Szentírás-vasárnapi felhívás és gyűjtés

Krisztusban szeretett Testvéreim és Híveim!

Közeledik szeptember vége, amikor egyházunkban Szent Jeromosnak, a Szentírás pártfogójának emléknapját Szentírás vasárnapjaként ünnepeljük. Az Evangélium öröme kezdetű apostoli buzdításában írja Ferenc pápa, hogy Isten szava „belülről táplálja és erősíti a keresztényeket, és teszi képessé őket a hiteles evangéliumi tanúságtételre a mindennapi életben.” (174) Fontos számunkra „hogy jól ismerjük Isten szavát, ez pedig megköveteli, hogy a plébániák és minden katolikus közösség komolyan, következetesen tanulmányozza a Bibliát, illetve támogassa a személyes és közösségi imádkozó szentírásolvasást.” (175)

A Szentírást ne csak olvassuk, hanem szemlélődve olvassuk. Tegyük fel a kérdést magunknak: Isten Igéje örömöt fakaszt-e bennem? Időzzünk el az Evangélium oldalain és „szívvel olvassuk azt. Ha így közeledünk hozzá, szépsége elképeszt, s minden alkalommal magával ragad. Ezért sürgősen szert kell tennünk a szemlélődő lélekre, amely lehetővé teszi, hogy mindennap felfedezzük: olyan kincs letéteményesei vagyunk, amely emberibbé tesz, és segít, hogy új életet éljünk.” (264)

„Isten szavában újra meg újra megjelenik a ‘kilépés’ dinamizmusa, melyet Isten ki akar váltani a hívőkből. Ábrahám elfogadja a hívást, hogy induljon el egy új föld felé (vö. Ter 12,1– 3).” (20) Mózes és Jeremiás is hasonlóan tettek. Mi valamennyien meghívást kaptunk. Fogadjuk el a hívást: lépjünk ki kényelmünkből, legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az Evangélium világosságára. (20) Törekednünk kell a jobb képzésre, az Evangélium melletti világosabb tanúságtételre, hogy fölkínáljuk másoknak az Úr üdvözítő szeretetét, amely értelmet ad a mi életünknek. (121) Megfeledkezünk arról, hogy az Evangélium a személyek legmélyebb vágyainak felel meg. Ha sikerül megfelelően és szépen megmutatni az Evangélium lényegét, az üzenet bizonyosan választ ad a szívek legmélyebb kérdéseire. „Amikor a misszionárius Krisztust hirdeti, azzal a meggyőződéssel teszi, hogy nem csupán egyesekben, hanem a népek között is ott él a várakozás, hogy megismerjék az igazságot Istenről, az emberről, a bűntől és haláltól való szabadulás útjáról.” (265)

Az Evangéliumot vigyük el azoknak, akikkel épp dolgunk van: akár közel állnak hozzánk, akár ismeretlenek. Ez egyfajta nem-szokásos igehirdetés, amely megvalósítható egy beszélgetés során, és akkor is, amikor egy misszionárius meglátogat egy családi otthont. „Tanítványnak lenni állandó készséget jelent arra, hogy elvigyük másokhoz Jézus szeretetét, ez spontán módon bárhol megtörténhet, utcákon, tereken, munka közben, egy autóúton.” (127)

Ferenc pápa meghív minden keresztényt, hogy újítsa meg személyes találkozását Jézussal, vagy legalábbis döntsön úgy, hogy mindennap szüntelenül keresi őt. (3) Ily módon mindennapi munkánk közben meghallhatjuk Isten szavának buzdítását: »Örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra csak azt mondom, örüljetek!« (Fil 4,4). (18) Jézus öröme így „a mindennapi élet apróságai között él”. (4)

„Az Evangélium témája nemcsak az Istenhez fűződő személyes kapcsolat.” (180) „Isten népének misztériuma a Szentháromságban gyökerezik.” (178) A Szentháromság misztériuma arra emlékeztet, hogy az isteni közösség képére vagyunk teremtve. (111)

