2011.10.27
Szentmisékkel és faültetős lelki nappal emlékeztek október 21–22-én Csíksomlyón a 350 évvel ezelőtti tatárbetörésre. A Böjte Csaba ferences szerzetes kezdeményezésére tartott emlékezés keretében pénteken este a kegytemplomban a pusztítások áldozataiért imádkoztak.
1661-ben a tatárok Csíkban huszonnyolc templomot égettek fel, több mint harmincezer embert hurcoltak és adtak el rabszolgának, több mint négyezer málhás szekérrel vitték el az összerabolt kincseket, mondta a szentmise bevezetőjében Böjte Csaba.
Orbán Szabolcs, a Szent István nevét viselő Erdélyi Ferences Provincia elöljárója homíliájában azt mondta: „Bár több nemzeték választ el azoktól az őseinktől, akik a tatárdúláskor szenvedtek, de valamilyen módon a mi családjainkban történtek azok a veszteségek”. A provinciális arra kérte a jelenlévőket, hogy a múlt példájából okulva ismerjük fel a „modern tatárjárás” veszélyeit, és próbáljuk megtenni azt, ami rajtunk múlik, hogy közösségünk és nemzetünk épülését szolgáljuk.
Szombaton a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíksomlyói Szent István Kollégiumának kertjében faültetéssel folytatódott az emlékezés. Az alapítvány csíki, dévai, szovátai és kovásznai felkaroltjai és a környékről érkező önkéntesek 350 fát ültettek el a Mária-kertben. Míg a diákok déli „szusszanóként” a kertépítés fáradalmait pihenték, a kollégium kápolnájában Orbán Szabolcs provinciális lelkük építéséhez is ajánlott gondolatokat. Elmondta, mennyire fontos az értékek felfedezése saját magukban és társaikban, fontos az egymás iránt érzett felelősség is. Figyelniük kell közösségük tagjaira, értékelni kell társaikban a jót, a szépet.
Építő hatásuk van a visszajelzéseknek is, amelyek segíthetik azt, hogy mindenki felfedezze magában hivatását. Amilyen munkához kedvet éreznek, azt végezzék odaadással, így az a munka közösségük javát is szolgálja. „Ezt tették annak idején elődeink is, akik túlélték a tatárdúlást. A nehéz megpróbáltatás után is mindenki kereste és megtalálta hivatását, képességei szerint hozzájárult a térség újjáépítéséhez, ezáltal a közösség fennmaradásához.” Ez példaértékű lehet a jelenlegi fiatalok számára is, mondta a fiataloknak a provinciális.
Szombaton este a kegytemplomban bemutatott szentmise bevezetőjében Antal atya, az erdélyi ferences tartomány legidősebb szerzetese arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy most is tőlük függ Erdély sorsa és jövője. Egységre és összefogásra bíztatta őket, majd Márton Áron szavait idézve megjegyezte: a fiataloknak hűeknek kell lenniük a Szent István örökségéhez. Böjte Csaba homíliájában azt mondta: „Mindenki életében volt vagy lesz »tatárjárás«, amikor tőlünk független erők betegség, ellenségeskedés formájában pusztítanak. Tőlünk függ, hogy ilyenkor mit teszünk. 350 évvel ezelőtt is Jézus Krisztusra néztek elődeink. Keresztény hitükre támaszkodtak, eltemették halottaikat és újjáépítették lerombolt, felégetett településeiket. Damokos Kázmér ferences püspök, erdélyi apostoli helytartó és csíksomlyói rendházfőnök elindult és körbejárta Magyarországot, hogy segítséget kérjen a csíksomlyói templom, iskola és kolostor újjáépítéséhez. Tanítványa, Kájoni János már 1663-ban megszólaltatta az általa épített orgonát. Nem a depresszió útját választották, hanem talpra álltak. Kájoni több mint 600 magyar és latin éneket gyűjtött össze kódexében. Nyomdát épített, újraszervezte az iskolát és gyógynövényes könyvet is szerkesztett. Tanulnunk kell elődeinktől. Nem hagyhatjuk, hogy elsodorjon a történelem vihara. Álmodni kell, és azt megvalósítani. Damokos Kázmérnak és Kájoninak ez sikerült. Bizonyították, hogy járható ez az út. Az alapítvány által felkarolt gyermekek családjai is súlyos gondokkal küszködnek. Istentől a szeretet, a jóság parancsát kaptuk, ezért rendbe kell tegyük életünket. Bízzunk Istenben és imádságos szeretettel próbáljunk újrakezdeni, merjük valóra váltani álmainkat” – bátorította a szentmise résztvevőit a több mint kétezer felkaroltjáról gondoskodó Szent Ferenc Alapítvány elöljárója. A liturgiát a csíkszeredai Role zenekar Kájoni-énekek feldolgozásaival kísérte. A szentmise végén a kétnapos emlékezést a Szent István Kollégium diákjainak rövid előadása zárta.
