Kertész Marika: Családok a plébánián

²¹Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. ²²Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, ²³mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. ²⁴Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. ²⁵Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, ²⁶hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. ²⁷Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. ²⁸Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. ²⁹A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. ³⁰Mert tagjai vagyunk testének. ³¹„Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” ³²Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. ³³Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

¹Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén. ²Ez az első, ígérettel egybekötött parancs: „Tiszteld apádat és anyádat, ³hogy boldog és hosszú életű légy a földön.” ⁴Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.

(Ef 5,21–6,4)

JAV. 23. A családi közösség nem csupán a természetes, hanem egyben a természetfölötti életben való kibontakozás fészke is. Különösen olyan szülõk esetében, akik egymás között a krisztusi lelkület szellemében ápolják a kapcsolatot, és ilyen lelkülettel gondoskodnak gyermekeikrõl is. A családpasztoráció célja a családokban sajátos módon az ilyen lelkület kialakítása és ápolása.

JAV. 97. Egyházközségenként tanácsos család-csoportokat is alakítani, ahol a családok kölcsönösen segítséget nyújthatnak egymásnak.

JAV 102. Fontos, hogy a családok együtt imádkozzanak otthon, a templomi liturgiában pedig együtt vegyenek részt. Az imádkozó családok közössége és aktív részvétele a liturgiában teszik a családot egyháziassá, és az egyházat családiassá (vö. Ecclesia Domestica, KEK 1657).

RENDELK. 42. Plébániai szinten legyen egy családreferens az egyháztanácsban, aki az egyházközségben a pap mellett családcsoportok szervezését koordinálja.

RENDELK. 43. A liturgikus év folyamán az egyházi közösség szenteljen egy külön napot a családi élet megünneplésére. Hacsak lehet, legyen külön alkalom családosok lelkigyakorlatára is. 

(A gyulafehérvári főegyházmegye Zsinati könyvének vonatkozó javaslatai és rendelkezései)

Családok vasárnapja a plébánián

A családok vasárnapja nagyszabású, egész napos plébániai rendezvénysorozat, amelynek legfőbb célkitűzései:

• felhívja a figyelmet a családi élet, a gyermeknevelés fontosságára;
• szélesebb körben megismerteti a keresztény családmodellt;
• összehozza, megismerteti egymással a plébánia családjait;
• modellt és lehetőséget ad a keresztény módon való szórakozásra, szabadidő-eltöltésre;
• kapcsolatokat épít az egyház peremén élő családok és az egyházi közösség között;
• a közös élmény összetartó erejével építi a plébániai közösséget.

 ELŐKÉSZÍTÉSE

• Az előkészítés egyik legfontosabb feladata egy olyan időpont megtalálása, amelyik a legtöbb ember számára megfelelő, hisz nagyon sok múlik ezen.
• Hasonlóan fontos a hely kérdése. A családok vasárnapjának megrendezéséhez a templomon kívül legalább két tágas és barátságos, jól berendezett teremre, továbbá alkalmas szabad térre, például templomkertre, illetve rossz idő esetén a szabad tér helyettesítésére alkalmas nagyteremre is szükség van.
• Hogyan hirdessük meg? A szentmise végén elhangzó hirdetés (a pap ajánló, érdeklődést felkeltő szavaival kiegészítve), valamint a hirdetőtáblára elhelyezett plakát mellett készíthetünk jól fogalmazott, megszólító jellegű szórólapokat is, és azokat a szentmise végén a szervezők néhány kedves szó kíséretében minden távozónak a kezébe adják. A templomba nem járó családokhoz két úton juttathatjuk el a meghívást: minden hittanos gyerek kezébe nyomunk egy meghívót azzal, hogy a rendezvényekre őt is feltétlenül várjuk szüleivel, testvéreivel együtt, vagy megkérjük a szentmisén jelenlévőket, hogy vigyenek magukkal néhány meghívót, és azok személyes átadásával hívják meg templomba nem járó ismerőseiket, rokonaikat.
• A családok vasárnapjának előkészítése, a programok megszervezése és lebonyolítása olyan nagy feladat, amelyet egyetlen ember nem képes jól elvégezni, ezért fontos, hogy létrehozzunk egy munkacsoportot. Ez a munkacsoport készíti el a rendezvény forgatókönyvét, tervezi meg a tematikát, kéri fel az egyes foglalkozások vezetőit illetve előadóit, és vezeti le a forgatókönyv alapján az egész sorozatot.

A CSALÁDOK VASÁRNAPJÁNAK PROGRAMJA

A családok vasárnapja rendezvényeinek középpontjában mindenképpen egy nagyon ünnepélyes, a szokásosnál gazdagabb liturgiájú szentmise kell hogy álljon. A szentmise köré szervezzük a legtöbb részvevőt érintő programot. Előtte lehet például a nagyszülők találkozója és utána a szülők fóruma. Így a családi szentmisére a gyerekeket a szülők hozhatják magukkal, és a nagyszülők vihetik haza, ugyanakkor szülőknek is, nagyszülőknek is csak egyszer kell eljönnie ahhoz, hogy két program részesei legyenek.