Az Úr tanítványai arra hivatottak, hogy olyan közösségként éljenek, mely a föld sója és a világ világossága (vö. Mt 5,13-16). Arra hivatottak, hogy legyenek a tanúi egy mindig új módon evangelizáló összetartozásnak. „Az egyháznak az irgalmasság helyének kell lennie, ahol mindenki úgy érezheti, hogy befogadják, szeretik, megbocsátanak neki, és bátorítják.” (114) „A tanítvány a Jézus Krisztus melletti tanúságtételben képes felajánlani és kockára tenni életét, egészen a vértanúságig, azonban nem arról álmodik, hogy megszabadul ellenségeitől, inkább arról, hogy ők is hallják meg az igét, és az ige mutassa meg nekik is szabadító és megújító erejét.” (24)

Az egység Krisztus szavahihetőségének bizonyítéka. „Ha evangelizálni akarunk, nem mutatkozhatunk be úgy, mint akik egymás közt megosztottak vagyunk” – írta az első evangelizációs dokumentum, az Evangelii nuntiandi (EN 77). Ferenc pápának is alapgondolata ez: „Minden keresztényt szeretnék kérni egy vonzóvá és fénylővé váló testvéri közösség tanúságtételére, hogy ezt mindenki megcsodálhassa.” (99) Rosszulesik látnom, hogy néhány keresztény közösségben teret adnak a megosztottság, a rágalmazás, a saját elgondolások mindenáron másra erőltetése különböző formáinak. (100)

Az Evangélium átadása „az evangelizálótól megkövetel néhány olyan készséget, melyek a hirdetés jobb befogadását segítik: a közelséget, párbeszédre való nyitottságot, türelmet, nem ítélkező szívélyes befogadást”. (165) „Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat. Ha szükséges, megalázza magát.” (24) Ezt az egyházias-anyai légkört, az igét hirdető, és az arról tanúságot tevő „szívbéli közelségével, hangjának melegségével, fogalmazási stílusának szelídségével, gesztusainak örömével kell elősegíteni és ápolni.” (140)

„A Lélekkel evangelizálás olyan evangelizálókat jelent, akik imádkoznak és dolgoznak…   A hosszabb szentségimádás, az Igével való imádságos találkozás, az Úrral folytatott őszinte párbeszéd nélkül ellankadunk a fáradtságtól és nehézségektől, lelkesedésünk pedig kialszik. Az egyház nem mondhat le az imádság tüdőjéről.” (262) Mérhetetlen örömet szerez Ferenc pápának, hogy „minden egyházi intézményben sokasodnak az imádságos, közbenjáró, az igét imádkozva olvasó és örökimádást végző csoportok.” (262) „Mária engedte, hogy a Szentlélek irányítsa őt a hit útján, a szolgálat és a termékenység rendeltetése felé.“ (287) Rá tekintünk, hogy segítsen hirdetni mindenki számára az üdvösség üzenetét.

Főegyházmegyénkben a Szentírás üzenetének terjesztése céljából idén is gyűjtést szervezünk. Hálásan megköszönöm ez alkalommal azt, hogy a tavaly ilyenkori felhívás hatására sokan áldozatosan támogatták Egyházunk e szolgálatát, hogy általa egyre többen meghallhassák Isten bátorító üzenetét. Sokaknak segítségére tudtunk lenni ezáltal abban, hogy a Katolikus Magyar Bibliatársulat közvetítésével jutányosan hozzájuthassanak a Bibliához, és az év során részt tudjanak venni különféle rendezvényeken.

Szeretettel kérek mindenkit, hogy lehetőségéhez mérten kapcsolódjon be idén is e szolgálat támogatásába, pénzbeli adomány által. Hálás köszönet előre is ezen áldozatért! Természetesen mindenkit meghívok és buzdítok arra, hogy kapcsolódjon be a különféle rendezvényekbe, melyeket a Szentírás üzenetének mélyebb megismerése céljából szervezünk.

Szentírás vasárnapja alkalmából szeretettel adom mindenkire főpásztori áldásomat, és Isten Igéjének ismeretében való gazdag gyarapodást kívánok!

Főtisztelendő Paptestvéreim figyelmébe

A Szentírás vasárnapjára ebben az évben is főegyházmegyei gyűjtést rendelek el a Szentírás üzenetének terjesztése céljából. Isten Igéjének ismertetése, hirdetése elsőrendű feladatunk a lelkipásztori szolgálatban. Külön köszönet azoknak a papoknak, akik előadásokat tartottak a Szentírásról, vagy akik bibliaolvasó csoportokat szerveztek. Köszönetet mondok a Tisztelendő Paptestvéreknek, hogy az elmúlt esztendőben is öntudatos hozzáállással pártolták fel és támogatták ezt a kezdeményezést. Kérem Paptestvéreimet, szervezzék meg egyházközségükben idén is a gyűjtést. Szeptember 19-én a szentmisék keretében olvassák fel a fenti szöveget. Hálás köszönet ezen áldozatért!