Csík mint határvidék sokat szenvedett a 17. századi tatárbetörésektől. 1661-ben a Csíki-medence falvait feldúló tatárok a csíksomlyói ferences templomot és kolostort is felégették. Kegyetlenségük számos áldozatot követelt, közöttük négy ferences szerzetes is meghalt. Egyikük Somlyai Miklós, csíksomlyói rendházfőnök, „a régi kolostor és templom felvirágoztatója, az erdélyi ferences rendtartomány érdemes alapítója” volt, amint ez a kegytemplom bejáratánál lévő egyik márványtáblán is olvashatjuk.
A tatár horda tagjai a tűzvészben sértetlenül maradt, hársfából készült kegyszobrot is magukkal akarták vinni. A krónikák szerint azonban ez nem sikerült, mert az égő templomból kihurcolt kegyszobor hirtelen olyan nehéz lett, hogy azt nyolc ökrös szekérrel sem tudták megmozdítani. Földre dobták, és a dühöngő tatárvezér kardjával ütött a kegyszoborra. A hagyomány szerint a tatárvezér karja az ütést követően megbénult. A kegyszobor arcán okozott sérüléseket többszöri próbálkozás során sem tudták kijavítani.
A 350 évvel ezelőtti tatárdúlás a Kissomlyó hegyén lévő Salvator-kápolnát sem kímélte. A vész elmúltával azt is újjá kellett építeni. A borzalmakat túlélő Márk Jakab hosszúaszói származású szerzetes hálából Szent Antal tiszteletére egy újabb kápolnát is épített a hegy nyugati ormára.
Sajnos harminc év múlva a tatárdúlás megismétlődött. Az 1694. februári tatárbetörés gyászos tragédia (funesta tragedia) néven került a csíki székelység történetébe. A Gyimesi-szoroson át betörő tatárok 1694. február 15-én Csíkszentdomokostól Csíkszentkirályig dúltak, raboltak, az ellenállókat irgalmatlanul leöldösték. Ekkor pusztult el a Csíkszentmihály és Csíkszépvíz közötti Cibrefalva. Csíkszentmihály ezer lakosából mindössze heten menekültek meg. Csíkszépvízen 120 örményt fogtak el. Az elhurcoltak számát 7000-re becsülik. Csíkban ez volt az utolsó tatárbetörés.
Csúcs Mária, Vasárnap
Csaba testvér: Mindig van újrakezdés!
Faültetés az újrakezdés napján
Reményt adó csíksomlyói Mária címmel október 21-22. között a 350 évvel ezelőtti tatárdúlás áldozataira emlékeztek a csíksomlyói kegytemplomban, míg szombaton faültető lelki napot tartottak a Szent István Kollégium udvarán található Mária kertben.
350 évvel ezelőtt, 1661. október 21-én törtek be a törökök a Csíki-medencébe, és felégették a falvakat, templomokat, sok-sok embert megöltek, vagy rabságba hurcoltak. A péntek esti szentmise keretében imádságos lelkülettel emlékeztek meg az egykori szörnyűséges eseményekről.
„Huszonnyolc templomot égettek fel, több mint harmincezer embert hurcoltak el vásárra eladni rabszolgának, több mint négyezer málhás szekérrel vittek el összerabolt kincseket. Egy mellékoltáron volt akkor a csíksomlyói Mária-szobor, ami csodálatos módon megmenekült” – idézte fel a múltat Böjte Csaba ferences szerzetes a szentmise kezdetén, aki azt hangsúlyozta, hogy fontos átéreznünk, mennyire törékeny az, ami van ma. Pillanatok alatt a jó meleg kis fészekből romhalmaz tud lenni – mutatott egy megszenesedett csutakra.
