2014.05.31
Istennel beszélgetve váljunk önmagunkká
Ballagás a kolozsvári Báthoryban
Tizenkét évvel ezelőtt izgalomtól rózsás arccal léptek be az iskola kapuján, most mint felnőtt, képzett emberek, pillanatokon belül az életbe lépnek ki. A kérdések ugyanazok: miért, hogyan, mi lesz ezután, mi vár ránk, mit hoz a jövő, mit hoz az élet – most valahogy nagyobb a bizonytalanság, mint akkor, mert közben a tudás kapuja ki-kinyitogatta a szemeket, befogadták, megszerezték a tudást, amit az iskola adhat.
A kolozsvári Szent Mihály templom ajtaja nyitva, fogadta és feltarisznyázta a Báthory István Elméleti Líceum végzőseit, maradandót és biztosat adva mindenik lelkesedéssel teli fiatalnak. A ballagókért felajánlott szentmisében Kiss Endre iskolalelkész Isten teremtő szaváról beszélt, mely az egyetlen, amely “jó irányt ad életünknek”: ezért Istennel kell párbeszédet folytatni, őt kell beengedni életünkbe, mert az atyai szeretet, amellyel Isten elhalmoz, bizonyosságot, értelmet ad életünknek. Próbáljuk meg cselekedeteinket ”örökkévalósítani” azzal, hogy megpróbálunk Isten szemével tekinteni azokra, mert ”szép és jó élet csak Isten társaságában lehetséges”.
Miután a legszentebb áldozat útravalóját összegyûjtötték, a templomból a piarista szellemiségű iskola zászlaját követve átsétáltak eddigi második otthonukba. Itt az utolsó osztályfőnöki óra után elindult ballagva, a nagy útra készülődve a három végzős osztály. Utolsó állomáshelyként az udvaron időztek el egy kicsit. A zuhogó eső és a hideg ellenére bátran, életük elsô próbatételével hôsiesen szembenézve álltak utoljára így együtt az iskola, egyház és tanfelügyelôség képviselôi elôtt. Kovács Sándor fôesperes-plébános Tolsztoj szavait idézve vallotta, hogy ”csak akkor kezdôdik el az élet, amikor az ember tudja mi lesz”. A tudásról, szeretetrôl, hivatásról, emberségrôl számot kell adni, mondta. A fiatalok számára elérkezett az idô, hogy kitörjenek, kinyíljanak az iskola egyhangú, biztonságot nyújtó falai közül az életbe. Hangsúlyozta az igaz, tiszta élet értékét: ne hazudjunk senkinek, még önmagunknak sem, mert csalódásokat szerzünk magunknak boldogság helyett. Az életet színpadhoz hasonlította, ahol meg kell felelni a közönségnek még áldozatok árán is. Mécs László szavait idézve levonta a következtetést: tanuljuk meg a pisztrángoktól az élet árját is a magunk javára használni. Az eszményekrôl, lelkesedésrôl nem szabad lemondani. A csodákról álmodni kell ahhoz, hogy valami hasonlót megvalósítsunk. A kockázattól ne féljünk. Mindaz, akinek megmarad a reménye, önbizalma és hite, fiatal marad.
Tímár Ágnes, az iskola igazgatója, az ünnep fontosságára hívta fel a figyelmet. A diák búcsúzik és elválik, a tanár búcsúztat. Mindkettôhöz ünneplôbe kell öltözni. Ezt az ünnepet nemcsak a naptárba, hanem a szívünkbe is be kell írni, hogy bensôségesebben fejezze ki a közösséghez való tartozást.
A szavalat és díjkiosztás után útra készen álltak a végzôsök. Magukkal vihették a jó tanácsokat, szép és kevésbé kellemes iskolai élményeiket, az átélt örömöket és nehézségeket. Tarisznyájukban ott lapulhatott az elrejtett, de mégis felfedett útbaigazítás. Elindulhattak a nagybetûs életbe. Ki-ki elfogadhatta, befogadhatta a mellette ballagó Isten segítô szavát, beszédbe elegyedhetett vele lelke mélyén, meghallva az ô közvetítôinek szaván keresztül a tôle származó szót.
Tovatûnnek az osztálytársak, a tizenkét év, a tanárok, a nevelôk, a lelki vezetôk, elballagtak a véndiákok, de velük maradt a leghûségesebb barát, aki mindenkinél jobban szeret és soha el nem hagy: Isten. Ô az, aki nem változik sem térben, sem idôben, mellette igazán önmagukká válhatnak a végzôsök.
