hetes rendezvénysorozatot kínáltak a szervezők: a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ, a Caritas Családsegítő Szolgálata, a Familia Centrum Egyesület, a Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesülete, a Philotea Klub és a Bonus Pastor Alapítvány. Az imakeretet a két vasárnapon a református Vártemplomban, illetve a katolikus Szent Család-templomban tartott ökumenikus istentiszteletek adták meg, amelyeken Szénégető István plébános, egyházmegyei családpasztorációs felelős, illetve Les Zoltán református lelkész hirdettek igét.
A foglalkozások sorazatata „mesésen” indult, hiszen Kádár Annamária pszichológus a mesék világán át közelítette meg a párkapcsolat témáját. A keddi programok a hétköznapok valóságába vezettek vissza: déli időben Szénégető István plébános Adj öt percet a házasságodnak mottóval személyes beszélgetésre hívta a párokat az Ama Deus kávézóba, az utcán is megszólítva néhány arra járó párt. Este pedig Újra megtalálva – függőségből épülve címmel a Bonus Pastor Alapítvány szociális munkása, Adorján Éva vezetett interaktív beszélgetés a függőségtől való szabadulásról és az újrakezdésről. Az estet egy érintett házaspár és gyermekeik tanúságtétele tette személyessé és hitelessé, ami sokakat megérintett és hálássá tett.
A romantikus szerelem mítosza állt Becsky Borbála pár- és családterapeuta előadásának középpontjában a szerdai együttléten, amelyre nemcsak a már házasokat, hanem az együttjáró párokat is hívták a szervezők. Az idealizálás zuhanást, pusztulást eredményezhet, a romantikus szerelem mítosza pedig megvakít, és így veszélyes, de az egymás mellett való döntéshez kell annak a mámora, bármeddig tartson is az: egy óráig, egy hétig, öt évig… Fontos viszont nem megragadni benne, hanem tovább lépni a felelős döntés útján – hangsúlyozta a lélektani fejlődési folyamatot vázolva az előadó.
Míg csütörtökön Marosvásárhelyen a döntésekről beszélgettek az érdeklődők Bakó Mária, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa vezetésével az Esküvő után című dán film kapcsán, addig Marosszentgyörgyön A házasság mint öröm és erő forrása mottóval Sófalvi Szabolcs polgármester és felesége, Adél meghitt, vendéglői együttlétre hívta a házaspárokat, amelynek tematikus részét Szénégető István és Becsky Borbála tartották.
A család védőbástya vagy harctér gyermekeink számára? – tette fel a kérdést előadásában Belényesi Gabriella, a Philothea Klub vezetője. A választ a tinikkel való munkája tapasztalataira alapozva, majd a résztvevőkkel beszélgetve kereste a szociálpedagógus. Ezt a párok tematikus teadélutánja követte, amelyen Cosma István és Becsky Borbála pszichológusok olyan kérdéseknek tea-kávé és gyertyafény mellett való megbeszélésére hívták a párokat, mint: Mi teszi boldoggá a házasságunkat? Melyek erőforrásaink? Milyennek látom a kapcsolatunkat tíz év múlva? stb.
A házasság ünnepét gyertyafényes, és meglepetésekkel tarkított vacsorával ülték a bejelentkezett párok szombat este.
A hét folyamán a Philotea Klub szervezésében öt házaspár három gimnázium XI. és XII. osztályait látogatta meg, tanúságot téve a házasság értékeiről, és fórumbeszélgetést is tartottak tiniknek Szabad a szex? címmel.
A változatos programok és helyszínek, a rendezvénysorozat ökumenikus jellege, az előző évek munkájának idén beérett gyümülcse és a médiával szoros együttműködés idén lényegesen több pár részvételét eredményezte – újságolta elégedetten Szénégető István családreferens-plébános. Olyan párok is eljöttek az újsághirdetések alapján, akik nem járnak templomba, akik úgymond az egyház peremén vannak. Nemcsak elméleti elgondolásokat hallottunk itt, hanem megélt tapasztalatok részesei lettünk. Amolyan „gyorskurzus“ volt ez „házasságtanból“: interaktív, módszeres tanfolyam. Reménykeltő, hogy ennyi házaspár engedte, hogy életében változás történjék. Öröm tapasztalni azt is, hogy nem belterjes rendezvénysorozat volt ez a hét, hanem sokan megértettek valamit az üzenetéből: az alpolgármester például a héten minden számos megnyilvánulásában említette a házasság hetét – emelte ki a családreferens-plébános.
