Kolozsvár „Erdély fővárosa”, neve közismerten még „Kincses Kolozsvár” is, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyéhez tartozó Kolozs-Dobokai Főesperesi Kerület székhelye. Első írásos adat 1313-ból ismeretes a főesperesi kerületről, amikor már Kolozsvár volt a főesperesség székhelye. 

A kolozsvári monumentális Szent Mihály templomot az 1300-as évektől kezdték el építeni, egy 1349-ben, Avignonban keltezett pápai levél búcsút engedélyezett azok számára, akik anyagiakkal hozzájárultak a templom berendezéséhez. Az építkezés befejezése Luxemburgi Zsigmond király uralkodása idejére tehető, erre utal az uralkodónak a templom nyugati főkapuja feletti magyar királyi, német császári és cseh királyi címere. 1444-ben a címerek felett Szent Mihály sárkányölő gótikus domborművét helyezték el. A templomot tűzvész károsította, Mátyás király uralkodása alatt restaurálták. Ő Kolozsvár híres szülötte (1443-1490), a belvárosban van szülőháza, amely az óvár legrégebbi gótikus emeletes háza.
A templomnak tervezett két torony közül csak az észak oldali épült fel, ez is elpusztult a XVII. sz. végén egy tűzvészben, majd a helyreállított tornyot villám és földrengés károsította, ezért lebontották. A jelenlegi neogótikus torony 1859-ben készült el, a kereszttel együtt 80 m magas, a legmagasabb erdélyi templomtorony. A templomhajó 50 m hosszú és 24 m széles, falainak magassága eléri a 20 métert, a brassói Fekete-templom után Erdély második legnagyobb gótikus temploma.

A reformáció idején a templom lutheránus, református, majd unitárius is volt, 1716-ban visszakapta a katolikus egyház. A templom szentélyében az 1873-ban készült neogótikus főoltár középső fülkéjében Szűz Mária, két oldalán Szent István és Szent László királyok szobrai állnak, hátterében Szent Mihály főangyal színes-üveg ábrázolása, mellette két oldalt két kisebb kör alakú üvegkép Krisztus születését és feltámadását ábrázolja. A szentély északi oldalkápolnája a Jézus Szíve oltár, a déli oldalkápolnában Szűz Mária oltár, a legnagyobb értéke a Három Királyok imádása oltárkép Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) osztrák barokk festészet jeles mesterének alkotása. Említésre méltó még a XV. sz.-i Sleunig keresztelő-kápolna, falain középkori falfestmények, passió sorozat-részek, a hajó déli falán látható freskó részletek, a gyönyörű barokk szószék és a nagy színes ólomüveg ablakok. 
A kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom plébánosa volt két erdélyi püspök is, Lönhart Ferenc (1864-1875) között és Márton Áron (1936-1939 között). Jelenlegi plébános Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános (2007-től), segédlelkészek, Veres Stelian és Kiss Endre. Örökös szentségimádási napja december 31. Patrónusának búcsúünnepe szeptember 29. 
A nyugati főkapu baloldalán 2009-ban állították fel, Isten Szolgája Márton Áron (1896-1980), Erdély nagy püspöke egész alakos bronzszobrát, Bocskay Vince szovátai szobrászművész alkotását. A felejthetetlen főpásztor püspökké szentelésének 75. évfordulója tiszteletére ünnepi eseménysorozatot szervezett a kolozsvári Szent Mihály plébánia, a 665 éves templomban, 2014. február 9-12. között, amely ünnepi főpásztori misével zárul, Dr. Jakubinyi György érsek celebrálásával. 

(Sas Péter munkáinak, valamint a Gyulafehérvári Érsekség honlapjának felhasználásával összeállította Szebeni Lajos, fotó: Facebook)