2011.11.11
Minden évben november 13-án (az idén vasárnap) emlékezünk a magyar szentekre és boldogokra, hiszen a világegyházban is ünnepelt Szent István király (augusztus 16-án, nálunk 20-án), Kapisztrán Szent János (október 23-án) és Árpád-házi Szent Erzsébet (november 19-én) személyén kívül több más szenttel, illetve boldoggal ajándékozta meg nemzetünket a Mindenható kegyelme. Most a kevésbé ismertek életútja közül szeretnék néhányat megismertetni a hívekkel, az olvasókkal.
Első oltárra emelt magyarjaink Szent Zoerárdusz András és Benedek Lengyelországból érkezett remeték, életrajzukat rendtársuk, Boldog Mór pécsi püspök írta meg 1060-ban. A XI. századból tudunk két ünnepükre írt (nem teljes) miseszövegről. Zoerárdusz már hazájában, a Dunajec folyó lengyel oldalán remeteként élt. A zoborhelyi bencés apátságban Fülöp apát az András szerzetesi nevet adta neki. András újra remeteéletet kezdett a Trencsénnel szembeni Szkalka barlangjában. Onnan időnként felkereste a Szent István király által alapított zoborhelyi apátságot. Szigorú önmegtartóztatást gyakorolt, csupán barátja és egyben tanítványa, Benedek látogathatta. A böjtöléstől legyengült szentéletű szerzetes ugyanakkor igen nehéz, favágó munkát is végzett. Tisztelői egy napon holtan találták barlangjában. Helyére Benedek költözött, aki három év után rablóknak esett áldozatul. Mindkettőjük testét a nyitrai székesegyházban temették el, síremlékükhöz ma is zarándokolnak a hívők. Emlékükre alapította Jakab nyitrai püspök a szkalkai Szent Benedek-rendi apátságot. Tiszteletük egyaránt elterjedt a magyar, a lengyel és a szlovák katolikusok között.
Boldog Mór Szent István király uralkodása kezdetén iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán. 1030 körül lett a Bencés monostor apátja. Ez idő tájt történhetett a legendából ismert megható mozzanat: Szent Imre herceg a kolostor elöljárói közül egyedül Mórt illette hét csókkal, tisztelete jeléül. Az 1046. évi pogánylázadást már pécsi püspökként vészelte át, egyike volt annak a három püspöknek, aki megkoronázta I. András királyt. András és Benedek életútjának szerzőjeként az első magyar írónak tekinthetjük, bár latin nyelven írt. Már a XV. században szentként tisztelték, képein is szentnek nevezik a fennmaradt feliratok. IX. Piusz pápa 1848 után kelt bullája hagyta jóvá tiszteletét.
Szent Asztrik-Anasztáz hiányos életrajzában biztos tény, hogy 1001 húsvétján lengyel apátként Szilveszter pápával és III. Ottó császárral együtt részt vett a ravennai zsinaton, majd pápai legátusként járt Magyarországon. A Pannonhalmi alapítólevél tanúsága szerint az ő közbenjárására kapta meg „Szent hegyünk” bencés monostora Monte Cassino jogait és kiváltságait. Ő volt az, aki elhozta Szent István királynak a lándzsát, a koronát és az előttük hordozott szent keresztet a pápai áldás okiratával együtt. A források szerint Ottó császár és Szilveszter pápa egyetértésével ő koronázta királlyá Istvánt. Haláláról a Bencés martilológiumban november 12-én ez áll: „Esztergomban, Magyarországon Szent Anasztáz püspök és hitvalló, nagy életszentségű férfi temetése”.
Szent Beszteréd, Nyitra püspöke Szent Gellértnek volt vértanútársa. Neve után ítélve szláv származású lehetett, 1034 táján nevezhették ki püspöknek. Amikor a pesti révnél (Kelenföldön) a pogányok Gellértre és társaira támadtak, Beszterédet is súlyosan megsebesítették, harmadnap belehalt sérüléseibe.
Magyar Szent Pált már gyermekkorában vallásos életre nevelték, majd Bolognába küldték tanulni. Jogi doktorátust szerzett és az egyházjog professzora lett. Személyesen is megismerte Szent Domonkost és 1221-ben belépett rendjébe. Ő és három másik társa még azon évben letelepítették a Domonkos-rendet (Dömések) Magyarországon. Jaurja (Győr) városában prédikált, ott és Veszprémben konventet állított fel. A halálos veszéllyel dacolva Brutus és Bribech pogány kun vezéreket több ezernyi emberükkel együtt megtérítette. Húsz éven át volt a kunok apostola, amikor az országra törő tatárok kilencven társával együtt megölték egy templomban, 1242. február 10-én.
Boldog Gertrúd (1227–1300) Árpád-házi és Türingiai Szent Erzsébet és Lajos őrgróf legkisebb lánya volt. Özvegy édesanyja az altenburgi premontrei apácáknál neveltette, ott 1248-ban apátnő lett. A kolostort soha nem hagyta el, és akárcsak szentéletű édesanyja, ő is házat építtetett a zárda mellett a szegények és betegek gondozására. Aszketikus életet élt. VI. Kelemen pápa kevés idővel halála után, 1311-ben engedélyezte helyi tiszteletét.
A magyar szentek tiszteletére összeállított teljes zsolozsmát az 1290-ből származó zágrábi breviárium tartalmazza. A középkorban virágzó szekvenciaköltészet (a mise változó himnuszainak egyike) idején több szentünk kapott saját szekvenciát. Pázmány Péter korában jelentősebb szentjeinket a barokkra jellemző módon oktávás (8 napos) ünnepként ünnepelték. 1632 húsvétján Pázmány Péter úgy vette át a tridentinum reformjának misekönyveit, hogy az Apostoli Szentszék engedélyével megtartotta magyar nemzeti szentjeink ünneplésének rangját. A többi egyházmegye csak fokozatosan állt át erre, például a zágrábi csak 1790-ben.
Az összmagyarság örömére Szentatyánk, XVI. Benedek pápa az utóbbi években immár három magyar vértanú főpásztort – Meszlényi Zoltán Lajos esztergomi segédpüspököt, Bogdánffy Szilárd nagyváradi és Scheffler János szatmári püspököt – emelt a boldogok sorába. Imádkozzunk azért, hogy Isten Szolgája Márton Áron felejthetetlen hitvalló püspök atyánkat is mielőbb boldoggá avassák.
KOVÁCS SÁNDOR főesperes, Szabadság, 2011. november 11.