Bíró Jolán-Ilona, Vasárnap
Keresztény értékekkel is gazdagodtak
Három végzős osztály ballagott el a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumból. Az iskola készülő tornaterme zsúfolásig megtelt a fiatalok ünneplő rokonaival, ismerőseivel, barátaival.
Akészülő új tornaterem adott helyet a ballagási ünnepségnek
A római katolikus gimnázium két tizenkettedik- és egy nyolcadik osztállyal végzett diákjai szombaton vettek búcsút tanáraiktól, diáktársaiktól, addigi oktatási intézményüktől. Az ünneplés kilenc órakor a hagyományos lovas felvonulással kezdődött, azt követően szentmisén vettek részt az ünneplők. Miután imádsággal kísérték útjukra a ballagókat, az ünnepeltek átvonultak az iskola most készülő tornatermébe. Az ünneplő rokonokkal, ismerősökkel, barátokkal zsúfolásig megtelt a teremben elsőként Bálint Gergely, az intézmény igazgatója szólalt fel. Beszédében kiemelte, ez az alkalom egyaránt a búcsú és a hála ideje: a végzősöknek búcsúzniuk kell a helytől ahol felnőttek, ugyanakkor hálásak kell legyenek azoknak (szülőknek, tanároknak), akik révén ez megtörténhetett.
Timár Zsombor László, a település polgármestere ünnepi beszédében kiemelte, véleménye szerint a helyi gimnázium diákjai a tanulás és a fegyelem mellett lelki táplálékban is részesülnek. Olyan értékeket közvetítenek feléjük, amely sajnos nem szerepelnek első helyen a mai társadalomban. Felhívta a végzősök figyelmét arra is, hogy az „élet iskolája” sokkal nehezebb lesz, mint az eddigi iskolai évek. Hiszen vonzhatja őket a pénz, a siker, a karrier, és ezen értékek között hajlamosak lehetnek elfelejteni, hogy miért érdemes élniük – azért, hogy üdvösségük legyen Jézusban – nyomatékosított a községvezető.
A beszédek és az oklevelek átadása után a végzős diákok is elbúcsúztak, köszönetet mondtak az elmúlt évekért, azt követően pedig fiatalabb iskolatársaik bátorító szavakkal engedték útjukra a rangidős korosztályt. Végezetül a végzősök névtáblái felkerültek az iskola zászlórúdjára, amelyet minden tizenkettedik osztállyal végzett diák saját kezűleg szögezett fel.
„Tarts ki abban, amit tanultál”
Égi áldás kiséretében ballagtak a Segítő Mária Gimnázium végzősei
A folyamatosan szemerkélő eső ellenére is terv szerint zajlott le az ünnep, az iskola mögötti sportpályán tartotta meg a ballagást szombaton délelőtt a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium. Az iskolából a huszadik végzős évfolyam keretében három osztály ballagott el.
Esőben, közel húzódva, meghitten ünnepelt a Segítő Mária Gimnázium iskolaközössége
„Ma négy év töltekezés után, el kell indulnotok. Ami jót, éltetőt sikerült megtanulni, megtapasztalni, azt magasra kell emelni, el kell indulni vele és ha a helyzet úgy kívánja, élre kell állni. A lélek erejével felvértezve, akárcsak pünkösdkor” – bocsájtotta útra a végzősöket Tamás Levente iskolaigazgató, aki nagyasszonyunk, a Segítő Mária oltalmába ajánlotta a diákokat, szüleiket, az iskolaközösséget és fenntartóit.
Csak egy megszusszanás
Tamás József római katolikus püspök azt mondta az ünneplő közösségnek, a ballagás nem befejezés, nem célba érés, hanem csak egy megszusszanás, egy kis pihenés talán, s aztán az élet indul tovább, hogy azt a küzdelmet, azt a harcot, amelyet vívni kell, meg tudják vívni a fiatalok. „Itt az iskolában tanáraitok próbáltak felkészíteni nemcsak szellemileg, de lelkileg is arra az életre, amelyet Isten adott a számotokra. Most már nem egyéb a fontos, mint az, amit Szent Pál apostol így fogalmazott meg: te azonban tarts ki abban, amit tanultál. Tartsatok ki abban a jóban, abban a szépben, abban a nemesben, amit itt ebben az iskolában tanáraitokon, nevelőiteken keresztül magatokra szedtetek” – mondta a püspök.
