2014.03.02
A Szív magyarországi lelkiségi és kulturális folyóirat főszerkesztője, Horváth Árpád SJ erdélyi közönségtalálkozó sorozatot tartott február végén: Marosvásárhely és Székelyudvarhely után február 28-án Kolozsváron a BBTE RK Teológia Karának dísztermében találkozott az érdeklődőkkel. Előadásában a jezsuiták által szerkesztett és 100. évfolyamához érkezett lap történetéről mesélt. A jelenlevők megtudhatták, hogy az 1915-ben, az I. világháború kellős közepén elindított lap egyik célja a jó szívek mozgalmával a béke elérése volt: a kezdetben 10000 példányban kiadott hetilap hamar elérte a 120000-et, szerkesztői ki akarták terjeszteni, nem csak magyar, de szlovák, német változatot is készítettek, a Magyarország területén élő népek közti kiengesztelődés eszközévé is akarták tenni A Szívet. A történelem többször közbeszólt, a negyvesen években a 200000-es példányszámot is elért lap a kommunisták célpontja lett, jeszuita szerkesztői sorba kerültek börtönbe, de az irányvonalat nem adták fel, végül a rend az emigrációba menekítést választotta, mint ahogy a fiatalabb rendtagok esetében is. Kanadából a kilencvenes évek elején Sajgó Szabolcs SJ vezetésével „költözött haza” a lap, majd az évek során az igényekhez való igazodás érdekében különféle változásokon ment át: havilap lett, formátuma többször változott, kezdetben a nem létező katolikus családi lap kívánt lenni, majd Horváth Árpád délvidéki származású jezsuita „keze alatt” (ő hét éve főszerkesztője a lapnak) a mai alakzat kiforrott: tematikus számok, megkapó és hangsúlyos grafikai megjelenés, közérthető nyelvezettel megírt teológiai témájú írások, lelkiség és szépirodalom található ma A Szív hasábjain. A főszerkesztő szerint a jezsuita identitás része, hogy olyan munkát végezzenek, amire szükség van, de amire a hivatalos (hierarchikus) egyháznak nincs ereje. Azt is hangsúlyozta: nemcsak fontos, hanem lényeges dolgok is vannak, és a lap a lényegre akar rákérdezni és rámutatni. A mai ember véleménye szerint nyitott a spiritualitásra, de sokszor nem érti az egyházi nyelvezetet, ezért úgy jár, mint aki egy ajtó nélküli gótikus székesegyház előtt áll: csodálja, de nem érzi a magáénak, mert számára nem hozzáférhető. Horváth Árpád szerint A Szív célja ma a lap által ezekhez az emberekhez szólni, és megmutatni az ajtót, amin keresztül ők is be tudnak lépni.
A hallgatóság mindhárom helyszíne nagy érdeklődéssel fogadta a jezsuita főszerkesztőt, és a magával hozott lapszámok, meg a nemrég indított könyvkiadási projekt keretében megjelent kiváló munkák (köztük Ferenc pápa interjúkötete, Nemes Ödön, Jálics Ferenc, Mustó Péter lelkigyakorlatos könyvei, Nemeshegyi Péter teológiai esszékötetei) nagy számban fogytak el.
Horváth Árpád SJ főszerkesztőt a Vasárnap/Keresztény Szó szerkesztőségébe is meghívtuk: március 1-jén a Manrézából haza, Budapest felé tartva Szőcs László SJ kíséretében meglátogatta az erdélyi katolikus lapok és kiadványok szerkesztőségét, betekintett az itteni munka rejtelmeibe, megismerte örömeinket, nehézségeinket, megszemlélte a mi kiadványainkat – ezáltal reményeink szerint teljesebb és árnyaltabb képet visz magával az erdélyi katolikus életről.
Bodó Márta, Vasárnap
Horváth Árpád SJ, A Szív főszerkesztője
Takó István kolozsvári egyetemi lelkész mutatta be a kolozsvári közönségnek Horváth Árpádot