2011.08.16
Augusztus 5–15. között közel 30 személy kíséretében a Mária-úton gyalogosan zarándokolt Szamosújvárról Csíksomlyóra nagyméltóságú és főtisztelendő Székely János esztergom-budapesti segédpüspök. Ez volt az első alkalom, hogy püspök zarándokolt Erdélyben a Mária-úton. Mivel a püspök cigánypasztorációval is foglalkozik, fontosnak tartotta a romákkal való zarándoklást, amelynek céljai között az eddig alig használt Mária-út feltárása is szerepelt. Két nagycsalád mellett az egyházi méltósággal gyalogolt a Mária-út megálmodója, az egyesület elnöke, dr. Szabó Tamás, valamint az egyesület két tagja is.
A nagy áldozatot vállaló zarándokok átlagosan napi 25 kilométert tettek meg. Az útvonal a következő volt: Szamosújvár–Szék–Feketelak–Nagysármás–Mezőmadaras–Nyárádszentbenedek–Erdőszentgyörgy–Énlaka–Oroszhegy–Szentegyháza–Csíksomlyó.
Túl azon, hogy a résztvevők önmagukért és családjukért ajánlották fel az utat, a Magyarországról érkezőknek jó alkalom volt arra is, hogy találkozzanak Erdély magyarjaival, és nemcsak. Amint Székely János püspök augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján a csíksomlyói kegytemplomban tartott, a zarándoklatot záró szentbeszédében fogalmazott, a Mária-út a hit és a szeretet útja, amely a megértést, egymás elfogadását, a térségben együtt élő románok, magyarok és cigányok kézfogásának szükségességét szorgalmazza a szeretet szelíd hangján. Prédikációjában a püspök több példával is bizonyította, hogy miként valósult meg útjuk során a különböző nemzetiségű és vallású testvérek szeretetteljes találkozása, egymásra találása.
Azért, hogy a Mária-út magyarországi zarándokainak útja zavartalanul folyhasson, több helyi szervezet és személy is bekapcsolódott a szervezésbe, többek között Küsmődi Attila szamosújvári plébános, Péterffy Attila és az általa vezetett Gyulafehérvári Caritas, a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjai, számos család és segítőkész ember.
A csíksomlyói kegytemplomban tartott szentmise végén Székely János a zarándoklatot igazoló oklevelet adott át a résztvevőknek.
Borsodi L. László
ferences sajtóreferens
Püspök zarándok a Mária-úton
Augusztus 8-án a reggel 8 órai szentmise után indult útjának Szamosújvárról a Székely János budapest-esztergomi segédpüspök kezdeményezte zarándoklat. Amint korábban hírül adtuk, a püspök a Mária-úton gyalog halad egészen Csíksomlyóig, ahol augusztus 15-én ő lesz a búcsús szentmise főcelebránsa. Székely János püspök cigánypasztorációval is foglalkozik, ezért fontosnak tartotta a romákkal való zarándoklást. A Mária-út feltárása is célja a zarándoklatnak, mivel alig második alkalommal járják zarándokok az utat, s ugyanilyen fontos az is, hogy a püspök és kísérete felajánlja útját saját magáért is. A zarándoklaton két nagycsalád vesz részt, az egyik édesanyának kilenc gyermeke van, közülük hárman zarándokolnak vele a Mária-úton: a legkisebb fia, aki nyolcéves, és két nagyobb, saját családjával, két-két gyermekkel.
A Mária-út megálmodója, az egyesület elnöke, dr. Szabó Tamás, illetve az egyesület két tagja is részt vesz a zarándoklaton, számukra az út feltárása a cél. Az augusztus 7-én, vasárnap tartott szentmise prédikációjában a csoport tagjai beszámoltak arról, miért indultak útnak. Szavaikból kiderült, legtöbben családjukért ajánlják fel az utat, a családdal való együttlétért, a közös imáért. Jó alkalom ez nekik a városi zajtól való menekülésre is.
A zarándoklat a Magyarországról érkezőknek lehetőség a határon innen élő magyarokkal való találkozásra, együttlétre is. A Mária-út jelen zarándoklatának helyi szervezője, Küsmődi Attila szamosújvári plébános a Romániai Magyar Cserkészszövetség tagjait kérte, vezessék a zarándokcsoportot. Így az út folyamán szamosújvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, farkaslaki, zetelaki és csíkmadarasi cserkészek teljesítenek majd szolgálatot. Eddig a zarándokok a Kolozsvár közelében levő Mezőségen, Széken, Feketelakon és Nagysármáson kaptak szállást családoknál. Ezen az úton is köszönik nekik a szíves vendéglátást, a befogadást.
Rajka Petra (RMCSSZ), Vasárnap
Püspökkel gyalogoltunk a Mária Úton
A tíznapos zarándoklatnak a Szentegyházáról Csíksomlyóra vezető szakaszán az apostolok szekerén követtük a megbékélést hirdetőket. Pirkadatkor időt szakítottunk arra is, hogy megosszák érzéseiket, tapasztalataikat. Székely János püspök és zarándoktársai már tudják: a Mária Út természeti szépsége messze felülmúlja az El Caminóét. Vallják: a Mária Út Istenhez és egymáshoz is közelebb visz.