Vasárnap délután sor kerülhet a gyerekek korcsoportonkénti foglalkozásaira, ezekkel párhuzamosan előadást, beszélgetést szervezhetünk a szülők számára a gyermeknevelésről, a családi élet kérdéseiről. Ugyancsak ekkor lehet a gyermekeiket egyedül nevelők (elváltak, özvegyek) találkozója. Fontos, hogy éreztessük velük: az egyházi közösség szeretettel és megértéssel fordul feléjük, együttérez velük és segíteni akar nekik. Különböző, őket érintő témákról kezdeményezhetünk velük néhány bevezető gondolat után beszélgetést (például a válás okozta lelki sebek gyógyulása, az egyszülős gyermeknevelés problémái, a magányos élet nehézségei stb.). Ezt követően kezdődhetnek a kulturális programok, játékos családi vetélkedők, melyekre a család minden tagja hivatalos.

• Hogyan szervezzük meg a családok szentmiséjét?

Igyekezzünk nagyon ünnepélyessé, élményszerűvé, a résztvevők számára emlékezetessé tenni. Törekedjünk arra, hogy az egésznek bensőséges családi légköre legyen, és hogy lehetőleg mindenki aktívan belekapcsolódjék az ünneplésbe.

Néhány lehetőség a liturgia ünnepélyesebbé tételére:

• az óvodások számára, a szentmise első részével párhuzamosan, külön helységben játékos igeliturgiát szervezhetünk, s ők majd csak a prédikáció után csatlakoznak „a nagyokhoz”. A templomba a felajánlási körmenet résztvevőiként vezeti be őket az óvónéni. Ott aztán körülveszik az oltárt, alkalmas időben eléneklik az Úr Jézusnak azt az éneket, melyet az ő saját igeliturgiájuk keretében tanultak, úrfelmutatáskor pedig kis karácsonyfa-csengőkkel mindannyian csengethetnek.
• A nagyobb gyermekekből erre az alkalomra hatalmas ministráns-sereg szervezhető.
• Az olvasmányok felolvasója egy házaspár.
• A homília helyett a pap rövid bevezetője után egy vagy több szülő tanúságtétele következhet.
• Az egyetemes könyörgéseket felolvashatják egy nagycsalád tagjai, de ne a szertartáskönyvből olvassák, hanem az általuk előre megfogalmazott kéréseket terjesszék az Úr elé.
• Az áldozati adományokat egy másik család hozza az oltárra felajánlási körmenetben, égő gyertyákkal, mögöttük vonulhatnak az óvodások.
• Néhány házaspár perselyezhet, az adományokat valamilyen családi célra fordíthatják: a rászoruló családok megsegítésére, plébániai családok könyvtárának létrehozására stb.
• Az áldoztatás az ünnepi alkalomra való tekintettel két szín alatt történjék.
• A szentmise végén megáldják a családokat, erre az alkalomra az óvodások és a ministránsok is szüleik, testvéreik mellé állnak, együtt fogadják az áldást.
• A hirdetések között felhívjuk a figyelmet a családok vasárnapja további rendezvényeire és a részvételre bíztatjuk a jelenlévőket.

• Délutáni foglalkozások a gyerekek számára

A gyermekek számára korcsoportonként célszerű foglalkozásokat szervezni. Az óvodásokkal, kisiskolásokkal óvónő, tanítónő foglalkozzék. Bábozhatnak, filmet nézhetnek, dísztárgyakat, játékszereket készíthetnek, énekes-táncos játékokat játszhatnak vagy játékos vetélkedőket tarthatnak, de mindez valamiképpen a hittel, a keresztény élettel legyen kapcsolatos. A felsősök, középiskolás korúak foglalkozásait huszonéves fiatalok vezethetik. Ők megnézhetnek egy családról, hitbeli kérdésekről szóló filmet vagy videót, utána megbeszélhetik a látottakat. Különböző témákról beszélgethetnek: hivatásról, családról, erkölcsi és világnézeti, vallási kérdésekről. Természetesen ők is játszhatnak életkoruknak megfelelő játékokat.

• A szülők és nagyszülők foglalkozásai

A szülők foglalkozásai rövid előadásból és az azt követő kiscsoportos beszélgetésekből álljanak. Néhány téma a számtalan lehetséges közül: hogyan szerethetem jobban férjemet, feleségemet?, a családi ünnepek stb. A nagyszülők találkozóján ilyen és hasonló kérdésekről lehet szó: hogyan segíthetik a nagyszülők a fiatalokat?, mi a nagyszülők helye, szerepe a családban?, az öregkor szépségei, sajátos értékei stb.