Családias hangulatú iskola
Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere beszédében kihangsúlyozta, családias hangulat uralkodik a Segítő Mária Gimnáziumban, és mindig jó érzés ezt megtapasztalni. Öröm látni azt is, ami már nem mindenhol figyelhető meg, hogy a tanulók felnéznek tanáraikra, szüleikre – említette meg a polgármester, aki arra buzdított, őrizzék meg ezt a családias, igazi iskolai szellemiséget, az egymásra figyelni képes iskolát.
Az idén az önkormányzat által a ballagóknak adott, a madéfalvi veszedelem témáját feldolgozó ajándék-kötet kapcsán a polgármester elmesélte, gyermekkorába madéfalvi nagymamája azt mesélte, éjszaka a madéfalvi emlékmű oszlopán álló turul szárnyat bont és őrzi a madéfalvi, csíkországbeli, székelyföldi gyermekek álmát, cserébe viszont a közösségnek nappal kell vigyáznia arra, hogy az emlékezés oszlopa állva maradjon. „Vigyázzatok az emlékhelyeinkre, vigyázzatok fontos intézményeinkre, vigyázzatok közösségünkre. Vigyázzatok egymásra” – üzente a ballagóknak a polgármester.
2014.05.31.
Az élet folytonosságának ünnepe
Bár az idő hűvösre fordult és az eső is többször szemerkélt, sokan vettek részt pénteken a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium öt osztálynyi végzősének ballagásán.
A 102-ik nemzedék ballagott el a gimnáziumból
A ballagókat és az őket ünneplőket köszöntő Juhász-András Réka igazgatóhelyettes felidézte, különleges év telt el az iskola életében, több nagyszabású rendezvényt bonyolítottak le. Ugyanakkor veszteség is érte az iskolaközösséget, utolsó útjára kísérték Laczkó József matematika szakos tanárt, akiről a ballagáson egy perces néma csenddel emlékeztek meg.
„Tiszteljetek és szeressetek minden embert"
Ballagási ünnepi beszédében Varga László, a gimnázium igazgatója azt mondta, a ballagás az élet folytonosságának ünnepe, egy új felnőtt nemzedék jelentkezésének gyönyörű pillanata. Az igazgató arra buzdította a ballagókat, hogy tiszteljenek és szeressenek mindent embert, elsősorban azokat, akikkel évszázadok óta együtt élünk. Kifejtette, a nemrég lezajlott európai választások egyes nyugati országokban baljós eredményeket hoztak és nem szabad elfeledni, hogy korábban hová vezetett és hová vezethet ismét a gyűlölet, a nacionalizmus, a türelmetlenség, a közügyektől való elfordulás, a beletörődés.
Hagyományosan, az iskola sportpályáján zajlott az ünnepség
Varga László azt mondta, hiszi és reméli, hogy a ballagók az iskola névadójának, Márton Áron püspöknek azon tanítását választják majd erkölcsi iránytűnek és követendő példának, mely szerint az igazi hívő a felebarátját úgy szereti, akár a testvérét, még akkor is, ha más nyelven beszél.
A tápláló tűzhely
Ti vagytok a 102-ik nemzedék, amely elballag ezen patinás intézmény falai közül – mutatott rá ünnepi beszédében Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere. Elmesélte, egy helytörténeti kiállításon tapasztalta, hogy a bemutatott életterekben nincs kályha, márpedig – mint kifejtette – tűzhely nélkül nincs család, nincs ami köré gyűlni, nincs amiből a szó alapvető és átvitt értelmében melegséget kapni, táplálkozni. Saját generációja és a ballagók is szerencsések, hisz nemcsak a családjukban volt ilyen tűzhely, hanem az iskola is akként működött – mondta a polgármester. Hozzátette, ez a tűzhely feljogosítja arra, hogy higgye, a fiatalok álmai, tervei valóra fognak válni, akkor is, ha ma néhány ezek közül talán túl merésznek tűnik.
Az ünnepségen a tizenegyedikesek elköszönése után a végzős osztályok egy-egy képviselő révén mind megfogalmazták búcsúüzenetüket.
2014.05.30.
