2014.03.30
Tudományos konferencia Gyulafehérváron
Katolicitás és etnocentrizmus az egyházban címmel szervezték meg március 28-29-én a Babes–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kar Pasztorál-teológiai Intézetben és a Megtestesült Bölcsességről nevezett szemináriumban az idei ötödik nemzetközi tudományos teológiai konferenciát Gyulafehérváron.
Az idei konferenciát Holló László, a papnevelő intézet rektora nyitotta meg számos vendég, az intézet tanárai és a kispapok jelenlétében. A kérdés: lehetünk jó katolikusok úgy, hogy mellette egy nemzet „jó tagjai” vagyunk és fordítva. Marton József dékán, a konferencia társszervezője elmondta: a nemzetieskedés az egyházon belül könnyen vezet szakadáshoz. A korai egyházakban kialakult eretnekségek is nemzeti egyházakat akartak, így váltak ki az egyetemes egyháztól. Ferenc pápa az Evangelii gaudium című apostoli buzdításában arról ír, hogy a különféle népek sajátos kultúrájuknak megfelelően élik meg az evangéliumot, úgy, hogy a sokszínűség arca is szépen megmutatkozik ebben, s ez mutatja a katolicizmus sokszínűségét is.
Balogh Margit történész A Római Katolikus Egyház és Márton Áron az orosz és a brit forrásokban című előadásában elmondta, hogy már évek óta foglalkozik levéltári kutatásokkal, s olyan forrásokat tárt fel eddig főleg az orosz fővárosban, melyek korábban ismeretlenek voltak. Egyik fő kutatási területe a kelet-európai országokban az egyház működése a kommunizmus idején. 1944-ben érdekes fordulat következett be az orosz vezetőség körében: egyik ismert szovjet lap címlapján Molotov és Sztálin mellett egy nyugati katolikus pap jelent meg, aki kopogtatott a szovjetek ajtaján, beszélni akart a vallás helyzetéről. 1944 tavaszán Sztálin még csak arról írt, hogy a vallást nem kell üldözni, a népet csak a párt követésére kell bírni. Többé-kevésbé ez az irány érvényesült a háborút követő egyházpolitikában. A következő években a bolsevik egyházpolitika három főbb irányt mutatott: elszakítani a katolikus egyházat a Vatikántól, a görögkatolikusok beolvasztása a pravoszláv egyházba s a moszkvai patriarkátust alávetni a párt politikai érdekeinek. Az orosz politika aztán a hidegháború közepette Sztálin személyében elvesztette érdeklődését a pravoszláv egyházi politika iránti. Romániában ezek után a kommunizmus előretörése következett annak köszönhetően, hogy Sztálin hűséges társakra talált itt s a kollektivizálás erős lépekkel nyomult előre. A görögkatolikus egyház megszüntetése papíron egy tollvonás, a valóságban brutális rendőri beavatkozás következtében olvasztották az ortodox egyházba. A cél egy nemzet feletti vallás kialakítása, Erdély Romániához való tartozásának a megerősítése. Moszkva ellenőrzése alatt tartotta a szatellit államokat, de ugyanakkor a helyi kommunisták törekedtek is kitalálni a nagy testvér akaratát, s azt teljesíteni. A moszkvai kontroll tagadhatatlan, de a sztálini elképzelésben a bolsevizmus alapkoncepciója a békés terjeszkedés. A romániai katolikus egyház kapcsolata élő a Vatikánnal, a helyi egyházszervezet összetettsége kihívta a párt haragját, mindezzel a katolikusok „sok borsot törnek az orruk alá”. A romániai katolikus püspökök letartóztatásához okként szolgált az a tény is, hogy egyik püspök sem szakadt el a Vatikántól, ahogy azt a kommunisták szerették volna. A kolozsvári szovjet alkonzul, Nikolajev jelentése először említi Márton Áron püspök letartóztatását, felsorolja az okokat, reakciósként írja le, s egyik jelentésében bemutatja Márton Áron tulajdonságait. Brit feljegyzések is arról árulkodnak, hogy az erdélyi katolicizmus mennyire élő. A brit diplomata „lenyűgöző embernek” látta Márton Áront, majd egy másik jelentésben rendkívül figyelemreméltó embernek mutatja be, olyannak, aki mentes az előítéletektől. A bukaresti brit jelentések 1949. júliusából arról árulkodnak, hogy a külföldi sajtó semmit sem szól a püspökök helyzetéről. Sem az áttérítés, sem a börtön nem vezetett oda, hogy a görögkatolikusok teljesen eltűnjenek. A románok viszont az elkövetkező években kül- és belpolitikai okok miatt lassan revideálták a Vatikánnal való kapcsolatukat, ennek jelei azok a látogatások, melyeket az állam emberei tettek az örök városba.
