2010.11.16
* Marosillye, 1580. nov. 15. + Gyulafehérvár, 1629. nov. 15.
Alig múlt egy éve, hogy ezen a helyen, ünnepi istentisztelettel fejeztük be főegyházmegyénk millenniumi évét. Hálát adtunk Istennek, hogy Szent István alapította egyházmegyénket megőrizte a Kárpát-medence ezen helyén, a történelem oly sok megpróbáltatása közepette.
Ma újra ünnepre gyűltünk össze. A Generális Konvent – a Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testületének kezdeményezésére emléktáblát leplezünk le Bethlen Gábor (1580-1629) erdélyi fejedelem és választott magyar király tiszteletére, születésének 430-ik évfordulójához kapcsolódóan.
Nem az én tisztem Bethlen Gábor életének és tevékenységének a kiértékelése. Ezt megteszik a szakemberek.
A történészek a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségeként tartják nyilván. Nevéhez fűződik Erdély felvirágoztatása és aranykora.
Sokoldalú és mélyen református vallású fejedelem 16 évig uralkodott. Életét Gyulafehérváron fejezte be és e székesegyházban helyezték örök nyugalomra. Sírja nem maradt fenn a történelmi viszontagságok miatt. Emlékét az utókornak ezután emléktábla fogja hirdetni székesegyházunkban.
Katolikus templomok sajátossága, hogy szentek szobrai és képei díszítik azokat. Egyházunk így tiszteleg az Isten-ország hősei előtt, akik ugyanolyan hús-vér emberek voltak, mint mi és akik előttünk jártak a hit jelével. Földi életük befejezése után eljutottak Isten boldog színelátására, ahol közbenjárnak értünk. A szentek példaképek, akik erényes életükkel arra buzdítanak, hogy érdemes áldozatok árán is a Krisztus-követés útján kitartani.
Székesegyházunkban a szentek mellett jól megférnek nemzeti nagyjaink emlékjelei is. Ők életükkel és tevékenységükkel arra buzdítanak, hogy szeressük nemzetünket, őrizzük kultúránkat és nyelvünket azon a helyen, ahová a gondviselés állított bennünket. A Hunyadiak síremléke mellett többek között megtaláljuk Martinuzzi Fráter György, Bocskai István fejedelem emléktábláját, Izabella királynő és János Zsigmond szarkofágját is. A mai naptól Bethlen Gábor emléktáblájával gazdagodik székesegyházunk.
Azt olvassuk a feljegyzésekből, hogy 42-szer olvasta el a Bibliát. Becsülte a más felekezethez tartozókat is. Ő állta Káldi György katolikus bibliafordító költségeit. Kedvelte a jezsuita iskolák módszereit, akik véleménye szerint, jó rétorokká nevelik tanítványaikat.
A ma elhelyezett emléktáblával magyar múltunk jeles személyiségének állítunk emléket.
Véleményem szerint, ez az ünnepség nemcsak a múltra, hanem a jelenre is utal. A testvéri összetartozás és tenniakarás szándékáról vall mostani összejövetelünk. Erre utal a harminc éve elhunyt és szintén e székesegyházban nyugvó Isten Szolgája Márton Áron püspök 1939. február 12-én, közvetlenül felszentelése után mondott beszéde: „Vallom és hirdetem, hogy vannak olyan igazságok, amelyeknek alapján minden igaz embernek találkozniok kell. Ahogy Erdély földjén a hegyek völgyekkel, a mezők erdőkkel, hófedte bércek a síksággal váltakoznak, éppen úgy váltakoznak a népek Erdély földjén, ahol három nyelven beszélnek és hat-hét féle szertartás szerint imádják Istent, de van a krisztusi evangéliumnak ereje, amely hozzásegít ahhoz, hogy különféle ellentétek összhangba olvadjanak fel és a testvéri együttműködés útját egyengessék.”
Ennek szellemében akarjuk nemzetünk jövőjét együtt munkálni a 21. században. Ezért fáradozott Bethlen Gábor fejedelem is. Egyházaink küldetésüket csak úgy tudják betölteni, ha a pünkösdi lélek kiáradó kegyelmével megerősödve, testvéri egységben töltik be küldetésüket. Az előbb idézett nagy püspökünk 1980. május 15-én kelt búcsúzó pásztorlevelében ezt hirdette: „A testvériséget elsősorban magunk között, az egyház közösségében kell megvalósítani… Az egyház akkor fogja vonzani a kívülállókat és akkor valósul meg a keresztény egyházak és közösségek közös óhaja és törekvése az összes keresztények egysége, ha rólunk is elmondhatják, mint az első századok keresztényeiről: nézzétek, ezek mennyire szeretik egymást.”
Történelmünk új fordulatot vett nemzetünk határok feletti újraegyesítésével. Az egyszerűsített honosítási eljárással mi is az anyanemzet részévé válhatunk. A jogi és törvényes formák csak akkor érik el céljukat, ha lélekben is eggyé válunk, testvéri felelősséggel és segítő jóakarattal. Ehhez az szükséges, hogy lélekben megújuljunk. Elengedhetetlenül szükséges egyházaink közreműködése. Mi az együvé tartozást és a szeretetet elsősorban magunk között kell, hogy előmozdítsuk. Így tudjuk hitelesen buzdítani a ránk bízott híveket ennek megélésére. Vegye komolyan mindenki keresztény hitét, a maga közösségében, egyházában. Szeressük nemzetünket. Erősítsük a magyar egységet, értékelve a velünk együtt élő nemzetiségeket is. Erre neveljük az ifjú nemzedéket.
Legyen ez a mai emléktábla állítás egy új kezdet, amely nemzetünk szorosabb egységéhez vezet, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Adódó kételyeinkre, hogy mindez megvalósítható-e számunkra, választ ad az apostol üzenete, az emléktábla mottója ad: „Si Deus pro nobis, quis contra nos? – Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)
Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm a mai ünnepség minden kedves résztvevőjét Érsek úr, a Gyulafehérvári Főszékeskáptalan és Főplébánia, a Főegyházmegye papsága és hívei nevében.
Isten hozta Önöket Gyulafehérvárra!
Ft. msgr. Potyó Ferenc általános helynök
elhangzott 2010. november 17-én, a gyulafehérvári széksegyházban Bethlen Gábor emléktáblájának felavatási ünnepségén