2012.04.23
Homokos talajra épült a csíkszentmártoni templom, ezért már a múlt század elején süllyedni kezdtek a falak – száz évvel ezelőtt vasszerkezettel erősítették meg a már akkor sérült egyik boltívet. Nemrég hozzáfogtak az épület felújításához, de a kívül-belül felállványozott templomban továbbra is tartanak szentmisét. Csíkszentmárton középkori templomát 1749-ben lebontották, és helyette újat építettek, amely mai formáját 1802–1814 között nyerte el. A mai falkutatások kiderítették, hogy bár négyméteres alapja van az épületnek, de homokos talajra épült a templom, ezért süllyednek a falak.
A kórus feljáratán repedések vannak a falon, a lépcső széle is láthatóan eltávolodott a faltól. A legnagyobb veszélyt azonban a szétnyílt boltívek jelentik. A felújítási munkálatokkal kapcsolatban Gergely András polgármester elmondta, a pillérek fölött a külső falon 3-4 cm vastag, 20 cm széles vaspánttal erősítik meg az épületet.
A templom két oldalán végighúzódó vaspántokhoz a templom belsejében hét vonórudat erősítenek, amelyekkel a 14 cm-re szétnyílt északi és déli falat összehúzzák. A polgármestertől megtudtuk azt is, hogy az 1900-as évek elején már igyekeztek tehermentesíteni a kiegyenesedő boltíveket. Ezért kapott könnyű tetőszerkezetet, bádogtetőt a templom, a sérült boltívet pedig vasszerkezettel függesztették fel. Ezenkívül is láthatók a tető alatt régi, improvizált felfüggesztések, amelyek mára elveszítették rendeltetésüket. Ezeket lebontják, de le kell bontani és újraépíteni a boltív sérült részét is. Kihasználva az alkalmat, hogy belülről teljesen felállványozták a templomot, el kell végezni a mennyezet teljes újrafestését is. A munkálatok következő fázisáról nem tud bizonyosat mondani Gergely András polgármester. Szükség lenne a templombelső felújítására, akárcsak egy új tető megépítésére. Utóbbi annál is inkább fontos, mert a mostani tető olyan szögben fekszik a falakon, hogy azokat szétnyomja. Ezért – bár a tervek szerint a vasszerkezetes felfüggesztést meghagyják – a mostani tetőszerkezet fölé egy 45 fokot bezáró szarvazatot kell építeni, amely a pilléreken nyugszik majd. Az épületet pedig cseréppel kell befödni.
A munkálatok első fázisára 580 ezer lej áll rendelkezésre, a teljes felújításhoz azonban mintegy 1 500 000 lejre lenne szükség. A megyei tanács az ősszel szavazta meg a munkálatok anyagi támogatását, és a község lakói is adakoztak a templom felújítására. Ahhoz azonban, hogy minden szükséges munkálatot el tudjanak végezni, további pénzforrásokat kell találnia a község vezetőségének.
A felújítási munkálatok miatt elköltöztették helyéről, az oldalkápolna bejárata fölötti fülkéből az 1525-ben készült Mária-szobrot, és ideiglenesen az oldalkápolna oltárán helyezték el. A padsorokba lényegesen kevesebben férnek be szentmisék alkalmával, hiszen az állványok oszlopai sok helyet elfoglalnak. A karzaton az orgona „becsomagolva” áll, deszkaborítást kapott, nehogy megsérüljön a körülötte folyó munkálatok során. A templom mindezek ellenére továbbra is a hívek szolgálatára áll, itt tartják a szentmiséket. Így most az is természetes, hogy a felállványozott templom oltárát virágok díszítik.
Takács Éva, Hargita Népe, 2012. április 23.