2012.01.04
A katolikus pszichológusok és teológusok II. találkozóját szervezte meg a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológiai Kara és a Psycho-Logos Szakmai Társaság december 9–10-én Kolozsváron. A tanulmányi napok témája (Válság – veszély vagy esély?) aktuális kérdéseket érintett. A katolikus pszichológusokon és lelkipásztorokon kívül a téma iránt érdeklődőkhöz is szóltak az előadások. Célunk egy olyan szakmai és kommunikációs fórum megalapozása, ahol együtt kereshetjük, miként segíthetünk a ma emberének keresztényként a pszichológia sajátos eszközeivel.
A megnyitón a kar dékánja, Nóda Mózes köszöntötte a résztvevőket, és kiemelte a teológus és pszichológus szakemberek együttműködésének fontosságát. Majd Kovács Sándor kolozs-dobokai főesperes, a rendezvény fővédnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Rövid beszédében a hitre jutás egyik eszközeként említette a pasztorálpszichológiát, és megbecsülését fejezte ki mindazok iránt, akik ezen a területen dolgoznak.
A konferenciát Vik János, a kar pasztorálpszichológia-tanára moderálta. Az első előadást Székely András, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének tanára (Budapest) tartotta Válságban a család – vagy a társadalom? címmel.
Mint szakember és mint sokgyermekes családapa több szinten közelítette meg a témát, rávilágított a társadalom olyan jelenségeire, amelyek valóban veszélyt jelentenek a család intézménye számára (individualizmus, pesszimizmus, a fiatalok önbizalomhiánya, a stresszkezelő képesség deficitjei, értékek hiánya stb.). Felmutatta azt az összefüggést is, ami a hitélet és a pszichológia közös terepét jelenheti: az igazi boldogság az ember számára az, ha a másik céljaiért dolgozik, nem a sajátjáért, mert akkor valósítja meg saját céljait is. Ezt a szemléletet viszont a mai fogyasztói társadalom nem szorgalmazza…
Ezt követően Homa Ildikó SSS (klinikai pszichológus és pszichoterapeuta, Kolozsvár) Válság a spirituális fejlődésben címmel más oldalról közelítette meg a témát, kifejezetten az ember vallásos életére és az ott fellépő krízisekre fókuszált. Viktor Frankl elméletéből kiindulva és különböző fejlődési modelleket felhasználva bemutatta az ember pszichológiai és teológiai fejlődésének útját, ennek buktatóit és lehetőségeit, rávilágított azokra az összefüggésekre, amelyek lehetővé teszik a lelki vezetés és a pszichoterápia egymást kiegészítő együttműködését annak érdekében, hogy az ember eljusson a pszichológiai és a spirituális érettségre és jólétre. A krízis ebben a kontextusban mindenképpen esély a növekedésre, hiányában pedig elmaradhat ez a kiteljesedés.
A második nap Solomayer Sándor (plébános, Szatmárnémeti) mindazt, ami elméleti szinten elhangzott az előző napon Mire jó egy hivatáskrízis? címmel egészen gyakorlati szinten, saját példáján keresztül mutatta be, hiteles formában tanúságot téve arról, hogy a hivatáskrízis valóban lehet az identitás elmélyítése, amennyiben az ember vállalja a becsületes küzdelmet.
A továbbiakban a műhelymunkák lehetőséget adtak a résztvevőknek az egyes témákban való elémélyülésre. Lázár Sarolta (klinikai pszichológus és pszichoterapeuta, Kolozsvár) A kiégés mint szakmai válság, Pál Jakab Imola (klinikai pszichológus és pszichoterapeuta, Brassó) Válság a családban, Kézdy Anikó (tanácsadó szakpszichológus, Budapest) pedig Életkorok válsága témakörben avatta be az arra vállalkozókat a részletekbe. Az egyes csoportok megosztották egymással is a csoportmunka tapasztalatait, a kívülállókat is bevonva ezzel az élményeikbe.
Az immár másodjára sorra kerülő rendezvény hálaadó szentmisével zárult, és azzal a megbizonyosodással távoztak a résztvevők, hogy érdemes azon fáradozni, hogy keresztény pszichológusok és teológusok együttműködve keressenek új utakat a válságból kiutakat kereső ember megsegítése érdekében.
Farmati Anna, Vasárnap