Vita egy Krisztus-szobor körül

Alaposan megosztja a közvéleményt a Székelyszentlélek határába tervezett Jézus-kilátó, amelyet a tervek szerint jövő hétvégén szentelnek fel. Egyesek szerint istenkáromlással felérő borzalmas giccs, mások szerint viszont nagyon szép idegenforgalmi látványosság lesz a 23 méter magas Jézus-kilátó, amelyet a Protemp Alapítvány kezdeményezésére 200 000 eurós költséggel állítanak fel Székelyudvarhely közelében. Szakértők, lobbizók mindkét oldalon vannak: a Hargita Megyei Tanács főépítészi hivatala mellett működő konzultatív testület tájidegennek és művészi szempontból elfogadhatatlannak tartja a kilátót, egy magyarországi szakintézet viszont kedvező véleményezést adott a tervekre. Az bizonyos, hogyha megépül, ez lesz Kelet-Európa legnagyobb Jézus-ábrázolása, a szükséges összeget magánadományokból fedezik.

Alaposan megosztja a közvéleményt a Székelyszentlélek határába tervezett Jézus-kilátó, amelyet a tervek szerint jövő hétvégén szentelnek fel. Egyesek szerint istenkáromlással felérő borzalmas giccs, mások szerint viszont nagyon szép idegenforgalmi látványosság lesz a 23 méter magas Jézus-kilátó, amelyet a Protemp Alapítvány kezdeményezésére 200 000 eurós költséggel állítanak fel Székelyudvarhely közelében. Szakértők, lobbizók mindkét oldalon vannak: a Hargita Megyei Tanács főépítészi hivatala mellett működő konzultatív testület tájidegennek és művészi szempontból elfogadhatatlannak tartja a kilátót, egy magyarországi szakintézet viszont kedvező véleményezést adott a tervekre. Az bizonyos, hogyha megépül, ez lesz Kelet-Európa legnagyobb Jézus-ábrázolása, a szükséges összeget magánadományokból fedezik.

A Gor­don-tető, ahova a kilátót építik, a Parajdot Székelyudvarhellyel összekötő főúttól meglehetősen távol esik, jókora sétát kell megtenni Székelyszentlélektől a kavicsos úton a hegytetőig annak, aki innen szeretné megnézni a Fogarasi-havasokat. A tetőn egy tízemeletes tömbház magasságáig kell majd a csigalépcsőkön fölmászni, a kilátó hat szintjének tetején pedig az ember Jézus fejének belsejében találja magát, ahonnan létra vezet a szobor fején található nyíláshoz. Itt aztán derékig ki lehet majd bújni a fejből, és körbe lehet pásztázni egész Udvarhelyszéket meg a Fehér-Nyikó mentét.

Az egyház köszöni, nem kéri
Még 2010-ben kérte Benedek Sándor székelyszentléleki plébános az egyházi jóváhagyást Gyulafehérvártól – emlékeztet Potyó Ferenc általános helynök. A kérést és a tervet megvizsgálta az illetékes egyházi bizottság, és senki nem javasolta a kilátó megépítését. „Hivalkodásnak tűnik az egész, ezzel senkit nem visznek közelebb az egyházhoz, és egyáltalán, életidegen a mi népünktől” – sorolja az érveket a főpap, majd hozzáteszi: ennek szellemében fogalmazták meg a hivatalos választ is. A kezdeményezők a múlt héten kértek egy hivatalos álláspontot arról, hogy a kilátó egyházi szimbólumként nem ellentétes a hivatalos tanítással; ezt meg is kapták, bár a tervet továbbra sem helyeslik Gyulafehérváron. A médiabotrányt követően egyébként Tamás József segédpüspök, aki kezdetben elvállalta a kilátó felszentelését, elfoglaltságaira hivatkozva visszamondta a felkérést.

Hit van, papír nincs
A Protemp Alapítvány vezetője, Magyari Árpád, aki egyben a székelyszentléleki Gordon tejfeldolgozó vállalat tulajdonosa, készséggel mutatja a papírokat. Legalábbis azokat, amelyek rendelkezésre állnak. „Itt van az érsekség levele – olvassa a tejüzem vezetője Jakubinyi György gyulafehérvári érsek sorait. – Azt írja, szó szerint idézem, hogy a Jézus-kilátót nem támogatom, de meg sem tiltom.” Magyari Árpád mindezt úgy értelmezi: felnőttek vagytok, azt csináltok, amit akartok. Majd kérdésemre a kilátó fontosságáról érvel: az alkotás az összefogást jelképezi majd, mert a nemzet megújulásának a lelkekben kell megtörténnie, nem a gazdaságban. „Ha mindenki csak egy Miatyánkot mond el, többet tettünk, mint ha bármit felépítünk” – vallja meggyőződéssel a vállalkozó, akinek irodájának falát jókora feszület, az irattartó szekrényt pedig a vatikáni sárga-fehér zászló díszíti. Közben előkerül egy másik papír is, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus nevű szervezet levele, amelyen Prokai Gábor osztályvezető aláírása szerepel, és amelyben maximális elismeréssel nyilatkoznak a kivitelezésre ajánlott tervről.

A gond az, hogy több papír nincs. Sem építkezési engedély, sem tulajdonjogot bizonyító irat nincs a kezdeményezők birtokában, rendezési tervről, egyéb jóváhagyásokról nem is beszélve. Magyari szerint a terület a közbirtokosságé, amely ingyen átadta azt a kilátó céljaira, éppen csak a telekkönyvi kivonat nem áll rendelkezésre. Telekkönyvi kivonat nélkül pedig építkezési engedélyt sem lehet kérni, márpedig arra ennél sokkal kisebb építmények esetében is szükség van.

