2012.03.24
Március 22-én Nóda Mózes tartott liturgikus előadást a Jézus szíve tiszteletről a Katolikus Akadémián
A Jézus szíve tisztelet sokakat biztató része az ún. nagy ígéret, amely azoknak szól, akik kilenc egymást követő hónap első péntekén gyónva és áldozva úgymond biztosítják maguknak (és szeretteiknek) az üdvösséget, azt, hogy haláluk majd úgy történik, hogy annak nyomán Isten látására juthassanak. „A nagy ígéret biztonságot és bizalmat sugall: bízom Isten irgalmában, de nem abszolút bizonyosság” – mondta a Katolikus Akadémián tartott előadásában március 22-én Nóda Mózes, és így magyarázta ezt: „mint Isten minden ajándékát, elfogadása után együtt is kell vele működni”, csak így teljesedhet ki a keresztény élet.
Az előadó, aki a liturgikát oktatja a BBTE kolozsvári karán, elmondta: „egyik kedvenc témám a zsinat előtti megújulás és mindaz, ami ehhez kapcsolódik. A liturgikus megújulás és a hagyományos vallásosság között néha összeütközések voltak abban az értelemben, hogy a liturgikus mozgalom vezetői a szentmisét akarták a lelki élet központjába visszahelyezni, ami azt jelentette: a szentmise legyen a lelkiség forrása... A régi vallásosság képviselői úgy értelmezték, hogy ez a mozgalom vissza akarja szorítani a máriás lelkiséget, a Jézus szíve tiszteletet és a különféle ájtatossági gyakorlatokat, amelyek egyházunk gyakorlatában a II. vatikáni zsinat előtt a népi ájtatosságokban megvoltak és tömegeket mozgattak. Arra voltam kíváncsi, vajon van-e alapja ennek az ellentétnek.” Előadásában a válasz megtalálása érdekében bemutatta a Jézus szíve tisztelet történetét. A hallgatóság megtudhatta: az első ezer évben ez a tisztelet nem létezett, gyökerei egyes területek, népek liturgiájában megtalálható, majd a 13–14. századi német misztikában jelenik utalásokban, látnokok leírásaiban, az egész világegyházban csupán a 19–20. században lett hivatalosan is elfogadott
A Szentírást vizsgálva az Ószövetségben azt találjuk: a szív az ember benseje, ahol emlékei, gondolatai vannak, ahol terveket sző, választ, ez a törvény helye... Mai tudásunk szerint ma ezekről azt tartjuk: nagyrészt agyfunkciók. Az okos szív tudást keres – mondja a Példabeszédek könyve. A szív mint szimbólum a szeretetet jelképezi: a kereszten átszúrt Jézus áldozata a legnagyobb létező szeretet. A Jézus szíve tiszteletben a vezeklés és engesztelés gondolatai uralkodnak. Fő terjesztői a jezsuiták, akik sok más tevékenységükhöz hasonlóan ebben is eredményesek és hatékonyak voltak: rövid idő alatt társulatokat létrehozva népmozgalommá szélesítették, s teológiai alapjait is megteremtették. Ma is létezik a tisztelet, tájainkon főleg a nagy ígéret által ismert, de talán mára rárakódott egy olyan képi ábrázolásmód és dallamvilág, ami kissé elidegeníti a mai embertől, pedig a halálig elmenő szeretet példája a mai, spirituális válságtól szenvedő ember számára is jelentéssel bír.
Kép és szöveg Bodó Márta
Vasárnap 2012/14