Az erdélyi szakaszt az elmúlt tíz napban járta végig az a háromtucatnyi zarándok és a hozzájuk csatlakozók, akik Szamosújvárról Csíksomlyóra igyekeztek Nagyboldogasszony napjára. A felekezetek, nemzetiségek közötti megbékélésért hirdette meg a Székely János esztergom-budapesti segédpüspök, a püspöki kar cigánypasztorációs felelőse. Velük tartott két roma család is. Elmondták: erős a cigány, de ugyanakkor a magyar identitásuk is. Most járnak először Erdélyben. „Nagy öröm erdélyi magyar testvéreinkkel találkozni.” Az út, a közös ima és ének, a találkozások jó alkalom volt a testvériséget építeni.
A püspök meghatározó élményként beszélt a füzesmikolai ortodox kolostorbéli együttes imáról, amit a népekért és felekezetekért ajánlottak fel: a görög katolikus pap és a vikárius, római katolikus püspök, az ortodox szerzetesek, valamint a kolostor vezetője – aki végül magyarul is mondott pár mondatot. Ákosfalván Gábor-cigányokkal közösen vettek részt a szentmisén.
A Mária Út átöleli a régiót, az Észak-Déli ágával egy nagy keresztet formáz. Általa a szétszakított nemzet elszorított ereiben a vérkeringés újraindul. Útközben nagyon sokat kaptak emberségből, jóságból, a hagyományokból. A zarándoklattal szeretné megköszönni az erdélyieknek, hogy megőrizték a családokat, önmagukat. Ugyanakkor kiemelte a román családok kedvességét: találkozva azt az édességet is megosztják, amit talán az unokáknak sütöttek.
„Ez a régió nagyon sokat szenvedett, nagyon sokfelé szakították szét: diktatúrák, háborúk. A Mária Út nagy esély, hogy valami másfajta történelem, másfajta gondolkodásmód elkezdődjön. Ebből a régióból származhat különleges kegyelem” – vallja. Természeti szépségekben is nagyon gazdag. Úgy választották ki fő vonalát, hogy gyönyörű tájakon és falvakon vezet át. Vannak nehezebb szakaszok, de azokon is csatlakoztak hozzájuk idősebb helybeliek. „Erdélynek nagy lehetőség – kicsit ide hozzuk a világot”. Meggyőződése, úgy ötven év múlva nagyon ismert alapzarándokút lesz. A jelzések felfestése nagyon nagy munka, de párszáz kilométer márt elkészült.
A püspököt személyesen nagyon megérintette Bözödújfaluban, az elárasztott templomnál végzett imádságuk. Sok templomba belépni: megrendítő pillanat volt. A zarándoklatot felajánlotta a magyar nép lelki megújulásáért, és személyes megerősödéséért. Óriási hajszában él, a tíz nap lehetőséget nyújtott „emberléptékben menni – szép lassan odaérek”. Fizikai megerőltetés, de a lélek tisztul, erősödik”.
A Magyar Mária Út Egyesület elnöke, dr. Szabó Tamás személyes tapasztata: nem emberi mű a Mária Út. Emberek hívása nem tudta volna megvalósítani sem azt a lelkesedést, sem azt az áldozatot, ami ezt körülveszi. Az emberek lelkében megszólalt, hogy ez fontos: találkozzunk! Elmondta: a zarándoklat misszió is. Amikor énekelve vonultak Marosvásárhelyen – egyetlen nénit kivéve, aki szóba is elegyedett velük – senki nem nézett feléjük. „A falu az más: kalapot emelnek, keresztet vetnek.” Behívták, hogy vizet adjanak, és hozzájuk csatlakoztak. A békesség első része a megismerés, a második nagyon fontos pedig a kapcsolatépítés.
Molnár Melinda begin_of_the_skype_highlighting, Székelyhon.ro, 2011. augusztus 15.
Székely János: Tegyünk meg mindent, hogy ne lepje be a fű a zarándokutakat
Zarándoklat az összetartozás jegyében
A zarándoklat viszontagságairól, a Mária út üzenetéről és az útba ejtett emberek viszonyulásáról kérdezte a Hargita Népe dr. Székely János esztergombudapesti segédpüspököt, aki a Mária úton zarándokolt társaival Csíksomlyóra, Nagyboldogasszony ünnepére.
– Mi motiválta a püspök urat és zarándoktársait a Mária úton való elindulásra?
– A Mária út egy nagyszerű gondolat és egy nagy ajándék lehetne a magyar népnek. Fiatalkoromban nagy élmény volt számomra, hogy egyszer a lengyelországi Czestochowába tudtam elmenni gyalog Krakkóból. És ott, ahogy a zarándokok elmentek az egyik faluba, az emberek köszöntek nekik, kiálltak a házak elé, enni-innivalót hoztak, azt éreztem, hogy a hitnek hatalmas ereje van, ami az egész lengyel népet átjárja, és a zarándoklat olyan, mint egy megpezsdülő vérkeringés. Jó lenne, ha sok helyről az emberek elindulnának, egy szent helyre, ahol megújulnak és a hitük, lelkesedésük újraéled.
