Könyv készült Hirschler József római katolikus főesperes-plébános életéről

Száz éve nyílt meg a kolozsvári Marianum Leánynevelő Intézet
A kolozsvári Pantheonban sétálva „megragadja a szemet” egy síremlék, amely Krisztust ábrázolja egy térdelő leányalakkal. Kié lehet ez a sír? – kérdi a tudatlan járókelő, majd kibetűzi a feliratot: Hirschler József. És talán, pusztán kíváncsiságból, a temetőlátogató elkezd érdeklődni: ki volt Hirschler József? Erre kínál választ Sas Péter budapesti művelődéstörténész új kötete (Egy reneszánsz lelkületű főpap – Dr. Hirschler József), amelyet a Kolozs-Dobokai Római Katolikus Főesperesi Hivatal szervezésében a Római Katolikus Nőszövetség székhelyének zsúfolásig megtelt dísztermében mutattak be szerdán. Az esemény érdekessége, hogy Hirschler József főesperes pont száz évvel ezelőtt, 1911-ben nyitotta meg a Marianum Leánynevelő Intézetet (itt ma a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara működik) a volt Ferencz József (Horea) úton.

Sas Péter (balra) átadja Kovács Sándor főesperesnek a Marianum alapításának 30. évfordulója alkalmával, 1941-ben elhelyezett emléktáblát, melynek felirata a következő: Három évtized távlatában is arra kérünk Uram: „Legyen a Marianum Temploma sok ártatlan szívnek. Iskolája, sok derék magyar honleánynak. Hű őrszeme, erős vára édes magyar hazánknak, büszkesége városunknak!” Dr. Hirschler József alapító szavai az intézet felszentelésekor 1911. XII. 10-én.

Talán nincs is olyan, régi kolozsvári gyökerekkel rendelkező család, ahonnan ne került volna ki a Marianum vagy a piarista főgimnázium egy-egy diákja, vallásfelekezetre való tekintet nélkül – kezdte köszöntőjét Fábián Mária, a nőszövetség elnöke, örömmel állapítva meg, hogy a kolozsvári Marianum Leánynevelő Intézetnek és alapítójának, Hirschler József főesperes-plébánosnak mindmáig élő hírneve ilyen szép számban összegyűjtötte az érdeklődőket a könyvbemutatóra. A Hermann Szabolcs által vezetett Katolikus Egyetemi Lelkészség kórusának fellépése után Kovács Sándor főesperes szólt az egybegyűltekhez.

Katolikusnak lenni önmagában is nagy feladat

– Minden kisebbség élete harc a többség akaratlan vagy akart elnyomása ellen. Egyéni értékeit őrizve a kisebbség fél a többség egységesítő vágyától, és igyekszik megtartani, fejleszteni azt, ami az övé. Hatalmas erő van benne, és minél erősebb az ellenhatás, annál bővebb és gazdagabb a munka. Papságunk, szerzeteseink és híveink ilyen helyzetekben találták meg legfontosabb feladataikat, kényszerültek cselekvő katolikusnak lenni – utalt a főesperes az erdélyi katolicizmus Hirschler-korabeli szellemi életére, majd elmondta, hogy tapasztalata szerint katolikusnak lenni önmagában is nagy feladat, de dolgozni, világfelfogásából értékeket teremteni: kötelesség! Ezt tette Hirschler József 1906-tól a kolozsvári Szent Mihály egyházközség plébánosaként, majd kanonokként és pápai prelátusként, egyházi és művészeti íróként. Tisztában volt azzal, hogy katolikusnak lenni „itt és most” elkerülhetetlen és elodázhatatlan. A hajdani főesperes gazdag szellemi örökséget hagyott ránk: egyházi folyóiratok munkatársa volt, a Művészeti Szalon főszerkesztőjeként is fáradhatatlanul alkotott. Legfontosabb megvalósítása az 1911. december 10-én felszentelt Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézet létrehozása és működtetése volt. Megtudtuk: a Kolozs-Dobokai Főesperesi Hivatal elindította az ingatlan visszaszolgáltatási eljárását.

Sas Péter ismertette Hirschler József életrajzát. Újpesten született 1874-ben, szegény sorsú, háromgyerekes családban. Édesapja korán elhunyt, az édesanya egyedül nevelte a gyerekeket. A budapesti V. kerületi Katolikus Gimnáziumban kezdte el tanulmányait, amelyeket a Piarista Gimnáziumban folytatott. Már ekkor megmutatkozott papi elhivatottsága, tanárai segítségével az esztergomi kisszemináriumba kerül, ahol a későbbi erdélyi katolikus püspök – Mailáth Gusztáv Károly – és a majdani székesfehérvári püspök, Prohászka Ottokár figyeltek fel rá. Középfokú tanulmányai után a Bécsi Pázmáneumban, majd Rómában a Gergely Egyetemen tanul. Érdeklődött a művészettörténészet iránt is.

Kolozsvár: gyilkosság, majd iskolaalapítás

Az 1902-ben már Kolozsváron segédlelkészként tevékenykedő Hirschlernek mai szemmel szokatlan dolgot kell elvégeznie: egy gyilkosságért halálra ítélt férfival tölti annak utolsó éjszakáját.

1906-ban Hirschlert a Szent Mihály-templom plébánosává nevezi ki püspöke – mondta Sas Péter, majd Fodor György piarista konfráter felolvasta a beiktatása alkalmával mondott beszédét.

Hirschler már 1906-ban létesített egy iskolát, ahol a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek oktattak, a Monostor és mai Coşbuc utca sarkán. Ez volt a Marianum „bölcsője”. 1911. december 10-én pedig megnyílt a Hübner Jenő tervezte, Spáda János kolozsvári építész által felépített ingatlan, Kolozsvár első vasbeton épülete.

Impériumváltás és meghurcoltatás

– Az 1919-es impériumváltás után Hirschlert a román hatóságok irredentizmussal vádolták, és letartóztatták. Az egyháztanács tagjai levelet intéztek a várost akkor vezető román tábornokhoz, hogy Hirschlert engedjék szabadon, hiszen a főesperes soha nem foglalkozott politikával, hanem Krisztus szeretetét hirdetve az egyháznak és az iskolának szentelte életét – elevenítette fel a korabeli eseményeket Sas Péter. „Az talán csak nem bűn, hogy magyarnak érzem magam?” – így védekezett Hirschler egy írásában.

1928-ban a hollandoktól felvett kölcsön kapcsán állami és egyházi vizsgálat indult Hirschler ellen, aki mindkét perben tisztázta magát, de az átélt megpróbáltatások tönkretették egészségét. Mátyás Mátyás orvosprofesszor hiába kezelte klinikáján, hiába hívta oda a város másik neves orvosprofesszorát, Iuliu Haţieganut is, Hirschler 1936. november 17-én elhunyt. Ideiglenesen a Schütz-kriptába temették, majd 1941. október 16-án áthelyezték a Hirschler-síremlékbe. A templomban utóda, Márton Áron mondott búcsúbeszédet, azt Fodor György olvasta fel a könyvbemutatón.

Szilágyi Mátyás magyar főkonzul szerint az erdélyi magyar katolicizmus történetét gazdagítja ez a könyv. – Hirschler József a közösség iránti elkötelezettsége példát mutatott nem csak kortársainak, hanem nekünk, utódoknak is – mondta.

A rendezvény rendkívüli momentumaként Sas Péter átadta Kovács Sándor főesperesnek azt az általa megmentett márványtáblát, amely a Marianum alapításának 30. évfordulóján készült.

NAGY-HINTÓS DIANA, Szabadság, 2011. április 1.