A záró istentisztelet végén két házaspárral beszélgettünk arról, amit megéltek, ami megmozgatta szívüket és kapcsolatukat a hét folyamán. Íme néhány gondolat abból, amit megosztottak:
Kádár Noémi: Ha színházba vagy más kulturális eseményekre megyünk el, mindig töltekezem, akárcsak vasárnap a templomban is, de itt azokat az értékeket kaptam, amelyeket máshol sehol, mert a házasságra összpontosítottak a rendezvények. Sokat jelentett számomra a meghittség, az, hogy eddig ismeretlen családokkal találkoztunk, akik nem megszokott közösségünk tagjai, és akik szintén felvállalják a házasság értékét, és akik megosztották problémáikat is. Öröm volt látni, hogy nemcsak válások és csonka családok léteznek, amint ezt környezetemben és munkahelyem, a tanügyben gyakran tapasztalom, hanem vannak értékekre épülő családok is. Fontos volt emlékeznem arra, hogy a házasság tudatos munka. Különösen sokat jelentett számomra a tematikus teadélután, mert konkrét kérdések elé állított, és hallhattam férjem mostani válaszát is ezekre, hiszen évekkel ezelőtt beszélgettünk mi ilyesmikről, de fontos volt felfrissíteni. Segített az is, hogy más párokkal is megbeszélhettünk egy-egy kérdést. Számomra fontos volt a rendezvénysorozat kerete is a templomban: a kezdő és záró imák.
Kádár Csanád: Ez a hét megerősítette a házasságba vetett hitemet. Jó érzés volt tapasztalni az egységet, látni, hogy vannak közös témáink más házaspárokkal, hogy katolikusok és reformátusok együtt vagyunk Istennel. Mi reformátusok vagyunk, de otthon éreztük magunkat a katolikus templomban és helyszíneken is. És közösségbe is járunk, de fontos volt számunkra kilépni kicsit abból a keretből, és másokkal ismerkedni. Egyik programról hazafele sétálva arról gondolkodtunk együtt, mennyire fontos ilyen lényeges témákról beszélgetni, és nem csak elpoénkodni az időt, ahogy néha ünnepi alkalmakkor tesszük. Épültünk ezen a héten, minőséget és értéket kaptunk.
Sófalvi Szabolcs: Tizenhárom évvel ezelőtt udvarló párként tértünk meg és határoztuk el, hogy Istenre építjük kapcsolatunkat. 2011-ben kötöttünk házasságot, amelyet hármasban akarunk élni Istennel. Hivatást éreztünk arra, hogy Isten felemelő erejének kapcsolatunkban megélt tapasztalatát adjuk tovább, tegyünk tanúságot róla. Ezt a jegyesoktatásba való bekapcsolódásunkkal valamint a házasságra készülők és házasok számára szervezett programok szervezésével tesszük. Hisszük és valljuk, hogy az Isten előtt kötött házasságban élők, megtartó cölöpök az egyházban és a társadalomban. Fontos számunkra, hogy a fiatalok merjék vállalni a házasságkötés felelősségét, higgyék el, hogy nagy örömök rejlenek benne, és hogy Isten a problémék közepette is meg tud erősíteni. Ezért is vállaltuk, hogy a héten iskolákba is elmenjünk a házasságról beszélni. Marosszentgyörgyön pedig, ahol élünk, egy meghitt estét szerveztünk pároknak. Úgy éreztük, a Házasság Hetében nagy üzenet van: a világban gyakran a negatív információk áramlanak, és sok támadás éri a házasságot, hangoztatják, hogy az csak egy papír, és már nem divat. A Házasság Hete mintegy „ellenkampány“ lehet, amely rámutat arra, hogy a házasságban szép és értékes köteléket vállalunk, a család pedig kincs a társadalom számára.
Sófalvi Noémi: Minden szolgálatunk megerősít minket is, és arra ösztönöz, hogy dolgozzunk saját hitelességünkön. Volt olyan eset, hogy egy program előtt összekaptunk valamin, de éreztük, mielőtt mások elé lépnénk, ki kell engesztelődnünk. Tanúságtételre készülve pedig sokszor olyan témákról beszélgetünk, amelyekről talán egyébként nem tennénk. Mindez előre viszi, ösztönzi a házasságunkat.
Összeállította Bereczki Silvia
Jó együtt haladni!
Felkiáltójellé változott az eredeti kérdés: jó együtt haladni? A házasság hetének rendezvényein sokan kaptak megerősítést: ha néha vannak is nehézségek, a házasság egy áldás, édes elköteleződés.
