2013.02.05
Kezdetben hatvan, ma már százhatvan rászorulónak nyújt segítséget, heti öt napon meleg ebédet a gyergyószentmiklósi Szeretetkonyha. A Szent Márton Alapítvány által működtetett konyha fenntartása több mint hétezer lejbe kerül havonta, támogatói folyamatosan vannak, a gondoskodó lelkület segít a működtetésben.
A Szeretetkonyhát 1997-ben hozta létre a néhai Hajdó István főesperes-plébános, a kedvezményezést nemcsak erkölcsileg támogatta, de fel is karolta a helyi Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet. A városban élő rászorulók étkeztetése az indulástól a Korona épületében történt. A kezdeti nehézségek ellenére is jól működött a konyha, az önfeláldozó szeretet működtette, akárcsak napjainkban. Időközben, 2007-ben az uniós szabályoknak megfelelően felújították a konyhát. A korszerűsítési munkálatokat a Szent Miklós-plébánia vállalta Portik-Hegyi Kelemen főesperes-plébános irányításával. A Szeretetkonyhát a Szent Márton Alapítvány működteti, immár alkalmazottak segítségével, akik önkéntes elődeik lelkiségével próbálnak naponta eleget tenni feladatuknak. A legfontosabb a konyha létében a lelket gazdagító másokra való gondolás, gondoskodás. Szegényebb lenne a város a Szeretetkonyha nélkül, mondják többen is.
Nehezebben indul az év
„Igaz, hogy pénzügyileg nehezebbek a téli hónapok a konyhán, de a karácsonyi ünnepkör megnyitja az emberek szívét, pénztárcáját, és az állandó támogatóink is hozzájárulnak, hogy mindennap meleg ebéddel tudjuk fogadni a rászorulókat” – fogalmazott Székely Levente, a konyhát működtető alapítvány képviselője. Hozzátette: „Úgy gazdálkodunk, hogy legyen egy kis félretett pénzünk januárra, februárra, hiszen már több éves tapasztalatból tudjuk, nehezen indul az év. Még a helyi önkormányzattal nem sikerült szerződést kötnünk, a visszajelzés pozitív, akárcsak tavaly, idén is támogatni fogják egy bizonyos összeggel havonta a konyha működését, ami óriási segítség. Kiadásunk is van bőven, csak a szemétszállításra havonta közel 100 lejt fizetünk, rengeteg tűzifa is kell, mivel az ebédlőben fűteni kell, és a nagy fűzőkályha is rendesen nyeli fát”.
Gyerekek, idősek étkeznek a konyháról
Több csoportba sorolhatók azok, akik a konyháról étkeznek, több mint harminc ápoltnak a Caritas otthoni beteggondozói viszik az ebédet, a hajléktalanszállón is több mint harmincan vannak, akiknek szintén a konyháról biztosítják az ebédet. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett délutáni napközibe járó gyerekeknek a felszegi iskolához több mint harminc, az Alszegben működő napközihez közel húsz adagot szállítanak. A konyhán étkezők száma negyven fölött van, nagy részük szerény jövedelmű, illetve jövedelem nélküli idős rászoruló. „Nem ritka az sem, hogy ebédidőben megjelenik egy-egy új személy éhesen, fázva. Ételről van szó, nem kérdés, hogy adunk-e. Egy tál meleg étel kijut, ilyenkor nem nézi az ember, megfelel-e a szabálynak vagy nem, természetes, hogy elfogyaszthatja az ebédet” – mondta Székely Levente.
Köszönet a támogatóknak
A közösségi összefogásból indult konyhának ma is vannak támogatói: a cégek, magánszemélyek mellett civil szervezetek, ifjak csapata és egy ideje a város önkormányzata is a támogatók közé sorolható. „A Kolping család immár több hónapja rendszeresen közel 1500 lej értékben adományoz élelmiszert. Továbbá az Ora International Segélyszervezet, a hajléktalanszálló működtetője is folyamatosan adományoz, a városban működő három pékség ugyancsak: a Harmopan, a Pilvax és a Fapicom a kezdetektől a mai napig felváltva, program szerint támogat, sőt jóvoltukból kerül ünnepekkor kalács az asztalra. Hússal is a helyi vállalkozók segítenek ki, havi rendszerességgel a Barmitex és a Barabás Ottó húsüzlete támogat, és egy ideje a Gondűző vendéglő is csatlakozott” – sorolta Székely Levente az állandó támogatóit a Szeretetkonyhának kiemelve, hogy sok olyan magánszemély is van, akik több éve havonta egy bizonyos összeggel hozzájárulnak a konyha fenntartásához, közülük legtöbben névtelenül adakoznak. Molnár Margit (Manyi néni), önkéntesként heti egy alkalommal fogadja az étkezőket, segít az egytálétel kiosztásában.
Baricz Tamás Imola, Székelyhon.ro, 2014.02.03.