Ezért lett acélból
Azt azért senki nem mondhatja, hogy nem volt idő beszerezni az engedélyeket. Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrászművészt ugyanis két és fél évvel ezelőtt vitte fel Magyari Árpád a Gordon-tetőre, hogy felkérje a gigantikus alkotás megtervezésére. Az azóta eltelt idő nagy része a tervezéssel telt, aztán elkészült egy makett, végül hungarocellből kapott végső méretben formát a fej és a kezek, amit a szobrász acéllemezekkel beborított, majd összehegesztett. A szobor darabjai pillanatnyilag a művész udvarán vannak, Krisztus óriási, csillogó fémszemével belát az ablakon, kezeiről pedig azt hinné az ember, hogy a melléképületet támasztják. Csak a fej magassága három méter, a szűk udvaron alig lehet olyan pozíciót találni, hogy az egész alkotás rajta legyen a fotón. Zavaczki Walter Levente nehezen oldódik fel, látszik rajta, hogy megviselte a sok bírálat. „Az én munkámra ne mondja senki, hogy giccses” – fakad ki végül, majd hozzáteszi: a terveket látva Makovecz Imre ingyen tervezett egy kápolnát a kilátó aljába. Az acél tartósabb, mint a fa, viszont olcsóbb, mint a réz, és nem is marad ilyen csillogó, rövid idő alatt bemattul – érvel tovább az anyagválasztás mellett, majd azt kérdezi, kinek mi köze hozzá, hogy egy magánember mire költi a pénzét. „A kilátó lakott területtől messze esik, nem zavar senkit” – magyarázza a munkát nagy kihívásként értékelő szobrász.

A csapaton nem múlik
Fent a Gordon-tetőn eközben javában zajlik a munka, szombaton sincs megállás. A hatszintesre tervezett kilátó körül megtisztították a helyet, megöntötték a közel 400 köbméteres betonalapot, és az első két szintet már össze is csavarozták. Munkagépek, daru, óriási fém alkatrészek sorakoznak egymás mellett az erdő közepén, jó pár kilométer távolságra a civilizációt jelentő utolsó villanyoszloptól. A déli órákban legalább tíz ember csomagolja össze az ebédszünet utáni maradékot, hogy folytassa a betonalap körüli faszerkezet bontását. Ha sörözni kell, még többen vagyunk, viccel az egyikük, miközben egy hatalmas fagerenda arrébb cipelésében segédkezik. A fémszerkezetre már fel lehet mászni, helyére került az első csigalépcső. Egyelőre a második szintről tudom megnézni, merre van Kolozsvár.

Bírságol a hatóság
Lapzártánk napján (kedden) délelőtt Csíkszeredában, a Hargita Megyei Építkezési Felügyelőségen kellett számot adniuk a kezdeményezőknek a munkálatokról. Információink szerint az alapítványt megbírságolták a hiányos dokumentáció miatt, egyben felszólították, hogy sürgősen szerezzék be a szükséges papírokat. Magyari Árpád kitérő választ adott arra a kérdésünkre, hogy a felügyelőség leállította-e a munkálatokat. A Hargita Megyei Építkezési Felügyelőségen azt a választ kaptuk, hogy a kedden felvett jegyzőkönyv tartalma bizalmas, az csak az érintett  felekre – jelen esetben kizárólag a Protemp Alapítványra – tartozik.

Tavaly vert rá Swiebodzin Rio de Janeiróra

Nem egészen egy évvel ezelőtt, 2010. november 6-án készült el a lengyelországi Swiebodzin városkában a világ legmagasabb Krisztus-szobra, amely a maga 33 méterével jócskán felülmúlja a Rio de Janeiróban található 30 méteres Megváltó Krisztust. A kezdeményező egy nyugdíjas pap, bizonyos Sylwester Zawadzki volt, aki fáradságot nem kímélve gyűjtötte össze a 400 tonnás szoborhoz szükséges 900 000 angol fontot. A bírálatok szinte azonnal megindultak, sokan szégyenüket fejezték ki, hogy Lengyelország egy „megalomániás papnak” köszönhetően került az érdeklődés homlokterébe. A helyi újság azt írta, a „szörnyszobornak” semmi köze a keresztény tanításhoz, és a városka az ország gúnyolódásának célpontjává válik. Ma már több utazási iroda kínálatában turisztikai célpontként szerepel Swiebodzin és a Krisztus király-szobor.

Eiffel-torony: tegnap giccs, ma szimbólum

Nem egy példát lehet felsorolni a nagyvilágból, amikor korábban giccsesnek vagy esztétikai szempontból nem megfelelőnek tartott alkotások végül megtalálták a helyüket a közösségben. A párizsi Eiffel-tornyot építése idején (1889) rendkívül heves bírálatok érték a szakma részéről, az építő Gustave Eiffelt leszámítva gyakorlatilag minden párizsi szentül meg volt győződve arról, hogy a torony elcsúfítja a városképet, és egyáltalán semmi keresnivalója a francia fővárosban. Az alkotást nagyon tragikus utcai lámpásként jellemezte Leon Bloy regényíró, csontvázszerű haranglábként Paul Verlaine költő, Guy de Maupassant író pedig saját bevallása szerint azért étkezett minden nap az Eiffel-torony vendéglőjében, mert ez volt az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszott a „förtelmes fekete kémény”. A tervek szerint az Eiffel-torony húsz évig állt volna Párizs központjában, 1909-ben viszont már nem bontották le. Az Eiffel-torony szépségét ma már senki nem kérdőjelezi meg, százezrek keresik fel évente a világ valamennyi tájáról, a mérnöki csoda pedig nemcsak Párizs, hanem egész Franciaország szimbólumává vált.