Kérem, hogy a befolyt összeget a főesperesi központokon keresztül összesítve utalják át a Katolikus Magyar Bibliatársulat alábbi bankszámlájára:

Asociaţia Catolică Biblică Maghiară

Cod IBAN: RO65RNCB0003037776090001

Banca Comercială Română SA Alba Iulia

A Katolikus Magyar Bibliatársulat (KMB) célkitűzései között szerepel, hogy jutányos áron juttassa el a Szentírást mindazokhoz, akik érdeklődnek Isten Igéje iránt, illetve, hogy olyan programokat, lelki napokat szervezzen, amelyek elősegítik a Szentírás teljesebb megismerését. A Katolikus Magyar Bibliatársulat Biblia-napokat, Biblia-esteket tart azokon a plébániákon, ahol ezt igénylik.

Mostani körlevelünkhöz is mellékelünk munkavázlatot csoportos szentírásolvasáshoz. Kérem a lelkipásztorokat, hogy Szentírás vasárnapja alkalmából a plébánián szervezzenek az idén is híveik, valamint munkatársaik számára a megküldött vázlat alapján szentírásolvasó találkozókat.

Keresni – Megtalálni (Én 3, 1-6)

A bibliai szöveg feldolgozása

      I.  A szöveg megközelítése

              Választhatunk a következő két lehetőség közül:

1. A közösségben kiválasztunk egy személyt, akit kiküldünk, és addig elrejtünk valamit, aminek nagyon örülne, ha megtalálná. (Lehet ez egy finom süti, egy csoki stb.) A csoportvezető ezután, közli a többiekkel, hogy nem segíthetnek a keresőnek (akár az őrök az Énekek énekében). Behívjuk az illető résztvevőt, és elmondjuk, hogy meg kell keresnie az elrejtett tárgyat, és segítséget is kérhet (de segítséget nem kap.) Miután megtalálta a keresett tárgyat a résztvevők visszaülnek a körbe és a következő kérdések alapján beszélgetnek:

1.1.  Milyen nehézségeket okozott a keresés?

1.2.  Milyen érzés volt megtalálni?

2. Képzelje el mindenki, hogy egy nagy téren van sok ember között, és egy számára kedves személyt keres. (Ez lehet egy rég nem látott rokon, családtag, barát, barátnő stb.)

            2.1.   Milyen érzés a keresés? Milyen gondolatok jutnak eszébe?

            2.2.   Milyen a „nagy” találkozás?

      II.  A Szentírási rész elmélyítése, megértése

1. A csoportvezető felolvassa az Én 3,1-6-ot.
2. Milyen érzést vált ki belőled ez az ige? Mit jelent elindulni, keresni Őt?

„Felkelek…, keresem, akit szeret a lelkem!” (Én 3,2) Nem maradni ott, ahol kényelmes: „a fekvőhelyen” - (3,1v). Elindulni, keresni, úton lenni. Az aktív keresés fontossága a kapcsolatban. Keress az Énekek énekében ehhez hasonló részeket! Az első két versben mely igék ismétlődnek? Mit jelent ez?

3. Mit fejez ki a szerelmes távolléte, hiánya? „Kerestem, de nem találtam.” (3,1; 3,2)
4. Mit jelent megtalálni Őt,” anyám házába vinni”?
5. A vezető magyarázza meg a következő kifejezéseket is:

• Gazellák = zeba’ot; Seregek Ura = zeba’ot (5.v.)
• Szarvasünők = Ajjalot ha sadeh; El shaddaj = Isten, a mindenség Ura (5.v.)

6. Miért nem jó megzavarni a szerelmet/szeretetet? Mit akar az 5. vers ezzel megértetni? „Fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja!” (5.v.) Meglelni a közös csendet, a közös nyugalmat, megnyugodni a szeretetben, megnyugodni benne. Kivárni ehhez a kellő időt.

