2012.01.20
Elnöki aláírásra vár a levéltárak visszaszolgáltatása
Nyílt levélben kéri az államelnök segítségét az egyházi levéltárak visszaszerzéséhez a Romániai Katolikus Püspökkari Konferencia. A diktatúra idején államosított és elkobzott egyházi anyakönyvek és levéltári iratok visszaszolgáltatásáról szóló törvénytervezetet a Képviselőház 2011 novemberében már elfogadta. Ám a jogszabály nem léphetett érvénybe, mert a Szociáldemokrata Párt azt az Alkotmánybíróságon támadta meg. Ugyanakkor a visszaszolgáltatást ellenzők részéről a sajtóban is számos, nacionalista rágalmakkal tűzdelt megjegyzés látott napvilágot. A római és a görögkatolikus püspökök levelükben arra kérik Traian Băsescu elnököt, ne higgyen az alaptalan vádaskodásoknak és írja alá a két hónapja elfogadott restitúciós törvényt, ezáltal segítve jogos tulajdonuk visszaszerzését.
1948-tól kezdődően egészen az 1970-es évekig több kilométernyi dossziét koboztak el államosítás címén az erdélyi római katolikus egyházmegyéktől, plébániáktól is. Két évtizede hiába kérik, még mindig nem sikerült visszaszerezni őket. Szomorú, hogy azt sem tudni, mind megvannak-e az akkor elkobzott iratok, tudtuk meg Tamás József püspöktől. „Amikor az államosítás 1948-ban elkezdődött, nemcsak egyházi ingatlanokat, hanem ezekkel együtt levéltárunkat és könyvtárainkat is nagyon megtizedelték. Ahonnan csak lehetett, mindent elvittek.
Többek között minden plébániáról, ahol nem sikerült azokat eldugdosni, elvitték anyakönyveinket. Ezek igen értékesek, mert annak idején az állami anyakönyvezés elkezdése előtt jóval korábban az egyház már elkezdte az anyakönyvelést. Ilyen dokumentumokért, igazolásokért, régi családfák kimutatásáért most is nagyon sokan fordulnak hozzánk. Most az állami anyakönyvi hivatalhoz vagy állami levéltárakhoz kell utasítanunk mindenkit, mert ott őrzik ezeket az okmányokat. Ezenkívül nagyon sok olyan levéltári régi dokumentum is állami kézbe került, amelyeket az akkor felszámolt kolostorainkból, iskoláinkból vittek el. Ezek is önmagukban értékek, és nem vagyunk meggyőződve arról, hogy a régi magyar vagy akár latin iratokat megőrizték. Vagy egyszerűen mint történelmi dokumentumokat elpusztították, mert nem volt érdekük, hogy létezzenek. Szeretnénk ezeket az értékes iratainkat mind visszaszerezni. Az a kifogás, hogy nem tudnánk szakszerűen kezelni ezeket, a mai világban már buta állítás. Eddig is – az 1989-es fordulat után – sikerült nagyon sok, levéltárakat megőrző központot létrehozni, több helyen pályázatból szerzett pénzzel, ahol tényleg szakszerűen tudjuk kezelni az iratokat. Vannak jól képzett levéltárosaink, akik ezekkel dolgozhatnak, akik ezeket tudják kezelni. És természetesen ezeket nyilvánossá is tudjuk tenni, hogy levéltári kutatásokat lehessen végezni. Tudjuk, hogy az anyakönyvek megvannak, mert nagyon sok esetben fordultak az emberek a levéltárakhoz, és ott megkapták az adatokat. Voltak olyan papok, akik próbálták lemásolni ezeket az anyakönyveket, így részben visszamenőleg megszerezni az adatokat. De hogy a többi dokumentummal mi lett, megvannak-e, nem tudni. Például itt, a csíksomlyói ferences könyvtár, levéltár értékeiből néhány a Csíki Székely Múzeumba került. Persze ilyen helyeken biztos, hogy értéknek tartották, tartják, és megőrizték őket. De amiket Bukarestbe vittek, azokkal kapcsolatosan nagyok a kétségeink, hogy megvannak-e” – mondta Tamás József püspök.
A csíkszeredai Állami Levéltárban mintegy 900 egyházi anyakönyv van: 1695–1950 között kézzel írt, igen értékes dokumentumok. Hargita megyei egyházközségektől kobozták el őket. Azok az iratok, amelyek annak idején a levéltárakba kerültek, biztonságban voltak, mondta Bicsok Zoltán történész. „Alapszabály, hogy ami a levéltárak kapuján bejön, az ki nem megy. Ez ügyben nyilván elsősorban az egyházi anyakönyvi gyűjteményre tudok hivatkozni, nagyon szép gyűjtemény, gazdag anyag. Gondolni lehet a felekezeti iskolák anyagára, ami szintén jelentős anyag” – mondta a történész, aki néhány éve éppen ezekből a dokumentumokból állította össze azt a kiállítást, amely ma is megtekinthető a csíkszeredai levéltár előterében. Azt viszont sem a levéltár igazgatója, sem a munkatársa nem tudja, hogy minden annak idején kommunisták elkobozta egyházi dokumentum bekerült-e a gyűjteményükbe. Olyanra is volt példa 1964 szeptemberében, hogy a pribékek elkobozta régi közigazgatási iratokat a megsemmisítőből mentették ki csíki levéltárosok. Bicsok Zoltán szerint „az jó kérdés, mennyire hanyagságból vagy szándékosan, rosszindulattól vezérelve történt, de mindenesetre Csík széknek, Csík vármegyének az irataiból jelentős anyag került iratmegsemmisítés céljából az akkori újrahasznosítási vállalathoz. Onnan az akkori levéltár alkalmazottai jelentős anyagot tudtak azonosítani, megmenteni, beleltározni, rendszerezni – ez részét képezi ma is a gyűjteményünknek.”
Ezek a dokumentumok is, és az Állami Levéltárban őrzött egyházi iratok is néhány éve már szabadon és ingyen kutathatók. Hogy hamarosan visszakaphatják-e őket jogos tulajdonosaik, arról a közeljövőben az államelnök is dönthet.
Csúcs Mária, Vasárnap