Állandóan Isten jelenlétében

A csíksomlyói kegytemplomban a reggeli miséken kis külön csoportban fekete fátylat viselő apácák imádkoznak elmélyülten. Csend, tisztaság, békesség árad belőlük, s ezt érezheti az is, aki betér a klarisszák csíksomlyói monostorába. Mi a Szerzetesek Világnapja (febr. 2.) közeledtével elsőként a kegytemplom szomszédságában található Csíksomlyó Ágacskája nevet viselő monostort kerestük fel.

Elég egy rövid csengetés és ajtót nyitnak, zsolozsma alatt pedig még csengetni sem kell – bárki betérhet halkan a kápolnájukba, velük imádkozhat, énekelhet. A hozzájuk fordulókat rendszerint a szolgálatos nővér fogadja a közösség nevében. Engem a három oratórium egyikébe vezetnek be, majd hamarosan a csíksomlyói rendház jelenlegi három lakójából kettővel Mária-Ágnes (helyi elöljáró) és Mária-Johanna nővérrel beszélgetünk életmódjukról, hivatásukról. Megtudom, hogy csíksomlyói monostor 2000-ben a franciaországi Sion Ágacskája monostor alapítása volt, de a magyarországi szécsényi monostor önállósulása, vagyis 2009 óta ez a remeteség a Szécsény Ágacskája monostor alapítása, ahol a nővérek Apátnője, Ferenc-Mária nővér él. Az Apátnő évente többször is meglátogatja itt élő nővéreit, és az itteni nővérek is időznek a szécsényi házban.

Imádságban – reggeltől estig
Napirendjükről kérdezem. – Reggel úgy kelünk fel, hogy legyen egy imaóránk a fél nyolcas szentmise előtt. Előtte teljes csöndben és egyénileg van a reggeli. A szentmise után azonnal van a Laudes a kápolnában, ami nyilvános: az egyház imáját végezzük. Hetente egy nap egy ferences atya mutat be szentmisét nálunk. Ez a közösség szentmiséje, nem nyilvános. A Laudes után van a munkaidőnk. Ilyenkor ki-ki a maga feladatát végzi, többek között a házi munkákat: főzést, mosást, takarítást, mindent, amit egy háziasszony otthon végez, de egyedül, mert a munkában is imádkozunk.
– Minden munkának az Istennel való kapcsolatunk elmélyítését kell szolgálnia – teszi hozzá a társa –, és ezáltal részt veszünk az egész emberiségnek a mindennapi munkájában. Mi végezzük a fizikai munkákat, s a kerti munkát is.
Megtudom, hogy a délelőtt folyamán van még egy imaórájuk – naponta összesen négy – de ez nem közös. Úgy vannak felosztva az imaórák, hogy az imádság folyamatos legyen a házban, vagyis a zsolozsmákat kivéve nem egy időpontban imádkozunk. Délben leállunk a munkákkal, akkor van a napközi imaóra, utána ebédidő, azt közösen fogyasztjuk el, és közben zenét hallgatunk, de előfordul, hogy „megosztás” van, lelki megosztás vagy bizonyos imaszándékok megosztása. Délután ismét munka, illetve imaórák, felváltva. Tehát az ima és a munka váltakozik. Egy helyiségben általában egyedül dolgozunk, csak az Isten jelenlétében. Ez nagyon fontos a remeteség lelkületének a megéléséhez. Az egész napot átjárja az Isten dicsérete, imádása.
A négy imaóra mindegyikének megvan a szerepe: egyik imaóra a természetben zajlik, amikor hálát adnak hóért, esőért, napsütésért, az egész teremtésért. A közbenjáró imaórán mindazért imádkoznak, ami a világban történik: – Bár nem minden hírhez jutunk hozzá, az Isten akkor is tudja, hogy miért vagyunk ott előtte – magyarázzák. Harmadik imaórájuk az Isten Igéjének a hallgatása, a negyedik imaóra az Eukarisztia imádása. – Ez a négy imaóra igazából nem más, mint rácsodálkozás az isteni jelenlétre, szeretetre, illetve az ebben való részesedés.

A csíksomlyói monostorban három remeteség áll azoknak a rendelkezésére, akiknek szükségük van elcsendesedésre, az Úrral való mélyebb kapcsolatra. Aki erre vágyik, e-mailban, vagy üzenetrögzítőben, jelentkezhet be, egyeztethetik az időpontokat és a lehetőségeket. Az itt elidőzők skálája igencsak változatos – Volt olyan, aki a házasságkötése előtti napokat töltötte itt, és innen ment az esküvőre – Volt szeminarista, aki meg akart erősödni a hivatásában, de volt olyan is, aki egy életdöntést hozott az életének egy újabb szakasza elején, ehhez szeretett volna csöndben itt lenni, megismerni még jobban Isten tervét, de önmagát is. Volt, aki a hivatását kereste, de van egyszerűen olyan is, akit valami megérintett és azt el szeretné mélyíteni. Mi mindig tiszteletben tartjuk a hozzánk fordulót, semmiféle kötelezettsége nincsen, pl. hogy kötelező módon bejöjjön a zsolozsmára. Teljesen szabad a remeteségben, külön bejárata van, ha kér élelmet, amink van, megosztjuk vele. Teljesen csendben lehet. Mi nem szoktunk beszélni a személyekkel, hacsak ők nem kérik. Lehetőséget biztosítunk mindenkinek, hogy teljes visszavonultságot éljen Istenben.

