2012.03.28
Tisztelt Szülők, Nagyszülők, Pedagógusok és Mindenki,
aki érdekelt a magyar nyelv ügyében!
Románia része az Európai Uniónak, melynek jeligéje: Egység a sokszínűségben.
Jellemző a modern társadalom emberére, hogy állandóan tovább képezi magát, hogy a legmagasabb elvárásoknak próbál megfelelni. Napjainkban az halad igazán, aki minél több nyelven beszél, aki szakavatott a technika vívmányainak területén, aki magas szintű műveltségre tesz szert az évek során. Ezt viszont mindenki úgy érheti el, ha a kezdetek megalapozottak…
…És mi van kezdetben?
A család, amely szeretetével körülfogja a gyereket, amely első lépéseit vigyázza, megtanítja az anyanyelvére, elülteti tudatában a kultúra csíráit, a vallás magvait. Az édesanya által énekelt dalokat, a kis mondókákat, a gyermeknyelv kezdeti szavait aztán évről évre kiegészítik az újabb nyelvi kifejezések és fordulatok. A mesék és mondák varázslatos világa megjeleníti a hercegeket, királylányokat, tündéreket, de a talpraesett szegénylegényt s a furfangos leány alakját is. Aztán jönnek a Szentírás, a vallásos irodalom elbeszélései… Mindezeket az anyanyelvén keresztül szívja magába a kisded.
Az óvoda játékosságán át a családból kapott neveléssel a gyerek felkészül a nagyobb felelősséggel járó munkára, az iskolára. A tanítók nagy szeretettel tanítják meg a betűvetés és az olvasás művészetére, a számolásra, mindarra, ami szükséges ahhoz, hogy teljes értékű felnőtt váljék belőle. Hogyan lehet ezeket az ismereteket a legkönnyebben elsajátítani? Úgy gondoljuk, hogy mindenkinek a legegyszerűbb azon a nyelven megismerkedni a sok új információval, amelyen születésétől fogva nevelkedett, amely számára a családot, az otthont, a biztonságot jelenti. Ez természetesen nem vonja maga után azt, hogy más nyelvet ne is tanulhatna, ne is beszélhetne. Minél több nyelvet ismer valaki, annál szélesebb látókörrel rendelkezhet. Sok országban szorgalmazzák az idegen nyelv tanulását az anyanyelv mellett. …Mellett, és nem a rovására!
Minden nemzet számára fontos az identitástudat megőrzése, ápolása, mert csak így maradhat fenn. A magyar identitásunkat pedig elsősorban a nyelvműveléssel, nyelvápolással, a magyar kultúra továbbhagyományozódásával őrizhetjük meg.
Fontos-e tehát, hogy a magyar gyermek magyar iskolában tanuljon?
Életbevágóan fontos!
Amíg van magyar érzületű szülő, akinek fontos az, hogy gyereke ne csak a gyermekkori dalokkal, családi történetekkel élje meg magyar identitását, hanem a magyar irodalom remekműveivel, sajátos szépségeivel ismerkedjen, hogy a reál tantárgyak bonyolultabb szakkifejezéseit megértse, addig a magyar oktatás is fennmarad. Amíg fontos az, hogy a rokoni és a baráti körben anyanyelvén szólaljon meg, a templomban az ünnepek alkalmával csengő szóval, derűsen mondja el az alkalomhoz illő imádságot/verset, addig a magyar iskola várni fog minden magyar gyermeket! Amíg fontos az, hogy történelmi háttértudással átélje magyar ünnepeink szépségét, addig lesz kivel együtt ünnepelni! Amíg fontos az, hogy tisztában legyen hovatartozásával, hogy ne szégyellje származását, hogy tudatában legyen annak, hogy milyen fantasztikus örökséget hagytak ránk őseink, addig lesznek irányító, gondoskodó nevelők, akik egyengetik útját!
Tisztelt Szülők! Fontos, hogy napjainkban megéljük a „sokszínűséget”, hogy a legmagasabb szinten beszéljük az idegen nyelveket, hogy szakértői legyünk a technika legújabb vívmányainak, de mindezt hogyan érjük el, ha önmagunk létével nem vagyunk tisztában? Ha a saját anyanyelvünket nem beszéljük helyesen, hanem keverten, idegen szavak beépítésével használjuk azt, amit édesanyánktól tanultunk? Hogyan érvényesüljünk, ha nem találjuk helyünket az életben, ha se ide, se oda nem tartozunk, ha nem tudjuk, melyik hagyomány a sajátunk és melyik az átvett?
A döntést – Tisztelt Szülők – önök hozzák meg. Vállalják önmagukat, vállalják magyarságukat, kultúrájukat, anyanyelvüket, mindazt, ami mindannyiunkat megtart fenyegetett önazonosságunkban!
(részlet Jakubiniy György érsek az idei II. körlevéléből)