Én úgy érzem, hogy nekünk, magyaroknak is szükségünk lenne egyrészt lelki újjászületésre, önmagunkra találásra. A Mária út Istenhez vezet, tehát összekapcsol vele, de ugyanakkor elvezet minket egymáshoz is, a nemzet „testrészeit” összeköti. Ahogy átmegyünk az egyes falvakon és átéljük a testvériséget, az örömteli fogadtatást, megtapasztaljuk azt a rengeteg kincset, amit Erdély hordoz magában. Mindig töltekezni lehet az itteniek becsületességéből, kedvességéből, hitéből. Ez a zarándoklat összeköt nemzeteket is. Különlegessége volt az utunknak, hogy két roma család is eljött velünk. Így akartuk kifejezni azt a testvériséget, ami minket ott Esztergom környékén összeköt. Én a cigánypasztorációval is megbízott püspök vagyok Magyarországon, és több ilyen csoportunk is van, ahol cigányok és magyarok próbálunk együtt a közös ügyeinkért tenni.
– Járt már korábban Erdélyben, Csíksomlyón?
– Sokszor voltam. Legelőször gimnazistaként, 1981-ben jártam itt, amikor még elég érdekes viszonyok voltak. A vonaton is az ember félve jött át, a magyar határátkelőnél, mivel nagyon szigorúan ellenőrizték, hogy mit hozunk magunkkal. És hoztunk tiltott dolgokat, többek között Bibliát is, ami itt egy óriási kincs volt. Volt egy olyan utunk is Nagyváradtól Brassóig, amikor nem volt igazából megszervezve, hogy hol aludjunk. Ez sehol nem okozott gondot, hiszen 5-10 perc alatt a falvakban mindig megszervezték, hogy legyen szállásunk, holott akkoriban még tilos volt magyarországiakat vendégül látni. Ez egy nagy lelki élmény volt számomra. Papként pedig többször jöttem csoportokkal, autóbusszal és egyszer-kétszer voltam kirándulni a Retyezátban is. Ilyen hosszú gyalogos zarándoklaton azonban még soha életemben nem vettem részt.
– Miért éppen a megbékélés jegyében hirdette meg ezt a zarándoklatot?
- A zarándoklatunk célja egyrészt a magyar nép lelki megújulásának a segítése. Úgy érezzük, hogy a magyar nép Istentől és a fontos értékektől egy kicsit eltávolodott. Talán nem is ateista lett, hanem kimarad az életéből az ima. Ezt nagyon jó lenne visszahozni. Így a Mária út és a zarándoklat legfőbb célja az Istenhez való visszatalálás, ezt próbáljuk üzenni azoknak is, akik láttak minket. Segít bennünket is az útnak a nehézsége abban, ahogy testileg az ember megpróbálódik és erősödik. A megbékélés pedig egy kapcsolódó ajándék. Az út pedig összeköt. Továbbá úgy gondolom, hogy ebben a régióban rengeteg seb van, amit sokkal inkább külső erők okoztak. A román és magyar kapcsolatok, a szászok sorsa, cigányok és magyarok közti viszonyok mind olyan sebek, amire lehet hidat építeni.
–Milyen megpróbáltatások keresztezték a zarándoklatot, és milyen pozitív élményeket kaptak?
– Az első napok azoknak az embereknek, akik soha ilyen hosszabb utat nem tettek meg, nagyon fárasztók voltak. A zarándoklaton részt vevő három gyereknek nagyon nehéz volt lelkileg és fizikailag az első két nap, igazi kihívás volt átlendülniük a megpróbáltatáson, hogy megyünk hegyen-völgyön, esőben, napsütésben. Furcsa élmény volt, amikor egy román faluba leereszkedve egy asszony nagyon hangosan elkezdett kiabálni, hogy mit keresünk ott, és kértünk- e engedélyt, hogy a falujukba bejöjjünk. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy sok itteni embertől kaptunk szimpátiát, szeretet. Az egyik legszebb élményünk egy kis faluban ért, ahol egy család kijött a házuk elé és megállított minket, beszédbe elegyedtünk és közben rengeteg süteményt hoztak. Kiderült, hogy az unokákhoz készültek Kolozsvárra, és nekik sütötték, de úgy megörültek nekünk, hogy mind nekünk adták. Sok jó élményünk volt, a falvakban köszöntek, integettek, alapvetően azt éreztük, hogy a falvakba örömet tudunk vinni.
– Mi lenne a zarándoklat és a Mária út üzenete az itteniek számára?
– Elsősorban, hogy minél többen vállalkozzanak erre a zarándoklatra. Tegyünk meg mindent, hogy ne lepje be a fű a zarándokutakat, se azokat, amik Istenhez, se azokat, amik egymáshoz visznek. Remélem, hogy egyszer lehet olyan ez az út is, mint más nagy zarándokutak. A Mária út egy esély arra, hogy idehozzunk másokat, s azt a lelki kincset, amit nagyon sok kín között a székely nép magából megőrzött, oda tudnánk adni a világnak.
Tamás Attila
Hargita Népe