2014.04.14
Amikor Nagy Konstantin nevét hallja ma az ember, két dolog jut akarva-akaratlanul eszébe: a 313-ban kiadott milánói rendelet és hogy ő az első császár, aki megkeresztelkedett. Mindkettőről sok a mendemonda, pontatlan megfogalmazások terjengenek. (Ilyen például, hogy a milánói ediktummal Nagy Konstantin a kereszténységet tette meg államvallásnak.) A félreértések tisztázása, a mendemondák tényekkel való helyettesítése és a téma korhű keretbe ágyazása volt a célja Marton József egyháztörténész professzor április 10-én Kolozsváron a Római Katolikus Teológián a Katolikus Akadémián Nagy Konstantin és a keresztények vallásszabadsága címen tartott előaásának.
Nagy Konstantin személyiségének, valamint a hatalma biztosítása érdekében végbevitt véres tetteinek a megítélése kihívást jelent a történészek számára. Igaz az a megállapítás, hogy ő volt az első császár, aki felismerte a kereszténységben rejlő erőt. Marton József ismertette a türelmi rendelet kiadásának történeti előzményeit, a Milvius hídi csata (312) történelemalakító fordulatát, valamint az okokat, amelyek a vallási türelem meghirdetéséhez vezettek. Konstantin a birodalom nyugati részén uralkodó társcsászárral együtt adta ki 313-ban a híres milánói rendeletet, amellyel a birodalom valamennyi lakosának szabad vallásgyakorlást biztosított, miután „mindent fontolóra vettek, ami a köz hasznára és javára szolgál”. Így a kereszténység is religio licita – engedélyezett vallás – lett. Ezzel együtt a keresztények egyéni és az egyház elkobzott vagyonát is visszaadta császár. Az előadásból kiderült, hogy nem csupán a keresztények magánvagyonáról van itt szó, hanem források bizonyítják, hogy ebben a korban a keresztény közösségeknek már voltak közös házaik. Másfelől az ediktum biztosította az utat a keresztényeknek a cursus honorum (a tisztségek betöltése) felé, s megtudhattuk, hogy egyre több keresztény vállalt állami hivatalokat. A professzor előadásában szólt néhány kényes, és szintén Nagy Konstantin által szabályozott kérdésről, mint a rabszolgák problémája, a nőrablás terén hozott első rendeletek, az egyháznak juttatott, adományozott javak, a cezaropapizmus kezdetei. A hallgatóság Nagy Konstantin személyéről, a ma őt övező tiszteletről megtudhatott érdekességeket, többek közt azt, hogy ebben keleten és nyugaton más és más a gyakorlat: ma az ortodox egyházban szentként tisztelik Nagy Konstantint (édesanyjával, Szent Ilonával együtt), nyugaton csak a nagy jelzővel illetik (édesanyját, a szent keresztet fellelő Ilonát nyugat is szentként tiszteli) – erre a professzor szerint az a magyarázat, hogy a nyugati egyház a császár kezéhez tapadó vér miatt nem kívánja követendő példának állítani a hívek elé.
A téma időszerűségét, a hallgatóságnak a téma iránti érdeklődését bizonyította az előadás végén feltett sok kérdés is. A Katolikus Akadémia felnőttképzései sorában Marton József május 16-án szemináriumi keretben is találkozik a téma iránt érdeklődőkkel: ott bővebben megbeszélhetik majd a kíváncsiak, az érdeklődők kérdéseiket, még jobban elmerülhetnek a Római Birodalomban élt keresztények sorsában. Az akadémia esték sorában május 15-én a Budapestről érkező Révay Editet hallgathatják meg az érdeklődők: A haldokló és az őt körülvevő család mint közösség címen tart előadást.
Fábián Róbert
Fotó: Bodó Márta
Vasárnap