Meghatódottan búcsúztak a leendő asszisztensek
Másfél órás ballagási ünnepséggel búcsúztatták az asszisztensjelölteket
Szombaton, május 31-én délelőtt kilenc órától a székelyudvarhelyi Szent Miklós-hegyi Római Katolikus Plébániatemplomban zajlott a Tamási Áron Általános Egészségügyi Asszisztensképző végzős hallgatóinak ballagása. A kicsengetési ünnepség szentmisével kezdődött. A Hölgyes Pál Zsolt lelkész által celebrált istentiszteleten a ballagókon kívül mintegy kétszáz-háromszázan vettek részt, többségükben a végzősök családjai, barátai.
„Azzal a krisztusi szeretettel próbáljátok meg szolgálni ti is a rátok bízott embereket, amellyel maga Jézus Krisztus szeretett minket. Azzal a mosollyal nézzetek majd a betegek arcára, amilyen mosollyal nézett rátok egykoron a Mennyei Atya, a minket teremtő és gondunkat viselő Istenünk” – tanácsolta prédikációjában a lelkész. A ballagási ünnepségen több felszólaló részéről is elhangzott intelemként, hogy ne a pénz, hanem az elhivatottság motiválja leendő munkájuk során a jövendőbeli asszisztenseket.
Küldetésetek, hivatásotok harcolni a láthatatlan ellenséggel, és ez nem kevés – fogalmazott a tanintézet vezetősége, a tanárok és szakoktatók nevében búcsúzó Cerghezan Imre, az asszisztensképző szakmai vezetője, azt kívánva a diákoknak, hogy soha ne bánják meg három évvel korábbi döntésüket, majd a könnyekig meghatódva egy Victor Hugo idézettel zárta beszédét. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere is az elhivatottság fontosságát hangsúlyozta az egészségügyi asszisztensképző végzőseihez intézett szavaiban, mondván, nem szakmát, hanem hivatást választottak, amikor három évvel ezelőtt megkezdték tanulmányaikat. Azt tanácsolta, találják meg életükben az egyensúlyt, hisz csak úgy lehetnek boldogok.
A tanintézet igazgatója, Laczkó György sok türelmet és szeretetet kívánt a székelyruhás végzősöknek, a két ballagó osztály legjobb tanulóinak, valamint az évfolyamelsőnek adott át díjakat, majd Nagy Ágnes nyújtott át alapítványi díjat a legjobb tanulmányi eredményeket elért végzős diáknak. Az osztályelsőket a polgármesteri hivatal is megajándékozta.
Ezt követően a másodéves hallgatók búcsúztatták végzős diáktársaikat beszédekkel és alkalomhoz illő dalokkal csalva könnyeket a szemükbe. A ballagók verssel és az elmúlt három évet összefoglaló ünnepi beszéddel búcsúztak meghatódva.
2014.05.31.
Letették az egyenruhát a gimisek
Az idei végzősöket a Szent Miklós-hegyi templomban búcsúztatták
Nem viselnek többé uniformist a Tamási Áron Gimnázium végzősei: a tanintézettől 145 diák búcsúzott el pénteken délelőtt. A zuhogó esőre való tekintettel az udvaron megtartani kívánt ünnepséget a tanintézet szomszédságában levő római katolikus templomban bonyolították le – az istenháza zsúfolásig telt kicsikkel és nagyokkal.
A köszöntők sorát Laczkó György igazgató nyitotta, kiemelve: a ballagók szülei négy éve a gimis tanárokra bízták gyerekeik oktatását, nevelését, ők pedig igyekeztek felkészíteni a fiatalokat az érettségire és az életre a négy év alatt azonban nem csak ők egyengették a diákok útját, hanem a tanítványok is hatottak pedagógusaikra, formálták személyiségüket. Kiemelte: büszke arra, hogy az iskola diákságának továbbtanulási és a különféle versenyeken való részvételi aránya a térség legjobbja, hozzáfűzve, megfigyelései szerint a diákok is büszkék iskolájukra, így annak jelképeként az idei tanévtől bevezetett egyenruhát is többnyire örömmel viselték.
A következőkben Holló László, a katolikus egyház vagyonát kezelő Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány vezetője elevenítette fel az iskola történetét, kiemelve, a templomi padokban ülő, népviseletbe öltözött fiatalokban látja a jövőt, a keresztény értékek továbbvitelét. Ezt követően Borboly Csaba megyeitanács-elnök üdvözölte a tanárokat – megköszönve a romániai pedagógusok nehéz helyzetében és a jelenlegi iskolai körülmények között kifejtett eredményes munkát –, majd elmondta: a fiatalok a jövő értelmiségi rétege, akiknek bízniuk kell saját magukban és tudásukkal, munkájukkal térségüket kell gazdagítaniuk.