    III.  Aktualizálás – A szeretet dinamikája

1. Isten szenvedélyesen keres téged. Több helyen szerepel a Szentírásban a vőlegény, aki keresi menyasszonyát. „Íme, én majd magamhoz édesgetem, és kiviszem a pusztába, hogy szívére beszéljek…” (Óz 2,16) Fáj neki, ha hűtlen vagy hozzá, ha elfordulsz tőle. Te vágyódsz a közelsége után? Elindultál már feléje? (Legyőzni a távolságot!) Hogyan keresed Őt? „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit.” (Mt 3,3; Iz 40,3)
2. Hogyan éled meg a hiányát? Mi értelme a hiány megtapasztalásának? (A lélek sötét éjszakája – Keresztes Szent János) Jézus is átélte: „Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” (Mk 15,34; Zsolt 22,2) Hiányolni Őt és együtt lenni vele ez az érem két oldala. A szenvedés hozzátartozik a szeretethez.
3. „Ha azonban majd keresed ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod őt, feltéve, hogy egész szívedből és lelked egész eltökéltségével keresed.” (MTörv 4,29; 1 Krón 28,9.) Milyen érzés megtalálni Őt, érezni közelségét, együtt lenni Vele? Keresd ki az Énekek énekéből ezeket a verseket!
4. Mit értettél meg? Mit fogsz tenni a szentírási rész fényében? Mit teszel azért, hogy megnyugodj a szeretetben?

                   Szövegértelmezés a csoportvezetőnek

1.v.      A nő éjszaka a fekvőhelyén fekszik, és kedvesét keresi. Lehet ez egy álom (ahogyan ezt a párhuzamos szövegben is láthatjuk 5,2-8-ban) vagy valóság. A „fekvőhely” az Ószövetségben más, mint egy semleges „ágy”, erotikus telítettségű.

2.v.      A nő kezdeményez. Sietve keresi kedvesét az utcákon, tereken. Még egyszer megerősíti, hogy keresi azt, akit a lelke szeret. És még egyszer szól: „Kerestem, de nem találtam.”

3.v.      Nem csak a nő járja a várost, hanem ott vannak az „őrök” is. Úgy, mint az 1. fejezetben a nő a kedvese után érdeklődik, viszont ebben az esetben az őrök nem válaszolnak. Az 5. fejezetben a párhuzamos részben meg is verik a nőt.

4.v.      Itt ellenben elmegy, kár nem éri, hamarosan megtalálja kedvesét. Az Énekek énekében harmadszor visznek be valakit egy épületbe. Kezdetben a király a „kamrába” vezeti kedvesét, a 2,4-ben a férfi a nőt a „borházba” viszi, itt pedig a nő határozottan („megragadtam”) vezeti kedvesét az „anyja házába”. Az Ószövetség többi részével ellentétben az „anya házáról” beszél, nem az „apa házáról”. Az Énekek énekében újra és újra utalnak az anyára, de soha nem az apára. A nő anyját mindig úgy szólítják meg, mint aki megtermékenyült, ő szülte a nőt (itt a párhuzamosságot használja stilisztikai eszközként). A generációk aspektusa, a termékenység és az utódok szempontja kerül előtérbe. Az anya háza szorosan összefügg az élet születésével és továbbadásával. A nőt édesanyja lányaként nevezi meg, és testvéreit is, mint „az anya fiait” említi (1,6).

5.v.      Az 5. versben az ünnepélyes felhívás címzettjei a nő beszélgetőtársai, Jeruzsálem leányai. A vers háromszor fordul elő az Énekek énekében (2,7; 3,5; 8,4 variációiban), mint egyfajta refrén. A felhívás tartalmát gyakran így értelmezik: „ne ébresszétek fel kedvesemet” vagy: „ne zavarjátok kedvesemet.”

A nő nem akarja, hogy kedvese felébredjen. Fél a szerelem elsöprő erejétől, ami azzal fenyeget, hogy elborítja. Úgy érthetjük, hogy: „ne zavarjátok fel a szerelmet”, „hagyjátok megnyugodni a szerelmet, szeretetet”. A felkavaró, érzelmi élmények után a szerelmeseknek a kölcsönös béke pillanataira van szükségük. A 8. fejezetben a nő ezt mondja: „Békét (shalom) találtam a szemében”. Jeruzsálem lányai segítők, akiknek gondoskodniuk kell arról, hogy a szerelmesek védve legyenek az újbóli elválástól és az új zavaroktól. A „gazellák” és a „szarvasünők” (2,7; 3,5) érdekes kifejezések. A „gazellák/zeba’ot” többes száma úgy hangzik, mint a „(YHVH) zeba’ot / Seregek Ura” kifejezés. Az „Ajjalot ha-sadeh/a vadon szarvasünői” viszont úgy hangzik, mint „el shaddaj/Isten, a mindenség Ura”. Az ősi keleti illusztrációkban a gazellák gyakran a szerelem istennői. Othmar Keel így vélekedik: „A szerelem istennői szoros kapcsolatban álltak a vadon gazelláival, a szarvasünőkkel és hasonló állatokkal...” Az Énekek énekének nyelvezete több dimenziós és áttöri a határokat. Összekapcsolja az érzékelés szintjeit, és különféle módon kapcsolja össze az emberi és isteni szinteket.