Klestenitz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa bemutatta a katolikus újságírás helyzetét, útkereséseit 1945–1950 között Az újrakezdés reménye. A katolikus újságírás helyzete Magyarországon (1945–1950) című előadásában. A háború lehetetlené tette a katolikus újságok megjelenését, a nyilasok betiltották a katolikus sajtó megjelenését. 1945-ben az útkeresés jellemezte a katolikus sajtót. Elsőként a Magyar Kurír hírügynökség kiadványa jelenhetett meg, majd az Új Ember az Actio Catholica kiadásában. A Pázmány Egyesület volt a motorja annak a kezdeményezésnek, mely egy napilap megindítását tűzte ki célul még 1947-ben is. A Vigilia megjelenésével a katolikus újságírás az intelektuellek felé fordult, de az alapjaiban agrár Magyarországban főleg a falvak felé fordultak a kiadványok. Egy napilap megjelentetése viszont továbbra is prioritás maradt. 1948 decemberében Mindszenty, majd a Pázmány Egyesület elnökének letartóztatása miatt újabb kritikus szakaszba érkezett a katolikus újságírás, hisz ez az Egyesület elnéptelenedéséhez vezetett.
Az etnocentrizmus a szó minden értelmében 19. századi jelenség. Pénteken az előadások második szessziójában ebbe a századba tértek vissza az előadások. Tamási Zsolt az 1848-as magyarországi zsinat előmunkálatait vázolta fel. 1848-ban a forradalmi változás új helyzetet teremtett a katolikus egyház számára, elvesztette államegyházi státusát. A pozsonyi törvényi változások önvédelmi törekvésekre késztették a helyi egyházat. 1848 tavaszán Magyarország valamennyi egyházmegyéjében nemzeti zsinat előkészítését vetítették elő. A zsinat érdekes vonatkozása, hogy a civilek jelenlétét is szorgalmazták, Erdélyben a Katolikus Státus a kérdésre kész megoldást talált. Az egyházon belül egymásnak feszültek az erők, Eötvös József miniszter közbelépésére papi gyűlésekre redukálták a zsinatot. A nemzeti zsinat kérdése 1848 őszén úgy nézett ki, hogy elmarad, tavaszra halasztódott, nem tartották meg.
Nemzeti liberális elit és katolikus egyház viszonya a reformkor egyházügyi vitáiban címmel Nemes István zárta a pénteki előadások sorozatát. Kovács Miklós püspök 1828-ban, székfoglaló beszédében az újítókról beszélt, a felvilágosodás ellen szólalt fel. A püspöki dokumentumokból kiderül, hogy ekkor az egyház státuszát a liberális eszmék vertikalitásából horizontális síkra akarják lehozni, ahol csak a civil szféra különböző szféráit látja.