Pozitív jövőképet vázoltak
A későbbiekben Bartolf Hedvig megyei főtanfelügyelő arra intette a diákokat, hogy soha ne riadjanak vissza az első kudarctól, s bátorságot kívánt ahhoz, hogy véghezvigyék terveiket, majd Bunta Levente polgármester az időre reflektálva elmondta: útra induláskor szerencsét hoz az eső, így ezt jó előjelnek tekinthetik a végzősök. A búcsúzó és búcsúztató tanulók is pozitív jövőképet vetítettek elő ünnepi beszédeikben, visszaemlékezve az elmúlt évekre, ugyanakkor hangsúlyozva, a természet harmóniájából sokat lehet tanulni az életről. Az ünnepség énekkel és szavalattal zárult.
2014.05.31.
Az itt szerzett tudás jó útravaló
A székelyudvarhelyi Bányai János Szakközépiskola százöt végzőse búcsúzott az intézménytől, tanároktól és iskolatársaktól péntek délelőtt a tanintézmény sportcsarnokában tartott ballagási ünnepségen. Versekkel és dalokkal tették emlékezetessé a kicsengetést.
Tanuljunk meg mindenkitől tanulni – hangzott a ballagók búcsúbeszédében
Elsőként Szakács Paál István iskolaigazgató búcsúzott a felnőttség küszöbét átlépő fiataloktól. „Számítunk arra, hogy megálljátok helyeteket minden helyzetben” – köszöntötte Benedek Árpád Csaba alpolgármester a végzősöket a városi önkormányzat nevében, majd felhívta a ballagó diákok figyelmét, hogy az igazi értékek felé irányuljanak, mint a szeretet és a megértés.
Legyetek jó szakemberek – biztatta a székelyruhákban sorakozó ballagó sereget Görbe Péter szakoktatásért felelős tanfelügyelő, ugyanakkor arra is figyelmeztette a nagybetűs élet útjára lépő ifjakat, hogy ne csak saját magukra gondoljanak, hanem a mellettük levő embertársakra és a közösségre is.
Az itt szerzett tudás jó útravaló – szóltak ballagó társaikhoz az intézmény diákjai búcsúbeszédükben. Tanácsként hozzátették, hogy járjanak mindig nyitott szemmel az elkövetkezőkben. Majd az ünnepség szimbolikus mozzanata következett: az iskolazászlót átadták a ballagó diákok a nyomdokukba lépő nemzedéknek, végezetül pedig az iskola éltanulói vehették át a teljesítményüket elismerő díjakat.
2014.05.30.
Biztatás: a jövő a szülőföldön van
A Gyergyói-medence öt középiskolájában utoljára szólt a csengő a végzős diákok számára. Hosszú útra indulnak a végzősök, ami valószínű, nem lesz könnyű. Számos útravaló jó tanáccsal tarisznyálták fel őket az elöljárók, az iskolák vezetői, tanáraik. Találják meg a boldogságot, a helyes utat. Azt, ami hazavezet – szólt az útra engedő kívánság.
Hét osztály összesen százhuszonkét diákja ballagott a „szakiban”
Zsoltár szavai útravalóul
Az iskola névadójának élete, munkássága szolgáljon útmutatóként, hiszen a tisztesség, az igazi értékek, a becsületesség, a jóra való készség, a kereszténység megélése bármilyen életpályán sikereket hoz – sok más jó tanács mellett ezen értékek követésére kaptak biztatást a gyergyószentmiklósi Fogarasy Mihály Szakközépiskola végzősei a csütörtöki ballagási ünnepségen.
„Ne tékozoljátok el magatokat a nagyvilágban!” – szólt a kicsengetett fiatalokhoz Mezei János polgármester, rámutatva a szülőföldön való megmaradás fontosságára.
A tanintézmény közössége nevében Részeg Ildikó igazgató a zsoltárok könyvéből vett idézettel bocsátotta útjára a fiatalokat: „Az Úr biztosítja az ember lépteit, akinek útjában tetszését leli. Ha megbotlik is, de nem esik el, mert az Úr megfogja kezét”.