6.v.      Ezt a verset különböző képpen értelmezik. Jelentheti a jelenlegi perikopák befejezését. Jeruzsálem leányainak reakciója a nő felhívására az álmélkodás és csodálkozás: „Ki az, aki feljön a pusztából?” A 8. fejezetben a nő ünnepélyes felhívása után újra megkérdezik. És a 6. fejezetben a királynők és feleségek felkiáltanak: „Ki az ...?”

Ez a rész a nőnek feltett kérdéssel fejeződik be. A nő, akit annyira megindít a szerelem, de az az erő is, amely benne működik.

            Szempontok a szentírási szöveg megértéséhez

1. A távollét megtapasztalása

Az Énekek éneke szövegeinek nagy része a távollétről és a fájdalmas hiányról beszél. Gyakori, hogy nélkülözi őt. A szeretett ember közelségének keresése, és távollétének fájdalmas érzése az érem két oldala. Ez a kétségbeesésig is eljuthat. A Biblia zsoltárai többször beszélnek a szenvedésről, amelyet az „Istentől való elhagyottság” érzése válthat ki (Zsolt 22,2). Márk evangéliumában is ezek Jézus utolsó szavai (Mk 15,34). A misztikusok gyakran beszélnek Isten hiányának megtapasztalásáról. Bármennyire fájdalmas is ez a tapasztalat elválaszthatatlan a szeretettől, a szerelemtől. Csak így lehet az embernek fogalma arról, hogy számára mit jelent a másik személye. Csak a megválás teszi őket magabiztossá, és az segít az önreflexióban.

2. Aktív keresés

Van itt még valami, ami lehetővé teszi a megválást: a saját tenni akarása, a saját elköteleződése a kapcsolat iránt. Bibliai értelemben „az elindulás, útra kelés” gondolata központi szerepet játszik az Istennel való kapcsolatban. Ábrahám Isten szavára elhagyja otthonát és családját (Ter 12,1-5). Mózes és népe 40 évig vándorol a pusztában (Kiv 12). Több zsoltár is beszél a jeruzsálemi zarándoklatról. Izajás egy látomásában látja, hogy minden nép Jeruzsálembe érkezik Sionhoz, az Úr városához (Iz 60). Az Énekek énekében a kedves éjszaka átsiet az utcákon és tereken, keresi szerelmét. Mindannyian elindulnak, nem maradnak ott, ahol kényelmesebb és könnyebb lenne. A misztikában az út gondolata legalább annyira meghatározó, mint az interperszonális kapcsolatokban. Elindulni egy úton, néhány lépés után nem megállni, elfogadni a fáradságot és nehézséget, ez a szeretet útja, ez vezet el Istenhez, és ez az út a másik ember felé is.

3. Hagyjátok megnyugodni a szerelmet/szeretetet

A szerelem, a szeretet felkavarja az embert, vágyakozóvá, sóvárgóvá teszi, elhagyja az ősi helyét. A nyugalmat keresi. Minden ember vágya, hogy eljusson „a szent városba, a szent hegyre”, hogy a Magasságos árnyékában éljen, megnyugvást találjon, hiszen az Ő igája édes, és az Ő terhe könnyű. A szenvedély dinamikája, a nyugalomra való vágyakozás érezhető a kedves háromszoros felhívásában, hogy ne zavarják meg a szerelmet. Három olyan pillanatot említ a rész, amikor a szerelmesek együtt vannak, és békés, meghitt az együttlét. Tehát nem a szerelem felébresztéséről van szó, mert az már rég felébredt (a szerelmesek együttlétében), hanem az együtt megtapasztalt, közös nyugalomról.

(részlet a 2021/VIII. érseki körlevélből)