A konferencia második napját Jitianu Liviu egyetemi docens nyitotta meg Útkeresés az elszakadt Európában: a transzilvanizmus címmel. Európai színpadon a teológusok egyre többször törekednek politikai kérdésekhez is hozzászólni. Az elfáradt Európa fogalma napjainkban egyre többször hangoztatott kérdése kettős tábort szült, vannak, akik az Unió életképtelenségét, mások a jövőt csak ennek keretei közt képzelik el. Ma Európa nem számol a keresztény gyökerekkel mint alapokkal. Az előadó összefoglalta azokat az elméleti modelleket, melyek Európa identitás-meghatározásában szerepet játszanak. Az egység dimenziója nem a kultúra, sem a vallás. A megoldások pszichológiai, nagyhatalmi, gazdasági, kulturális téren keresendők. Jitianu Liviu a transzilvanizmus és az autonómia kérdéseit taglalta. Az előadás egyik kérdése, amely a keresztény számára jelentős, hogy az autonóm törekvések számolnak-e a vallásos dimenzióval? Mennyire lehetséges ezt a törekvést keresztény jelzőkkel ellátni?
Zamfir Korinna Eusebeia. Császárkultusz és polgári lojalitás. Kihívások a keresztények számára az első századokban című előadásában a politikai hatalom és a császárkultusz fogalmá, az első századokban élt keresztényeket ért kihívásokat vizsgálta. Eusebeia az erkölcsösség, vallásosság, vallásos tisztelet szintézise. A császárkultusz kialakulása, a császároknak tulajdonított gyógyítás-csodák mind hozzájárultak egy olyan kultusz kialakulásához, amelynek alapja a hatalom legitimizálása. A birodalommal szembeni magatartás az Újszövetségben is benne van, az eusebeia fogalma huszonkétszer jelenik meg az Újszövetségben. Az engedelmesség és az eusebeia közti kapcsolat szerepel Pál apostol rómaiakhoz írt levelében. A keresztények császárkultusz iránti elutasító attitűdje a Jelenések könyvében fogalmazódik meg.
Katolikus imakönyvek az erdélyi könyvpiacon a felvilágosodás évtizedeiben címmel Ecsedy Judit azt vizsgálta, hogy milyen imakönyvek jutottak az emberek kezébe. Négy nyomda működött ekkor régióinkban: a kolozsvári püspöki nyomda, Batthyány Gyulafehérváron alapított nyomdát, ez tizenhárom évig működött, majd a nagyváradi Szeminárium nyomdája, és a csíksomlyói ferencesek által működtetett nyomda. A könyvek nagyrészt megrendelésre készültek, több nyelven. Nem csupán a megjelent imakönyvek (pl. Jó nap, az az imádságos könyvetske, Officium Raskoczianum) közül mutatott szemelvényeket az előadó, hanem a korban megjelent könyvkatalógusokat is.
Vizkelety András irodalomtörténész, tudományos kutató Kép és szó a középkori értelmezés gyakorlatában (Mária Salamon trónja) címen kép és szó hermeneutikájáról tartott eszmefuttatást.
Nóda Mózes előadásában (Egyház, nemzet, liturgia) arról beszélt, hogy az egyházban sokféle módon tapasztaljuk meg a misztériumot, melynek egy igenlő és hívó vetülete is van. Ugyanakkor paradoxon is: egységét felekezetekre darabolják. Az előadó beszélt arról, hogy a II. vatikáni zsinat meghatározásában az egyház Isten népe, melynek kohéziója a kommunió, ennek alapjelentése közösség Istennel. Náció, nemzet közös vérségi köteléket jelentett egykor, majd a 17. századtól egy ország lakosait értik ezen, ma nemzetállamról beszélnek, s sokszor a nemzet és az állam közé helytelenül egyenlőségjelet tesznek. Az egyház egyetemes tudatáról beszélve nem lehet nem említeni a keleti egyházak autokefállá válását, nemzeti jegyeit. Walter Kasper a liturgiáról megállapítja, hogy ez az egyház szíve, személyes megtapasztalása húsvét misztériumának. Isten műve, mielőtt a mi művünk lenne. A liturgia ma anyanyelven folyik, ám a kultúrák között olyan alapvető különbségek vannak, amelyek egy-egy gesztust teljesen másképp interpretálnak.