• Kulturális program

A kulturális program keretében színműveket, verseket, zeneműveket adhatnak elő lehetőleg a plébániához tartozó hivatásos vagy amatőr előadók. Rendezhetünk kiállítást családi fotókból, kézimunkákból, a plébánia életét bemutató fotókból, dokumentumokból stb. A találkozó emlékezetes programjai lehetnek a mindenkit megmozgató, csoportos szabadtéri játékok, a családok játékos vetélkedői.

KAPCSOLAT LÉTREHOZÁSA A HITTANOS GYEREKEK SZÜLEIVEL

ELSŐ FÁZIS: KAPCSOLATFELVÉTEL, ÉRDEKLŐDÉSKELTÉS

Beszélgetések a családról címmel négy-hat alkalmas beszélgetéssorozatra hívhatjuk meg a hittanos gyerekek szüleit. A meghívás elhangzik a vasárnapi szentmisék végén, ezt erősíti meg a plakát a hirdetőtáblán. A gyerekektől szép kivitelű, nyomtatott, személyes hangú, megszólító jellegű meghívót küldünk haza a szülőknek. A beszélgetések helye a plébánia hittanterme lehet, az időpontot pedig úgy kell kitűzni, hogy a szülők el tudjanak jönni. A beszélgetéshez 10-15 fő az ideális, ha ennél több résztvevő jelentkezik, több csoportot kell kialakítani.

A beszélgetés témái lehetnek:

• Tűzhely vagy tűzfészek? Milyen az otthonunk hangulata?Mit látnak otthonunkban a gyerekeink? 
• A jó házastársi kapcsolat jellemzői. Hogyan kommunikáljunk? Hogyan oldjuk meg a felmerülő konfliktusokat?
• Felelősségteljes apaság, anyaság. Hogyan lehetünk szeretetteljes szülők gyerekeink számára? 
• Gyermekeink szeretetnyelve. Miként fejezzük ki szeretetünket úgy, hogy az érzékelhető legyen?

• Szeretetteljes fegyelmezés. Hogyan formáljuk a gyermek akaratát annak megtörése nélkül?

• Hitre nevelés a családban. Hogyan neveljük imádságra gyermekeinket?

A témák feldolgozásának legmegfelelőbb módszere az ún. irányított beszélgetés, ami a résztvevőket aktivizálja, együtt gondolkodásra készteti. Ugyanakkor elkerülhetjük vele azt, hogy a beszélgetés elkalandozzék, mellékvágányra tévedjen. Az irányított beszélgetésnek az a lényege, hogy a foglalkozás vezetője előzetesen kialakítja és egy vázlat formájában rögzíti a téma kifejtésének leglogikusabb menetét. Bizonyos részleteket teljesen kidolgoz, például a témát felvázoló bevezetést, az egyes részeket összekötő, átvezető gondolatmeneteket, a végső összefoglalást. Ezeket a beszélgetés során ő maga fogja elmondani. A beszélgetés többi részletét a résztvevőkre bízza, ő csak kérdések, ellenvetések megfogalmazásával készül fel annak menet közbeni irányítására, mederben tartására. Beszélgetés közben a legfontosabb javaslatok, megállapítások a falra helyezett papírlapokra kerülnek. Ez egyrészt arra ösztönzi a résztvevőket, hogy észrevételeikkel ők is járuljanak hozzá a közös munka sikeréhez, de arra is jó, hogy a beszélgetés tanulságait mindenki vizuálisan is maga előtt lássa és kövesse. A figyelem ébrentartását szolgálják a közbeiktatott játékos feladatok.

Az első fázis végére elérendő célok:

• alakuljon ki bensőséges, jó kapcsolat az egyes résztvevők, valamint a résztvevők és a beszélgetés vezetője között;
• ébredjen igény a szülőkben arra, hogy továbbra is összejöjjenek és hasonló kérdésekről beszélgessenek;
• találja meg a vezető azt a két-három személyt, akik a második fázisban munkatársai, később pedig az önállósult csoport vezetői, mozgatói lehetnek.

A sorozat utolsó találkozóján a résztvevők egy kis sokszorosított füzetet kaphatnak ajándékba, a beszélgetések rövid összefoglalását. Ha ez a fázis sikeres volt, akkor a résztvevők maguk javasolják, hogy találkozzanak ezután is. Meg kell beszélni, mikor, milyen formában, milyen rendszerességgel kívánnak találkozni, hogy a következő egy-két alkalommal milyen témákról szeretnének beszélgetni. Az önállósulás szempontjából fontos, hogy most már ők maguk javasoljanak témát, de ha még sincs konkrét kívánság, akkor a beszélgetés vezetője tegyen javaslatokat és ők ezekből válasszanak.