A Batthyány Ignác Technikai Kollégiumban 101 fiatalnak szólt a csengő
Út messzire, haza
„Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba, vagy kedvesünkhöz, vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt” – Márai Sándor szavai idéződtek fel a Batthyány Ignác Technikai Kollégium ballagói előtt. Öt osztály 101 diákja állt a tanáraikkal szemben, rokonokkal barátokkal körülvéve.
Elhangzott: most egy hosszú útra indulnak, magukkal víve mindazt, amit szívükben, lelkükben, elméjükben összegyűjtöttek, iskolaéveik alatt. Útravalóul egyebek mellett azt a kívánságot, tanácsot kapták, hogy az úton sose feledjék, hogy honnan indultak. Tudják mindig, hogy mindenekelőtt Gyergyóhoz, a szülőföldhöz tartoznak. A kínálkozó sok út közül válasszák azt, amely hazahozza őket.
A Salamon Ernő Gimnáziumban 146 diák ballagott
Ne csak a sikert hajszoljátok!
„Úgy engedünk el titeket, mint családtagokat, mert egy kicsit hozzánk nőttetek. Nem is mondhatom másképpen, hiszen négy éven át egyengettük útjaitokat szüleitek mellett” – mondta Ferenczi Attila, a Salamon Ernő Gimnázium aligazgatója a ballagási ünnepségen. Kiemelte: ne csak a sikert hajszolják, hanem a boldogságot is tartsák szem előtt, ne csak a saját maguk javát keressék, hanem a társaikét, családjaikét is.
A gimnáziumban 146 fiatalnak szólt utoljára az iskola csengője. Búcsúztatták a végzősöket, és ők is búcsúztak iskolájuktól, tanáraiktól. Az eredményes munkájukért sokakat kitüntettek. Az évfolyamelső Elekes Gyopár lett, aki 10-es általánossal végezte a középiskolát.
Lakatos Mihály, a gimnázium igazgatója ünnepi beszédében minden egyes embernek a társadalomban betöltött fontos szerepét emelte ki a kis csavar meséjén keresztül. Kívánta, akár a kis hajócsavar, maradjanak az életben ott, ahol vannak. Az iskola kulcsának és zászlajának átadását követően dallal, szavalattal búcsúztatták a végzősöket.
Ditróban a környezetvédelmi szakon 23 diák végzett, 14 fiatal asztalos szakmát tanult
Adjon erőt a tarisznya tartalma!
A ditrói Puskás Tivadar Szakképző Líceumban két osztály végzőseit búcsúztatták pénteken tanáraik, iskolatársaik. Román Sándor iskolaigazgató részéről kérésképpen hangzott el, hogy az iskolát elhagyók sose feledjék el a tanintézményt, ahol nem csak tárgyi, vagy gyakorlati tudást kaptak, de az emberi értékek követendő példáit is az útjukat egyengető oktatók részéről.
A két favágó meséjének tanulságát kapták útravalóul az intézményvezetőtől: „A sikerhez vezető úton saját magunk fejlesztése, képzése ugyanolyan fontos, mint a kitartó, kemény munka. Ezért hát mindig szánjatok időt arra, hogy fejlődjetek szellemben is”.
A hagyományok ápolására, a helyi szokások megőrzésére, a szülőföld szeretetére, az itthon maradásra hívták fel a ballagók figyelmét az őket búcsúztatók, valamint arra, hogy elakadásaikban mindig adjon erőt a vállukon lévő tarisznya jelképes tartalma: a szeret és a jó cselekedet.
Turizmus szakon végzett az alfalvi osztály
Házat és hazát Afaluban kell építeni
Érdekes osztály, különleges társaság – így jellemezte Gáll János igazgató az alfalvi Sövér Elek Iskolaközpontból búcsúzó közösséget, akik hegyi turizmus szakon szereztek képesítést. A Petőfi Sándor művelődési házban tartott ünnepségen számos elismerés átadására került sor, a legnagyobb médiát szerzett diákok mellett ajándékot kaptak azok is, akik egyéb, iskolán belüli vagy kívüli tevékenységben remekeltek.
A verses-dalos búcsúztató része volt az iskola kulcsának ünnepélyes átadása, valamint Gáll Szabolcs polgármester útravalója: „Ti most ünneplőbe öltözve tudomására hozzátok mindenkinek, hogy életetek legszebb időszakán túl vagytok. Újabb iskola következik. Bármerre jussatok is el utatok során, gyertek majd haza megigazulni, házat építeni egy boldog, népes családnak! Mert házat és hazát itt kell építeni.”
