2014.03.03
Háromszék egyik leghíresebb műemlékét, a gelencei Szent Imre-templomot évente mintegy kétezren látogatják. Tájékoztatásul mostantól kalauz áll az érdeklődők rendelkezésére.
A 76 oldalas könyv szerzője Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész, falképkutató, a kötetet színesebbé tevő számos felvételt Nagy Lajos kézdivásárhelyi fotóművész készítette. A kötet a Kovászna Megye Tanácsa égisze alatt működő Háromszék Vármegye Kiadónál jelent meg Hegedüs Ferenc kézdivásárhelyi vállalkozó, mecénás anyagi támogatásával. A munkát stílszerűen először a gelencei műemlék templomban mutatták be február 9-én, majd február 27-én Kézdivásárhelyen.
A kötet tömör településbemutatóval kezdődik, majd rátér a műemlék templom történetére, előtérbe helyezve annak művészettörténeti értékeit. A 13. században emelt templomot többször átalakították, hajója ma is őrzi 13–14. századi alakját. A szentélyt a 16. század elején gótikus stílusban átépítették. A kőfallal kerített templom északi oldalán külső falfestményrészleteket tártak fel 1999-ben. Valószínűleg 15. század közepéről származó, ún. keresztény lovag ábrázolása, valamint a 14. században keletkezhetett, Szent Istvánt, Szent Lászlót és Szent Imrét ábrázoló töredék. A hajó belső falfestményei között találjuk compostellai Szent Jakab legendáját, Mária-jeleneteket: a betlehemi gyermekgyilkosság, menekülés Egyiptomba, Mária koronázása, Mária halála. A hajó északi hosszfalán, az alsó képsorban Krisztus szenvedéstörténetét festették meg. Bevonulás Jeruzsálembe, az utolsó vacsora, Krisztus Pilátus előtt, Krisztus ostorozása, a keresztre feszítés – Krisztus feltámadása már a déli falon kapott helyet.
A Szent László-legenda a hajó nyugati hosszfalán Krisztus szenvedéstörténete fölött húzódik. László herceg és a kun párviadalának képsora sajátos magyar témaként jelenik meg a 13. századtól kezdődően, és általánosan elterjedtté vált a középkori Ma-gyarország területén. Közel hetven meglévő vagy csak leírásban fennmaradt Szent László-legendaciklusról tudunk. A legenda valós történelmi eseményen alapul: 1068-ban a kunok betörtek Magyarországra, Erdély északi részét Biharig feldúlták, majd a Meszes-hegységen át vonultak vissza Moldva felé. Salamon király László és Géza herceggel üldözőbe vette őket, és Kerlés mellett megütköztek.
A déli falon az alsó képsor Alexandriai Szent Katalin legendáját jeleníti meg: Katalin eljegyzése, vitája az alexandriai tudósokkal, börtönbe vetése, megkínzása. A képsor fölé Az utolsó ítélet kompozíciót festették a 14. századi mesterek. Ezt a nagyméretű, nagyon rossz állapotban fennmaradt freskót 1932-ben tárta fel teljesen Keöpeczi Sebestyén József.
A hajó 103 táblára osztott mennyezete 1628-ban készült. Mihály Ferenc restaurátor szerint abban tér el a 17. századi többi erdélyi kazettás mennyezettől, hogy több alakos ábrázolást és feliratot tartalmaz. A központi három az üdvösségtörténet három jelentős epizódját, a teremtést, a kínszenvedést és a kereszthalált mutatja be. Két, egymás mellett lévő tábla felirata Tholdalagi Mihály és Csoma Zsigmond nevét örökítette meg, családi címereikkel együtt. Ők lehettek a templomrenoválás és a kazettás mennyezet megrendelői, illetve anyagi támogatói.
Az 1628-ban készült karzatot 1766-ban újrafestették. A barokk orgonát, Johannes Baumgartner segesvári szász orgonaépítő mester készítette 1750 és 1758 között, és utólag építették be a 17. századi karzat nyugati részének középső szakaszába. A karzatmellvéd festményeit tehetősebb gelencei családok megrendelésére készítették, azok szenteket ábrázolnak úgy, hogy a megrendelő legtöbbször a saját keresztnevének megfelelő szent képét festtette meg, például Csoma György a sárkányölő Szent György képét vagy Szegedi Erzsébet Árpád-házi Szent Erzsébet portréját. Három esetben a család címerét is belefoglalták a képbe.
A hajó két keleti sarkában egy-egy mellékoltár áll. Mindkettőt a gyergyószentmiklósi Deér Barnabás festő-asztalos készítette 1797-ben. A déli mellékoltárt Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelték. Központi képe a híres kolozsvári kegykép, a Könnyező Szűz másolata.
A 15. és 16. század fordulóján épített késő gótikus szentélyt egyszerű, cikkelyekre osztott, téglabordás boltozat fedi. Az 1766-ban Szent Imre tiszteletére készült sekrestyeajtó mellett áll az 1646-ban készült stallum, majd a falba mélyített, kőből faragott szentségtartó fülke látható, alsó peremén évszámos felirattal – 1503.
A szentélyben áll a templom barokk Szűz Mária-oltára, amely 1765-ben készült. Központjában helyezkedik el Szűz Mária napba öltözött asszony típusú festett faszobra, holdsarlón állva, bal kezében jogart tartva, koronás feje körül tizenkét csillagból alkotott koszorúval. Kétoldalt Szent István és Szent László király, az elforgatható ajtós tabernákulum mellett Szent Péter és Szent Pál szobra található. A főpárkány két oldalán Nepomuki Szent János és Borromei Szent Károly szobra áll. Az oltár oromzatán látjuk a templom védőszentjének, Szent Imrének a kisméretű olajfestményét.
A szerző magyarázattal látott el minden egyes képet, jelenetet a freskórészletektől a kazettaképekig. Bemutatta a szereplőket, leírta jelentősebb tetteiket, más hasonló ábrázolásokkal állította azokat párhuzamba. Továbbá – a szövegtörzstől elkülönítve – magyarázatot kapunk egy-egy szakkifejezésre, vagy megismerhetjük egy kutató vagy patrónus életrajzát. A gelencei Szent Imre műemlék templom kalauzával felfegyverkezve a látogató értően szemléheti az épület értékeit, az olvasó pallérozhatja ismereteit, a művészettörténet vagy csak a történelem iránt érdeklődő hasznos olvasmányra lel, és a lokálpatrióta melle is feszesebben domborulhat Háromszék e szeglete értékeinek megismerésével.
Keresztre feszítés – falképrészlet. Nagy Lajos felvételei
Szent Anna – mellvédkazetta a karzaton a Nagy család címerével
Háromszék, 2014. március 1.