2014.10.01
Szeptember 29-én, a hívekkel megtelt kolozsvári Szent Mihály főtemplom ünnepi búcsús szentmiséjének főcelebránsa és szónoka Dr. Marton József volt, a gyulafehérvári székeskáptalan nagyprépostja, egyháztörténész, egyetemi tanár, a BBTE Római Katolikus Teológia Kar dékánja, akivel negyven helybeli és más helységekből érkezett pap koncelebrált.
Marton József prédikációjában elmondotta: Szent Mihály főangyal ünnepnapja, szeptember 29-e, tulajdonképpen a római Via Salarian Szent Mihály tiszteletére épült templom felszentelésének napja. 1970-ig a főangyaloknak (Mihály, Gábor és Ráfáel) külön ünnepük volt, azóta mindhármukat egyszerre ünnepeljük. De Szent Mihályt ismerjük a legjobban, nemcsak azért, mert a Gyulafehérvári Főegyházmegyének és legjelentősebb templomainak patrónusa, hanem azért is, mert ő az égi seregek vezére a Luciferrel és csatlósaival folytatott küzdelemben. Az angyalok és főangyalok Isten hírnökei, Istentől származó lények. Ők jelenítik meg Isten jóságát, erős és jó hatalmakként mindennapjainkban együttműködnek velünk, igazgatják üdvösségünk útját.
A szónok hangsúlyozta: amikor róluk beszél a szentírás, azt a csodálatos igazságot hírdeti, hogy Isten ezerféle módon törődik velünk emberekkel és segít bennünket. Ezt a főangyalok neve is elárulja. Gábor annyit jelent, mint Isten ereje; Ráfáel: Isten gyógyít; Mihály neve pedig –csodálkozó, örömteli felkiáltás és figyelmeztetés– Ki olyan, mint az Isten? közérthetőbben az Istenhez hasonló. De ugyanez áll a sátánra is, csak ellenkező előjellel! A gonosz lelkeket is Isten teremtette, akik gőgükben fellázadtak ellene. Isten fölsége nem örömre, hanem irigységre hangolja őket. Olyanok akarnak lenni, mint az Isten, de nélküle és kegyelme nélkül. A gonosz lelkek lázadása a gonoszság forrása lett az emberiség számára. Mesterkedésükkel az emberek üdvösségét próbálják meggátolni. A lázadó angyalok vezére, Lucifer éppen Szent Mihály főangyallal vívja örök küzdelmét a világ végéig. S ebben a küzdelemben nagy a tét: maga az emberiség! Igaz, hogy a Szent Mihály és Lucifer közötti küzdelem kimenetele már örökre eldőlt, de még tart az utolsó napig. A győzelem szerzője Krisztus, tehát Szent Mihály és angyalserege a keresztfán győzedelmes Megváltó erejében részesül. Hogyan védekezzünk, illetve hogyan vegyük fel a küzdelmet az ősgonosz ármánykodásaival szemben? Lucifer gonoszságának gyökere és éltetője az alázatosság hiánya, vagyis a gőg, a kevélység. Tehát az alázatosság magunkévá tétele vértez fel leginkább a gonosz elleni küzdelmünkre. Azonosulva Szent Mihály erejének titkával, az alázatosság erényével „angyalivá” kell tennünk életünket. Az alázatosság erényének örök példaképét egyházunk Szűz Máriában jelöli meg. Soha ne feledjük hogy az alázatosság az erények koronája, a legfontosabb erény, minden más erénynek az alapja- hangsúlyozta Marton József nagyprépost.
A házigazda szerepét is betöltő Kovács Sándor főesperes-plébános beszédében nyomatékosította: Szent Mihály főangyal az eltelt több mint ezer esztendő folyamán megvédte hitünket és népünket, mind a fizikai, mind az erkölcsi rossztól, és ezt fogja tenni a jövőben is. Krisztus fog vezetni minket, ezért sohasem győzhet le a gonosz! Kérjük Megváltó Istenünket, mint a tisztaság és békesség forrását, adjon nekünk lelki egyensúlyt a gonosz kísértések ellen.
Az ünnepi szentmisén elhangzott Farkas Ödön E-dúr miséje. A szerzőről és életművéről Dr. Potyó István karnagyot, zenetanár kérdésünkre elmondta: Farkas Ödön Jászmonostoron született 1851. január 27-én. Már a budapesti zeneakadémián kitűnt szorgalmával és tehetségével. Tanulmányi évei alatt komponálta a Bajadér operáját és a Radó és Ilonka című operettet. 1879-től haláláig Kolozsváron működött, 32 éven át a konzervatórium igazgatójaként. Több ének és hangszeregyüttes alapítója és vezetője. Operái népszerűek voltak. Az általa komponált Ünnepi Nyitány 1890-bem elnyerte a budapesti Akadémia 50. évfordulójára kiírt pályázatot. Ugyanakkor neves pedagógus is volt. Filharmónikus társulatával sokat tett a kolozsvári zeneélet fejlesztéséért. Karmesterként valószínűleg gyakran vezényelte a Szent Mihály templom kórusát és zenekarát, mert Sándor Erzsi operaénekes emlékei arról tanúskodnak, hogy Farkas Ödön fedezte fel kiváló tehetségét egy püspöki mise alkalmával. 1912. szeptember 11-én hunyt el, sírja a Házsongárdi temető baloldali bejáratánál található.
Az esemény egyházzenei szolgálatát a templom Szent Cecília kórusa és kamarazenekara végezte, a Báthory István Líceum vegyeskarának közreműködésével, Potyó István karmester szakavatott vezetésével. Kiemelkedő szerepe volt Vincze-Dallos Csilla koncertmesternek, Kerekes Mária, Mányoki Mária, Molnár Mária, Naphegyi Béla, György Róbert énekművészeknek, valamint Márton Szabolcs és Geréd István kántoroknak.
A búcsúünnepen jelen volt és a közösséggel együtt imádkozott többek között Csulák Péter, Magyarország kolozsvári konzulja, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere, Vákár István, a megyei tanács elnöke és Lőrinczy Zoltán megyei tanácsos.
A búcsús szentmise után a kijáratnál valamennyi jelenlevő szeretetvendégségben részesült. A hívekkel megtelt templom megerősített azon reményünkben, hogy római katolikusként –és nemcsak– itt, szűkebb hazánkban, Erdélyben is lesz jövőnk.
Kép és szöveg: Fodor György (Vasárnap 41. szám)