Hitvallás és búcsúzás Nyárádszeredában
Négy osztály hetvenhét diákja ballagott el a nyárádszeredai Bocsai István elméleti középiskola falai közül pénteken: az egyik legnagyobb próbatétel elébe néznek mindannyian.
Az Élet lesz a legnagyobb vizsga a most elballagók számára
Népviseletbe öltözött diákok vitték elől az iskolazászlót és a csengőt, majd hetvenhét végzős diák vonult át az iskolából a művelődési házba a szemerkélő esőben és a Gaudeamus dallamai kíséretében. Tavalyinál valamivel kevesebb, mintegy négyszáz szülő, rokon, vendég volt kíváncsi az elballagó diákokra, akik taps közepette vonultak a színpadra. A Nyárádmente huszonnyolc településéről hetvenhét diák fejezte be ezzel tanulmányait a középiskolában Nyárádselyétől Ákosfalváig, Mikházától Havadig, de voltak olyan félreeső, kicsi településekről is végzősök, mint Ehed, Vadad, Kisadorján, Mája, Torboszló.
Nyárádszereda polgármestere büszke arra, hogy a városban mindent megtettek a modern tanulási feltételek megteremtése érdekében, és a tanárok tudásuk legjavát átadva második szülőként nevelték itt a gyerekeket, akik most úgy mehetnek el innen, hogy büszkék lehetnek az iskolafalakra is – fejtette ki Tóth Sándor. Sajgó Balázs plébános Ferenc pápa szavaival köszöntötte a búcsúzókat, akik az Életnek nevezett vizsga küszöbén állnak. A szív, értelem és kéz mindig legyen összhangban – bocsátotta az atya a diákokat az útra, amely széppé teszi az életet, még ha nehéz is az.
Ideköt a gyökér
„Elértetek egy út végére, reményeim szerint számtalan szép emlékkel, felvértezve olyan tudással és szemléletmóddal, amelynek a későbbiek során fogjátok hasznát venni” – szólt a diákokhoz Oltyán Csaba igazgató, arra biztatva őket, hogy legyen mindig önbizalmuk, ismerjék meg képességeiket, legyenek nyitottak az új dolgokra, soha ne féljenek a csalódástól. „Aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet tőlünk el egészen” – mondta az intézményvezető, aki Ady szavaival búcsúzott: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, / de joggal elvárom mindenkitől, / hogy mindig ember legyen.”
A szülői bizottság elnöke a tanároknak mondott köszönetet, amiért a gyerekeknek gyökereket és szárnyakat adtak, vadhajtásaikat metszették, karmaikat élesítették, szeretettel oktatták, jó szóval nevelték. A végzősöket arra biztatta: legyenek híres tudósok, jó szakemberek, népszerű művészek, sikeres sportolók, de dolgozzanak becsületesen, és ne feledjék el honnan indultak „Gyökeretek ide köt, a szülőföld, Székelyföld, a Bekecsalja, Nyárád tere visszavár!” – intette az elballagókat Balogh Judit.
Léggömbök szálltak fel az égre
A végzősök az iskolától, a tizenegyedik osztályosok a végzősöktől búcsúztak, majd átvették a folytonosságot jelképező sulykot, amely az iskola falára kerülve annak örökségét gyarapítja. Ezután a tanárok kiemelték és díjazták az irodalom, kultúra, sport, idegen nyelvek területén kimagasló tizenkettedikeseket, majd az iskolaelső végzős diákot, Szabó Melinda Laurát, aki eredményeivel, szerénységével, szorgalmával, kitartásával az iskola példaképe lett. A Bocskai István alapítvány a kultúra, hagyományápolás terén kifejtett munkájáért díjazta a végzős Balogh Kincsőt, a Bekecs együttes néptáncosát.
Az ünnepély végén a tizenkettedikesek a főtéren a magasba engedték a reménységet, tisztaságot, hűséget, bölcsességet, szeretetet, összetartozást jelképező zöld, fehér, kék és piros léggömbjeiket, majd ki mosolyogva, ki hangosan zokogva fogadta szerettei üdvözletét vagy épp tudatosult benne élete eme pillanatának súlya.
Ballagás a Nagy Mózes Elméleti Líceumban - képgaléria a facebook-on
Ballagtak a BÁTHORY István Elméletí Líceum diákjai - képgaléria a facebook-on