Böjte Csaba ferences szerzetes újrakezdésre biztatott
Orbán Szabolcs ferences tartományfőnök prédikációjában emlékezésre szólította a jelenlévőket: „Gyászra emlékezünk ma este. Emlékeznünk kell azokra a veszteségekre, amelyek 350 évvel ezelőtt történtek. Bár több nemzeték választ el azoktól az őseinktől, akik szenvedtek akkor, de valamilyen módon a mi családjainkban történtek azok a veszteségek.” Zárógondolatában rámutatott arra, hogy mit sem ér az emlékezés, ha a múlt jeleiből nem próbálunk meg levonni következtetéseket napjainkra. Két feladat áll előttünk: ismerjük fel a „modern tatárjárás” veszélyeit, és próbáljuk megtenni azt, ami rajtunk múlik.
„Ismerjük fel a jelenkor jeleit, és úgy alakítsuk életünket, hogy az minekünk, közösségünk és nemzetünk épülésére szolgáljon” – fogalmazott a tartományfőnök.
A szentmise után a Szent István Kollégium népviseletbe öltözött diákjai zenés-verses színdarabot adtak elő.
Reggeli elmélkedés Csaba testvérrel
A tragédia után hittel talpra álló, a hatalmas veszteségekből újrakezdő emberektől tanulni akarva, szombaton faültető lelki napot tartottak a Szent István Kollégium udvarán lévő Mária kertben. A munka elkezdése előtt Böjte Csaba tartott elmélkedést a kollégium lakóinak: „Nincs olyan mélyen az ember, hogy talpra ne állhatna. Hogy belőletek mi lesz, rajtatok múlik. A ma elültetett csemetékből évek múltán szép nagy fák lesznek. Ti is kis palánták vagytok, és szeretném, hogy szépen növekedjetek, gyökereitekben megerősödjetek, hogy semmiféle szél ki ne szakítson.”
A több mint száz fiatal szorgosan tett azért, hogy szebbé varázsolják a Csaba testvér által megálmodott Mária kertet. A fiúk gödröt ástak, lapátoltak, a lányok hordták a vizet és ültették a csemetéket. A nap folyamán több száz csemetét ültettek el, majd közösen vettek részt az esti szentmisén.
„Kájoni János két könyvet is írt gyógynövényekről, egészen biztos, hogy ezen a területen, a ferences testvérek egykori iskolájánál kertészkedéssel is foglalkoztak. Mikor a Szent Ferenc Alapítvány átvette az épületet és beindítottuk a Szent István Kollégiumot, úgy gondoltuk, hogy jó lenne Csíksomlyón Mária tiszteletére egy kertet hozni létre, 15 udvarral, Mária életének tizenöt fontosabb eseményét megjelenítve” – mesélte el portálunknak a Mária kertben sétálva Csaba testvér.
Több száz facsemetét ültettek el a Mária-kertben
A szombat esti szentmise keretében Csaba testvér elmélkedett arról, hogy minden szenvedés után van feltámadás, van folytatás, újra lehet kezdeni az életünket. „1661. október 21. után a csíkiak nem bosszút álltak, hanem újraépítettek mindent. Ez annyira megható és szép dolognak tűnik, hogy három évvel a tatárbetörés, a csíksomlyói templom elpusztulása után, nem csak újra állt a csíksomlyói templom – ami szebb lett, mint azelőtt –, hanem Kájoni János már az orgonát is megépítette, és énekszó mellett dicsérték Istent. Az életünkben nekünk is vannak kisebb-nagyobb tatárjárások, és arra biztatok mindenkit, hogy a csata másnapján ültessük el mi is a magunk fáját, rózsatövét, és kezdjük újra, építsük újra, amit leromboltak. Nem hiszem, hogy a bosszúállás és az ellenségkeresés kellene a mi feladatunk legyen, hanem inkább az újrakezdés, a továbblépés” – fogalmazott Böjte Csaba. A kétnapos megemlékezés méltó befejezéseként a Role zenekar Mária-dalokból álló műsort adott elő a kegytemplomban.
Iochom Zsolt, székelyhon.ro, 2011. október 22.