Orbán Szabolcs ferences provinciális előadásának fő iránya a nemzeti kisebbségek kérdése volt, arról beszélt, hogy a nemzeti kisebbségek kérdése mit keres egy teológiai konferencián, majd olyan helyi dokumentumokat mutatott be, amelyek az előadás által felvetett kérdést tárgyalták. Ma Európában több mint százmillió ember él nemzeti kisebbségként. Ferences vonatkozású dokumentumok is többször foglalkoznak a kérdéssel, s az jelen van a II. vatikáni zsinat dokumentumaiban, helyi zsinati, valamint püspöki, püspökkari dokumentumokban. Ezek megszületésének motivációja három nagyobb csoportba osztható: társadalmi-etikai, morális és biblikus motivációk. A béke az igazságnak és az igazságosságnak a gyümölcse, egy hosszú folyamat eredménye. Márton Áron szavai irányadóak lehetnek, amikor nemzeti kisebbségekről van szó: Ez azonban nem politika. Itt életünkről van szó.
Vik János Vallásosság és identitás címmel tartott előadást, Marton József a békepapi magatartásról beszélt.
Marton József professzor, dékán, aki Diósi Dáviddal együtt a szervezőmunka oroszlánrészét vállalta, lapunknak elmondta, hogy a konferencián elhangzott előadások terveik szerint a közeljövőben nyomtatásban is olvashatók lesznek.
Fábián Róbert
Fotók: Kalányos Ottó
Vasárnap
A Babeș-Bolyai Tudományegyetem Pasztorálteológiai Intézet Aula Magnája adott otthont az ötödik alkalommal megrendezett Nemzetközi Tudományos Teológiai Konferenciának. A március 28-29-én szervezett tudományos értekezlet témája: Katolicitás és etnocentrizmus az Egyházban volt.
Március 28-án, pénteken a regisztrációt követően Ft. Holló László, a szeminárium rektora nyitotta meg a rendezvényt. A konferencia hat blokkban, összesen tizenkét előadást foglalt magába, amelyet nemzetközi teológusok, történészek valamint a BBTE Katolikus Teológiai Kar tanárai tartottak. Minden blokkban lehetőség adódott hozzászólásra és kérdésfelvetésre is. Az előadásokat a Mária Rádió gyulafehérvári stúdiójának munkatársai rögzítették, melyek meghallgatására a következő hetekben adódik majd lehetőség. A konferenciát jelenlétével megtisztelte Nm. és Ft. Jakubinyi György érsek, Ft. Potyó Ferenc általános helynök, számos pap és a Katolikus Teológiai Kar kolozsvári diákjai is. A rendezvény szervezői Ft. prof. Marton József dékán, nagyprépost és Ft. dr. Diósi Dávid vicerektor volt.
Az előadások címei:
Balogh Margit: A Római Katolikus Egyház és Márton Áron az orosz és brit forrásokban.
Klestenitz Tibor: Az újrakezdés reménye. A katolikus újságírás helyzete Magyarországon (1945–1950).
Tamási Zsolt: Az 1848-as magyarországi zsinat előmunkálatai.
Nemes István: Nemzeti liberális elit és katolikus Egyház viszonya a reformkor egyházügyi vitáiban.
Jitianu Liviu: Útkeresés az elfáradt Európában: a transzilvanizmus.
Zamfir Korinna: Eusebeia. Császárkultusz és polgári lojalitás. Kihívások a keresztények számára az első századokban.
Ecsedy Judit: Katolikus imakönyvek az erdélyi könyvpiacon a felvilágosodás évtizedeiben.
Vizkelety András: Kép és szó a középkori értelmezés gyakorlatában (Mária Salamon trónja).
Nóda Mózes: Egyház, nemzet, liturgia.
Orbán Szabolcs: „Ez azonban nem politika. Itt életünkről van szó.” A nemzeti kisebbségek kérdése néhány helyi egyházi dokumentumban.
Vik János: Vallásosság és identitás.
Marton József: Békepapi magatartás.
Rendezvénnyel kapcsolatos előzetes anyagok itt.
képek a seminarium.ro honlap galériájában és a facebook-on: 1 / 2
seminarium.ro