„Ha valaki isteni sugallatra el akarja fogadni ezt az életformát és kérésével hozzánk fordul, az apátnő köteles minden nővér beleegyezését kérni. (...) Majd miután körbevágta haját és levetette a világi ruhát, adjanak neki három habitust és egy köpenyt. Ettől fogva nem szabad neki a monostorból hasznos, ésszerű, nyilvánvaló és valószínű ok nélkül távoznia. A próbaév leteltével fogadják fel az engedelmességre, ígéretét véve, hogy élete végéig megtartja szegénységünk életformáját.” – többek között ezek a sorok olvashatók Szent Klára több mint nyolcszáz éve megfogalmazott regulájában, s Szent Klára követői ma is alapvetően e regula szerint élnek.
– A szerzetest Isten megérinti a lényének a legmélyén – mondja az egyik nővér – azon a helyen és abban a korban, ahol éppen él.  A közvetítő, hogy mi által érinti meg, nagyon sokféle lehet. Megtörténhet, hogy betér a templomba és meghall egy isteni igét, de lehet úgy is, hogy egyszerűen a lelke legmélyén,  a szubjektív lényében érzi meg azt, hogy valaki, aki nagyobb mint Ő végtelenül szereti, s elkezdi kutatni, hogy ki ez a végtelenül nagyobb. De lehet úgy is, hogy valaki egyszerűen beszél egy hétköznapi témáról, és egy másik ember megnyílik arra, rájön, hogy itt valami több van, mint mi ketten. Előfordulhat, hogy tanúságtevő szerzetes, vagy pap szavai érintenek meg valakit, s az az öröm, hogy milyen jó teljesen Istenhez tartozni. Ez csak néhány lehetőség, de a lényeg mindig az, hogy amikor valakit megérint az Isten, igazából nem tudja megfogalmazni, hogy mi történik benne. Nagyon ritka az, aki egyből értelmi szinten is fel tudja ezt az isteni érintést dolgozni. Általában ez az isteni érintés azzal fog járni, hogy egy nagyon hosszú utat fog megtenni, és szüksége lesz egyházi közvetítőre, aki vele halad, segíti. Nagyon fontos feltétel, hogy a Rend iránti érdeklődő isteni sugallatra jön hozzánk, és ezt az életet akarja élni, mert nem csak az isteni hívásra kell igent mondani, hanem a konkrét közösségre is. Egy szerzetesi közösségben ez a kettő szorosan egybetartozik.
– Önöket, hogyan érintette meg ez az isteni sugallat? – faggatózom, s megtudom, hogy az egyik nővér, éppen a csíksomlyói monostoralapításnak köszönheti hivatását. – Akkor ismertem meg tulajdonképpen a nővéreket, az alapításkor, amikor a plébánossal és másokkal eljöttünk. Annyi tisztaság sugárzott belőlük, hogy úgy éreztem, hogy egy kicsit jobban meg akarom ismerni őket. Eljöttem egyszer-kétszer a remeteségbe, közelebbről megismertem a nővéreket, zsolozsmákra jártam, majd engedélyt kaptam arra, hogy a klauzúrába bemehessek és ott a nővérek között élhessek, belülről élhessem azt az életet, amit ők éltek. Utána már gyakorlatilag jött a jelöltidő, a novíciátus, amikor beöltöztem a habitusba, fehér fátylat kaptam, azután pedig az ideiglenes fogadalom. Számomra már a jelöltidő azt jelentette, hogy örökre itt. Nekem sokat nem kellett keresnem, engem az Úr megtalált azonnal.
– Nem is gondolkodott azon például, hogy más női szerzetbe menjen?
-          Nem, az Úr megtalált engem, azt mondta, hogy iderendeltelek. Franciaországban kezdtem a novíciátusi évemet, egy évet éltem Magyarországon és 2006 óta itt élek Csíksomlyón. Az örökfogadalmat 2010-ben tettem le.
Egy nővér teljes képzési ideje minimum öt év, de néhány esetben szükség lehet egy kicsit több időre. Ez idő ahhoz szükséges, hogy valóban éretten és szabadon adhassa át életét Istennek. Amikor egy nővér örökfogadalmat tesz, a püspök fogadja azt az Egyház nevében. Ezen az eseményen a hívek közösségéből is jelen kell, hogy legyen néhány tanú.
Földi dolgok
A klarisszák habitusa nem divatfüggő. Két habitus és egy munkaruha képezi csaknem a teljes ruhatárat. – A skapuláré a szolgálat jelképe, a korda az Istenhez való kötöttséget jelenti, a három csomó a hármas fogadalom: a tulajdonnélküliség, az engedelmesség és a tisztaság. A fátyol, annak a szimbóluma, hogy Istennek szenteltük magunkat.

