2012.03.27
Lelkinap Szőkefalván
Szőkefalva Erdély szívében helyezkedik el, Dicsőszentmárton és Marosvásárhely vonzáskörében. A lankás dombokon épült település lakossága és vallása sokszínű. Katolikus temploma talán a legmagasabb dombon épült, onnan vigyázza övéi életét.
Már sokat hallottunk Szőkefalváról, mert ott a Szűzanya 12 év során 23 alkalommal nyilvánosan megjelent Marián Rózsikának, a világtalan asszonynak, aki haláláig (2011. június 27) a Szűzanyától kapott üzenetek apostola lett. 2005. június 17-én, az utolsó jelenés alkalmával pedig felfedte nevét: Itt, ezen a helyen a fény királynője.
Elkészült a Szűzanya fénykirálynői szobra: ez hófehér ruhában ábrázolja, fodrai aranyban játszanak, fején aranyszínű korona. Elkészült a Napba öltözött asszony képe is, aki inkább a Napból alászálló asszony, olyan, mintha lehozná a földre az aranyban fénylő napsugár áradatát.
A szőkefalvi asszony, aki elvesztette szeme világát, ráhangolódott az égi anyára, szívesebben választotta az égi fény látását, mint az ideig-óráig tartó földi élet csillogását. Halála után talán a Szentlélek, aki a Gyümölcsoltó Boldogasszony csodáját is életre hívta, tovább munkálkodik „itt, ezen a helyen” a fény királynője küldetésén.
Ezt a munkát továbbfolytatni hívták meg dr. Bakó Mária Hajnalkát a Szűzanya munkatársai március 17-ére. „Mivel a gyulafehérvári főegyházmegyében idén a küldetés évét tartjuk, erről készültem, s három előadást tartottam, 54 kockából álló vetítéssel. Bemutatkozásképpen elmondtam néhány, számomra fontos dolgot a kórházi betegek lelki ápolásáról, imakönyveimről, a Mária Rádióról stb. A lelkinapra való ráhangolódásképpen az örvendetes olvasót végeztük” – számolt be az eseményről az előadó.
Első előadása két nagy témakört ölelt át: Mária és Jézus küldetését, küldetéstudatát.
Mária küldetését három mozzanatban közelítette meg: a „Úrangyala” születése, Mária az első keresztény „zarándok”, valamint az istenanya és társmegváltó szerep. Ezekből ismerhető fel a Szűzanya küldetéstudata: fény királynőként való jelenléte.
Jézus Krisztus küldetését is három megvilágításban közelítette meg az előadó: megkeresztelkedése (az Atya tett tanúságot róla – „te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem” Lk 3, 22b), bemutatkozása ("Az Úr lelke van rajtam…” – Lk 4,18), a szeretet parancsa: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket…” (Jn 15, 13) mint a minden parancs foglalata. Innen érthető meg az Úr Jézus küldetéstudata, ami a szeretet-meg-vallásában áll, az istenemberi méltóság, amely az embereknek szánt küldetéstudat is egyben, a fény királynője jelenlétében.
A Szűzanya és Jézus Krisztus küldetésében néhány párhuzam is fellelhető Bakó Hajnalka megvilágításában: amilyen az Üdvözlégyben és Miatyánkban kimondott, Szentlélekre való ráhagyatkozásuk: „legyen a te akaratod szerint”; a szép szeretet anyja (Sir 24,24) és a „Jöjjetek hozzám” (Mt 11, 28-31) között, valamint kettőjük egysége érzékelhetőa magyar népi áhítatban, a két szív tiszteletében.
A második lelkigyakorlatos előadás a személyes küldetéstudatot célozta meg, arra világított rá, hogyan áll össze a máriás lelkületű, Krisztus-követő keresztény ember életében saját küldetése, hogyan alakul ki személyes küldetéstudata. Az előadó saját küldetéstudata kirajzolódásával példazta a folyamatot a Lk 4, 18 („Az Úr Lelke van rajtam…”) alapján, a közbeeső állomásokat, a meghívástól a beteljesülésig az egyes lpéseket, s hogy mindez hogyan vált mindennapos megtartó erőforrássá: Bakó Hajnalka ezzel bátorított mindenkit, ismerje fel lelki élete alappilléreit.
Az irgalmasság rózsafüzére közös imádkozása után következett a harmadik előadás, amely arra figyelt, az elhangzott szép eszméket hogyan lehet a gyakorlatba ültetni. A legfontosabb szempont a megbocsátás és az irgalmasság tapasztalata. Ez a téma mint vitaindító beszélgetés segítette a résztvevőket a nap témáiról tárgyalni. Szóba került: a megbocsátás emberi erény, az irgalmasság isteni létforma. Az út, amely a gyakorlatban ide elvezet (például a betegségből való felgyógyulás!), a kiengesztelődéssel kezdődik: az embernek magávaal, a többiekkel és Istennel kell kiengesztelődnie, ami a szentgyónásban csúcsosodik ki. Ennek eredménye a személyes, Isten-emberi küldetéstudat, az ebben kibontakoztatott élet. A lelkinap délutánján öt órától a Szűzanya kérésére öt percet imádkoztak a fény királynőjével.
Bakó Hajnalka így összegezte tapasztalatait: „Kegyelem volt ez a nap, nekem és zarándok testvéreimnek egyaránt. Megkönnyeztünk egy-egy fordulatot, amikor beláttuk, mekkora a jó Isten szeretete és az égi fény királynője vezetésével fel mertük emelni tekintetünket arra, ami odafönt van, és onnan nézni saját életünk különböző állomásaira, kedvességgel, tisztelettel.”
(Vasárnap, 2012/14)