A szerető kommunikáció megélése a családban

Augusztus 3–8. között tizedik alkalommal szervezte meg a Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának családpasztorációs munkacsoportja nyári családos táborát Gyimesfelsőlokon. A táborban részt vevő 21 házaspár több mint tíz helységből érkezett.  A jelenlevők Jakabos Barnabás jezsuita szerzetes vezetésével arra a kérdésre keresték a választ, mit jelent a szerető kommunikáció megélése a családban, a mindennapokban.

A délelőtti lelkigyakorlatos együttlétek alatt a gyerekekkel külön korcsoportokban foglalkoztak a gyerekfelügyelők. Délutánonként és esténként változatos programok várták az érdeklődő családokat: kézműves tevékenységek, férfi- illetve női kör, sporttevékenységek, kirándulás, filmvetítés, táncház, esti mese, tábortűz. A napi szentmisék, a szentségimádás,  az imádságos alkalmak valamint a lelki beszélgetések és a szentgyónás lehetőséget teremtettek a jelenlevőknek az Istennel és önmagukkal való kiengesztelődésre. A páros illetve a kiscsoportos beszélgetések által egymáshoz is közelebb kerülhettek a házaspárok.

„Ez a családos tábor immár másodszor lelki feltöltődést, felüdülést jelentett számunkra. Alkalmunk volt a megállásra, páros beszélgetéseinkben minőségi időt tölthettünk együtt, kapcsolatunk, kommunikációnk mélyebb megértését segítették az előadások. Kisgyerekes szülőként nagy ajándék volt számunkra, hogy a délelőttjeink szabadok voltak, nem a gyerekekre kellett figyelnünk, hanem nyitott szívvel tudtuk hallgatni Jakabos Barnabás jezsuita atya előadásait a szerető kommunikációról. A délelőtti előadások elmélyítésében a mindennapi szentmise segített.

A lelkigyakorlat folyamán elgondolkodtunk azon, hogy milyen szégyenpecsétjeink vannak és milyeneket szoktunk adni mi másoknak, vagy csak egyszerűen milyen ítéleteket szoktunk hozni a másik személye fölött, amely gátolja a szerető párbeszédet. Lehetőségünk volt a kiengesztelődés folyamatának a megismerésére, „kipróbálására” az imán keresztül, hogy ezekkel a pecsétekkel meg tudjunk békülni. Nagy áldás az életünkben az, hogy esélyünk van a kiengesztelődésre, megbékélésre Istenben, úgy ahogy Jézus Krisztus megbékélt a kínzóival és gyilkosaival a kereszten. Megismertük a bocsánatkérés aktusát, mely vállalni tudja a másik személyét annak a kockázatával is, hogy a jövőben is fájdalmat okozhat neki. Ez felszabadító.

Nagy felfedezés volt számunkra, hogy nem elég meghallgatnunk a feleségünk/férjünk, hanem „hordoznunk”, elfogadnunk is kell őt, az ő problémáival, kihívásaival együtt, de főleg nem kioktatnunk, meggyőznünk a mi  „jó”-nkról. Jó volt újra számba venni a köztünk levő fölösleges vitákat, melyeket Barnabás egyszerűen csak „lemezeknek” hívott, melyekkel csak a szakadékot növeljük egymás között, nem pedig az egységet. Magunkkal hoztuk, hogyha mindez megvalósul a kapcsolatunkban, ez alkalmat ad az ünneplésre. Az ünnep nem más, mint megállás, rácsodálkozás, hála és emlékezés.

Csodálatos kalandra kaptunk meghívást az Istentől. Hála Neki mindenért."

Biró Sándor és Mária, Csíkszereda.

„Jól esett résztvevőként, nem pedig gyerekfelügyelőként  jelen lenni a családos táborban. Családos közösségeinknek köszönhetően sokat tudtunk már a kommunikációról és a szeretetről, de most hallhattunk először a szerető kommunikációról. Számunkra egyértelmű volt eddig, hogy a kölcsönös szeretet velejárója  a házasságunknak, de most rá kellett jönnünk, hogy néha ez csak a másik fél manipulációja volt saját vágyaink kielégítése érdekében. Barnabás atya tanítása által kikristályosodott, hogy fontos, hogy Istenről vegyünk példát, hogy a szeretetünk ingyenes és teljes önátadásban nyilvánuljon meg, kölcsönösség nélkül. Felismertük, hogy szerető kommunikáció nélkül szabadságunk csak annyi volt, mintha öt centivel a föld fölött lebegnénk sebbzettségeink hínáraitól megkötözve, miközben mi azt hittük, hogy szárnyalunk. Csak akkor szárnyalhatunk igazán, ha elvágjuk ezeket a hínárokat és teljesen lecsupaszodva Istenben élünk, szeretünk.

Az előadások és a mély személyes beszélgetéseink által rájöttünk, hogy nem baj, ha van az életünkben kudarc, fájdalom, szenvedés, mert ezek mind eszközök lehetnek, hogy mélyebben, teljesebben megélhessük és megérthessük a szerető kommunikációt és mindinkább Istenben éljünk.  Megtanultuk és fontossá vált számunkra az, hogy ezután szétválasszuk a cselekedetet attól, aki azt cselekszi és így szabadon, és szeretettel tudjunk arra a személyre tekinteni."

Csog Ildikó és Árpád, Marosvásárhely

„Első alkalommal vettünk részt a családos táborban. Ami leginkább megragadott: a végtelen feltétel nélküli szeretet, az elfogadottság, amit tapasztaltunk, az igazi nagy család érzése és élménye. A mennyei Atya jósága   és szeretete nagyon kiérződött a tanításokból és az is, hogy minden családnak küldetése van: békét, szeretetet vigyen és szerető kommunikációt folytasson a családban vagy éppen ott, ahol van, ahol él, cimkézés és minősítés nélkül. Szeretnénk, ha minden család elkezdené tanulni az igazi szeretetet, a hegyeket megmozgató szerető kommunikációt !”

Gyenge Péter és Veronka, Jenőfalva

A rendezvényt támogatta a Hargita Megye Tanácsa, a Maros Megye Tanácsa és a Székely Erőforrás