MÁSODIK FÁZIS: ÖNMAGÁT IRÁNYÍTANI KÉPES CSOPORTTÁ SZERVEZŐDÉS

Ennek a fázisnak az időtartamát az adottságoktól függően másfél-két évre becsülhetjük. A találkozások fő programja ezután is a családokkal kapcsolatos egy-egy téma megbeszélése, de alkalomszerűen, egyre gyakrabban bele lehet keverni más, a keresztény közösségi életre jellemző programpontokat is, például az egyházi ünnepek megünneplését, aktuális plébániai feladatok közös vállalását, segítségnyújtást valamelyik résztvevőnek stb. A beszélgetés módszere abban tér el az első fázisban alkalmazott módszertől, hogy már nem a vezető a fő szóvivő, hanem néhány önként vállalkozó szülő. Ők előre megkapják a választott témával kapcsolatos anyagot, abból készülnek, és a beszélgetés gerincét az ő előadásaik alkotják. Az általuk elmondottakat beszéli meg a csoport, ahhoz fűz kérdéseket, kiegészítéseket. A beszélgetés menetét egyelőre még a csoport vezetője irányítja, de a vezetést fokozatosan egy arra alkalmas szülőnek adja át.

A második fázisban ilyen és hasonló témákat lehet megbeszélni:

a család a Bibliában;

gyermekeink családi életre nevelése;

gyermekeink szexuális nevelése;

advent és karácsony megünneplése a családban;

keresztelőre, elsőáldozásra, bérmálásra készül valaki a családban.

Egy jól működő családközösségből vendégül hívhatunk egy házaspárt, és megkérhetjük őket, beszéljenek közösségi életükről, ezáltal felkeltve a résztvevőkben az érdeklődést és a vágyat egy hasonló közösség létrehozására, egyben ötleteket, javaslatokat is adunk a megvalósításhoz. A csoport közösséggé válását szolgálja az is, ha a második fázis ideje alatt a plébánián családok vasárnapját rendezünk, és a szervezésbe, lebonyolításba a csoport tagjait már munkatársként vonjuk be, vagy ha a legaktívabbakat gyermekeikkel együtt hétvégi családi lelkigyakorlatra hívjuk.

A második fázis végére elérendő célkitűzések:

a résztvevők ismerjék meg és fogadják el a keresztény családeszményt;

alakuljon ki bennük a plébánia többi családjáért, az egyház ügyéért érzett felelősségtudat;

a beszélgetésekre összejáró csoport váljék egyre inkább közösséggé.

Ezt a fázist akkor tekinthetjük befejezettnek, amikor ezek a célok lényegében megvalósultak.

HARMADIK FÁZIS: A KÖZÖSSÉGGÉ VÁLÁS

A második fázis végére eljutott szülői csoport csak akkor válhat közösséggé, ha tagjai a találkozások alkalmával már nem csak kapni, hanem adni is akarnak, ha nemcsak azért jönnek el, hogy élményekben részesüljenek, szellemiekben-lelkiekben gyarapodjanak, hanem azért is, hogy ők szerezzenek másoknak élményt, gazdagodást. Arra kell törekednünk, hogy fokozatosan megízleltessük az adás örömét, a másokért vállalt szolgálat szépségét. Figyelembe véve az egyes házaspárok karizmáit, képességeit, be kell vonni őket különböző, a plébánián szervezett programok előkészítésébe, lebonyolításába: gyerekekkel való foglalkozásokba, a templomi liturgia előkészítésébe, ünnepélyesebbé tételébe, családos tábor megszervezésébe stb. Ha sikerült megéreztetni, hogy másokkal jót tenni mekkora belső öröm, hogy jobb adni, mint kapni, akkor ezzel nemcsak a közösségi életet alapoztuk meg, de ráállítottuk e családokat a keresztény élet vágányára is. Ha a szülők között van olyan, aki vezetésre alkalmas és akit mindenki elfogad, át lehet adni neki a csoportvezetést, ezzel a vezető magát szabaddá teszi egy következő csoport létrehozására, foglalkozásainak vezetésére. Ebben az esetben tanácsaival, ötleteivel, szakirodalommal kell segíteni a szülőből lett vezetőt.

A harmadik fázisban a legfőbb célkitűzés, hogy a résztvevőkből egy olyan szülői, még inkább teljes családokat összefogó közösség szülessen, amely nemcsak saját tagjainak evangelizálásán munkálkodik, hanem példája és a plébániai lelkipásztorkodásban vállalt különféle szolgálatai, feladatai révén hatással van más családokra is.

Előző: A plébániai közösség ismertetőjegyei (Darvas Piroska)

Következő: Ifjúság a plébánián (Összeállította/válogatta: Tamás Barnabás)

A pasztorális terv tartalomjegyzéke

A teljes pasztorális terv .pdf-ben >>