Vallási és magyarságtörténeti kreativitási vetélkedő Gyergyócsomafalván

Szokássá vált, hogy ősszel Csomafalván a gyergyói körzet iskolásai számára vetélkedőt szerveznek. Korábban volt itt ki mit tud, ahol a hittan ismereteiket mérhették össze a versenyzők. Az idén kicsit másképp szervezték meg ezt az őszi találkozót: nem a versengésen volt a hangsúly, hanem az együttlét örömén. Ahogyan azt a reggeli szentmisén Czikó László elmondta: világunk annyira tele van a nemtelen és értelmetlen versengéssel minden téren és minden szinten, hogy felüdülés egy olyan rendezvény, ahol a szó szoros értelmében a részvétel a fontos. Ennek megfelelően nem is helyezések, rangsorolás követte a találkozót, hanem a legügyesebbnek kikiáltott csapatok kaptak egy sor tapssal többet társaiknál.

A Ferenczi Júlia csomafalvi hitoktató, valamint a gyergyócsomafalvi Köllő Miklós Általános Iskola és a helyi plébánia által szervezett hittanos találkozó idei témája a vallási és magyarságtörténeti téren megnyilatkozó kreativitás volt. Az október 16-án, szombaton megrendezett körzeti találkozó mottója: Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? (Mt 16,26). Tizennégy csapat nevezett be (Orotva, Ditró, Gyergyószentmiklós, Csomafalva, Remete, Újfalu, Alfalu, Szárhegy, Tekerőpatak), s a megadott téma szerint készült fel. Három számban csodálhatták meg a nézők a résztvevők leleményességét: egy szentet kellett öt percben bemutatniuk, egy előre kijelölt Áprily-verset kellett lemondaniuk, valamint egy „kakukktojás”-feladatot kellett megoldaniuk.

A 14 csapat lenyűgözően alaposan készült (ez egyaránt dicséri saját szorgalmukat és hitoktatóik munkáját!): a számukra kijelölt szent (régiek és korban közelebb állók) életét, a történelmi kort olyan körültekintően mutatták be, hogy abból gyermek–felnőtt egyaránt tanulhatott. Ezen túl néhány csapat kiemelkedően leleményes volt: színdarabot adtak elő, bábjátékban mutatták be a szent életének főbb mozzanatait, szobrot készítettek, vetített bemutatót, rajzolt plakátot, voltak, akik eredeti népi dallamokat felkutatva igyekeztek a zenei szépet is érzékeltetni a hallgatósággal. Hallhattunk gyönyörűen előadott saját fogalmazást, láthattunk kiválóan megválasztott, korhű kosztümöket, és szép volt az is, hogy néhány csapat népviseletben jött el a találkozóra. Egyes csapatok arra is gondoltak, hogy a szent életének mai tanulságait is bemutassák, azt, ahogyan őket ma segíti mindennapi életüket jobbá alakítani.
A versmondás keményebb diónak bizonyult: leginkább a szövegértés nehézségei miatt nem sikerült minden szavalónak kiválóan érzékeltetnie az Áprily-verset, valamint a költő nem harsány hangvételét is keveseknek sikerült hűen tolmácsolniuk: inkább a romantika korának versmondási stílusához alkalmas harsányságot, széles gesztikulálást próbálták többen is alkalmazni, azt, ami e halkszavú erdélyi költő életművétől meglehetősen távol áll. Emellett is néhány egészen kiváló fiatal versmondót hallhattunk a találkozón. A zsűri számára, akinek a versengés kiküszöbölése mellett is meg kellett neveznie a legkreatívabb csapatokat, nehéz dolga volt, s a „kakukktojás”-próba segített végül kiválasztani a kiemelt öt csapatot, akik többnyire Árpád-házi szentek nevét viselték. A támogatóknak: a Communitas Alapítványnak, a gyulafehérvári érsekségnek, a Köllő Miklós Általános Iskolának, a helyi plébániának, a Köllő Miklós Egyesületnek és a gyergyószentmiklósi Szent István plébániának a jóvoltából a résztvevő csapatok (nem csak a legkreatívabbak!) könyvjutalomban, s egy kiválóan elkészített gulyásban részesültek, amit élő zenével kísért tánc követett.

Olyan rendezvényen vehettek részt a hitoktatók jóvoltából a gyergyói körzet V.-VIII.-os hittanos diákjai, ami meghatározó módon formálja hitüket és világhoz való viszonyukat. Hiszen azt láthatták: a kötelező feladatok teljesítésén túl érdemes mást, többet vállalni, s ez nem nehéz, unalmas, megterhelő feladat, hanem lelket melegítő, érdekes, az élet sava-borsát adó tevékenység. Aki így nő fel, valószínűleg vidámabb ember és a társadalomnak is kreatívabb tagja lesz majd.

Bodó Márta, Vasárnap, 2010. október 24.
 

 

a képeket Czikó László készítette