Vasárnap két szentmisével és egy istentisztelettel ért véget a házasság hete rendezvénysorozat Gyergyószentmiklóson. Az elmúlt héten házaspárok nézték meg együtt a Meddig köt az eskü? című filmet, együtt imádkozták át az oltáriszentség előtt az éjszakát házasságukért, megerősítették fogadalmukat, és kerekasztal-beszélgetésen oszthatták meg tapasztalataikat.
Nagyon sok fiatal házas jelenlétével igazolta: a házasság intézménye nem avult el, volt, aki meg is fogalmazta: nem szabad engedni annak az akaratnak, mely a házasság ellen szól, hisz az összetartozás ereje nélkül minden ember mások által mozgatott sakkfigurává válik.
A kerekasztal-beszélgetésből csak ízelítőt kívánunk adni azoknak, akik nem lehettek jelen, azok példája által, akik igent mondtak a felkérésre, meghívottként vettek részt a vidám hangulatú beszélgetésen. „Sanyikám most is itt van köztünk. 45 év házasság után, még így, özvegyen is azt mondom: jó volt együtt haladni” – mondta mindenki Molnár Manyi nénije.
„Lövétén találkoztam az életemmel” – így szólt feleségével való találkozásáról Berszán Lajos. A pedagógus házaspár negyvennyolc éve van együtt éjjel-nappal, s amint az asszony, Berszán Zsófia fogalmaz: „két évvel vagyok idősebb férjemnél, de ő öt évvel komolyabb. Hát jó együtt haladni!” Házasságuk nagy álma is teljesült: kislánynak adtak életet, akit vejük szerint sikerült olyan szép erkölcsi tulajdonságokkal felruházni, hogy az minden hozománnyal felért.
A meghívottak között volt a háromgyermekes ifjú házaspár, Tóth László és Orsolya is. Náluk a tanár-diák viszonyból lett később házasság. Így volt ez megírva, Orsolya nagymamája is megmondta: „Akit az Isten neked rendelt, azt másnak nem adja”. A fiatal pár elmondta: „nagy reményekkel jelentjük ki: jó együtt haladni”.
Senkinek sem kellett bemutatni Bajna György újságírót és nejét, Bajna Ani nyugdíjas óvónőt. Ismerkedésükről az asszony szólt, aki első látásra beképzelt pukkancsnak tartva „Gyurkát” eldöntötte, majd ő leülteti. „Leültettem, s most itt vagyunk”.
„Törvényszerű, hogy a szerelemből szeretet lesz, de az semmit nem ér, ha a hűség nincs mögötte párodhoz, családodhoz, nemzetedhez” – foglalta össze az újságíró.
A házasság elköteleződés. Enélkül pusztán az összeköltözés csak önzés, mert ha nekem nem lesz jó, kitáncolok belőle. A házassági fogadalom viszont az ember ígérete, szavát nem szegheti meg. Ajándéka pedig az együttlét, a család öröme, az ént a mi váltja fel, számíthatunk egymásra jóban és rosszban – fogalmazódott meg. Keresztes Zoltán plébános pedig a kijelentést felszólítássá módosította a vasárnapi szentmisén: számítsunk egymásra! Története egy házaspárról szólt, akik életében megjelent a harmadik személy. A nő három gyerek után elveszítette karcsúságát, vonzerejét, a férfi pedig kikacsintott. Titkos vágyát viszont nem mással, hanem a feleségével osztotta meg, segítségét kérve a házassági hűség megtartásához.
„Vegyük észre a jót, a szépet, az igazat és a szentet, és építsük be életünkbe. Olyat mondjunk társunknak, a világnak, ami jó, ami valakinek a javára válik, ami által kedvünk lesz tovább élni!” – hangzott a plébánosi tanács útravalóként a házasság hetének végén.
Balázs Katalin
Házasság hete Székelyudvarhelyen
A házasság hetét idén 3-szor ünnepelték házaspárok Székelyudvarhelyen. Február 13-án este 6-tól Jakabos Barnabás jezsuita tartott előadást a szerető kommunikációról a szombatfalvi Szent György plébániatemplomban. A tele templom igazolta a téma aktualitását. Igény mutatkozott arra, hogy a téma folytatódjék a következő hónapokban. A sok gyakorlati példával fűszerezett előadás után 44 házaspár vett részt két közeli vendéglőben szervezett meghitt vacsorán. Gyakorlatba ültethették, továbbgondolhatták az előadáson hallottakat. A meghittség kialakulását segítette a hangulatos zene, a gyertyák fénye, a finom vacsora, a pezsgő, a ráhangoló kérdések. (Székelyudvarhely, szombatfalvi Szent György plébánia)
Vasárnap