    A habitusokat hol varrták?

- Egyelőre csak Sionban van olyan nővér, aki teljes habitust varr, de most már a fiatalabb nővérek is tanulják az elkészítését. Télen gyapjús az alapanyag, nyáron vékonyabb, de nem gyűrődő. Régen Mindenszentekkor kezdődött a Szent Márton böjtje, s akkor váltottunk habitust szürke színre. Húsvétkor váltottunk a nyári habitusra, ami krémszínű, világos, Krisztus feltámadását jelzi.
- Van saját tulajdonuk?
-  Semmit nem sajátítunk ki. Amit kapunk, szeretettel fogadjuk. Ez a tulajdonnélküliség azt is jelenti, hogy a rám bízott tárgyakat vagy a munkát sem sajátítom ki. Nálunk nincs olyan, hogy valaki örök életében szakácsnő, hanem felváltva végzünk minden munkát.
- Miből élnek?
– Az isteni gondviselésből élünk, ami abban nyilvánul meg, hogy Isten küldi az embereket hozzánk. Vannak, akik csak meglátogatnak, vannak akik imáinkban bíznak és hisznek az imaéletünkben, imaszándékokat hoznak, örömöket, bánatokat megosztanak velünk. Az Isten által küldött emberek besegítenek nekünk akár anyagiakban, akár élelmiszerekkel, akár adományokkal.
- Az államtól nem kapnak semmiféle támogatást? Nincsenek alkalmazásban?
– Nekünk – mivel a szerzetesek kategóriájába tartozunk – a kultuszminisztérium fedezi az egészségügyi biztosítást. Mi tudjuk, hogy aki Isten tulajdonává lesz, az Isten mindenkinek odaadott ajándékává válik. Hogyha mi vállaljuk az imádságot az emberiség nevében, biztos akad olyan, aki megosztja velünk, amit keres, akárcsak egy családban. Aki jön hozzánk a kicsi adományával, bízik abban, hogy mi hűségesen imádkozunk érte és ezt mi nagyon komolyan vesszük.
- Fordult elő, hogy éhesek voltak? Kellett aggódniuk, hogy holnaptól mi lesz?
- Az evangéliumban Jézus mondja, hogy ne aggódjatok a holnap miatt, elég a mának a maga baja is. Nem aggódhatunk tehát, de ha netán az embernek félelme van, rájön, hogy az Isten gondoskodik róla. Mi soha senkitől nem kérünk. Aki jön imádkozni, vagy kér imádságot, az ingyenes. Sőt, ha olyat hallunk, hogy valaki nagy műtét előtt áll, ezért fordul hozzánk, nem fogadjuk el a pénzt. Szem előtt tartjuk, hogy valóban megosztás legyen és ne megfosztás. Aki teheti s hoz, attól hálásan fogadjuk. És ezért nincs nálunk félelem: mert amit kapunk, az van. Nincs mindig minden, de a Magasságbeli mindig megőrizte közösségeinket és soha nem volt olyan, hogy ne legyen mit ennünk. Isten mindig ad új és új embereket, akik megismerik a közösséget és segítenek.
- Olvasnak újságot, könyvet, regényt?
- Van a napirendünkben egy félóra szabadidő, akkor lehet olvasni, személyes dolgokat végezni, sétálni a kertben. Visszavonultan élünk, de ugyanakkor a világ fontosabb eseményeit követjük.
– Kijárnak a monostorból?
– A természetbe kimegyünk Istent dicsérni – erre engedélyünk van, mert benne van az életformánkban. Egyébként mindenki a szolgálata szerint, vagy szükség esetén az Apátnő anya tudtával elhagyhatja a monostort, pl. az orvosi ellátás és az állampolgári kötelesség gyakorlása miatt. A másik szempont az ügyek intézése, mert vannak olyan dolgok, amiért ki kell menni a városba.
– Például számlákat fizetni?
– Amit lehet, interneten fizetünk ki. Az internet fontos számunkra. Bár visszavonultságban élünk, de az ember nem maradhat el teljesen a világtól - fontos tisztelettel kísérni, semmit nem szabad megvetni. Ugyanakkor számos tanítást, a pápa szentbeszédét is így tudjuk megkapni. A mai szerzetesnek hűséges kell lennie Istenhez és a mai kor emberéhez egyaránt. Minket Isten éppen arra hívott, hogy visszavonultan, az ő állandó jelenlétében éljünk, és ha mi állandóan kijárnánk, egyszerűen nem lennénk hűségesek ahhoz, amit kaptunk. Az, hogy a kegytemplomban külön vagyunk, már jele annak, hogy az Egyházban a megszentelt élet szemlélődő karizmáját kaptuk, és ennek megfelelően visszavonultan élünk.
Daczó Katalin
Megjelent a Hargita Népe 2014. január 31-i számában. 

http://erikbarat.blogspot.ro/2014/02/allandoan-isten-jelenleteben_3.html#more