A misekánon: a teológia liturgikus foglalata

Eucharisztia az Egyház tanításának tükrében

Dr. Jitianu Liviu

“Mint Krisztus és a hierarchikus felépítettségű Isten népének közös cselekménye a szentmise ünneplése a világ- és a helyi Egyház, valamint minden egyes hivő ember számára az egész keresztény élet központja. Benne Isten világban való működése csúcspontjára talál, amelyben Krisztusban a világot megszenteli. Maga a kultusz is csúcspont, amennyiben az emberek benne Istent, az Ő Fia, Krisztus által dicsőítik. Az eucharisztikus ünneplésben a megváltás titka is megmutatkozik, hisz bizonyos fokig ez a mi számunkra jelenvalóvá lesz. Igy, minden más istentiszteleti ünneplés és minden cselekménye a keresztény életformának kapcsolatban van a szentmisével: belőle forrásoznak és hozzá vezetnek vissza”. AEM 1

A fenti megfogalmazás tükrözi az Egyház töretlen hitét, amely szerint: az eucharisztikus ünneplés a keresztény istentisztelet, az egyház életének és minden krisztusi közösségnek a központja. Benne ugyanis a keresztények a húsvéti (pascha) titok megünneplésére, a Szentlélek fogadására, Isten dicsőítésére gyűlnek össze és Krisztus Lelkének erejéből Krisztusra emlékezve, a megváltás művébe belekapcsolódva, Rá várakozva Egyházzá, Titokzatos Testté lesznek.

Ennek megfelelően az eucharisztikus ünneplés a következő lényeges elemeket tartalmazza:

-emlékezés a húsvéti – pascha titokra

Az ünneplés krisztusi alapítású: hogy keresztáldozata az időben az Ő eljöveteléig folyamatosan megvalósuljon és igy az Egyház, irgalmának kegyelemteljes szentsége, az egység hatékony jele, a szeretet köteléke, a húsvéti lakoma, mely Krisztusban a szíveket kegyelemmel eltölti, mely az eljövendő dicsőség letéteményese … halálának és feltámadásának emlékét ünnepelje. SC 47

Ezért az Egyház küldetése tudatában soha nem szünt meg a húsvéti titok, a halál fölötti győzelem ünneplésére összegyűlni (Conc. Trident., Sessio XIII, Decr. de ss. Euchar. c. 5), Istennek az Ő kimondhatatlan ajándékáért hálát adni (2 Kor 9,15), Jézus Krisztus dicséretére (Ef 1,12). Mindez pedig a Lélek erejében történik (SC 6)

 

-Krisztus és a megváltás művének megjelenítése

az Üdvesemény – teljes megvalósítása Krisztus örök jelenlétének biztosítéka az Egyházban

és éppen ezért a szentmise Krisztus személyében valósul meg, aki a papi szolgálat teljesítője és aki az eucharisztia színeiben és az Ő Szavában és az összegyűlt közösségben (lakoma-tanítás- közösség) jelenné válik (SC 7, EuMy 9). Isten népe igy egy közösséggé lesz, mely közösség elöljárója a pap, aki Krisztust (repraesentatio) jelképezi (PO 5).

 

-az Egyház áldozatának bemutatása

eucharisztikus ünneplésre összegyűlt oltár-közösség - az Eucharisztia alanya (AEM bev. 5)

a hivő közösség - szent közösség, királyi papság, ki áldozatát nem csupán a pap kezei által, hanem közösen mutatja be. Ugyanakkor önmagát is bemutatja (AEM bev. 5) – offere, oblatio – különösen a szentmise eucharisztikus imájában – amit az elöljáró a közösség nevében mond pre-fieri

 

-eucharisztikus lakoma ünneplése

ezért a szentmise szorosan összefüggő aspektusai: áldozat (keresztáldozat), emlékezés az Úr halálára és feltámadására, szent lakoma ( részesedés a húsvéti, eszkatologikus lakomában) SC 6.10.47.106

eucharisztikus lakoma, melyben az emberi munka (a természet) gyümölcsei (utalás a teremtéstörténetre) a megdicsőült Úr testtévé és vérévé válik, testvérek nagycsütörtöki közössége (ezt cselekedjétek!…), a mennyei lakoma elővételezése – GS 38

 

-az Egyház építése

az eucharisztia ekleziológiai jelentősége: a helyi Egyház központja (CD 30,2), az egység jele (Krisztus erejéből egy, szent, apostoli, katolikus Egyház), az élet és a növekedés alapja (Leo pp., Sermo 63,7, UR 15.22).

 

-a keresztény élet és életforma csúcsa és forrása

forrás: minden erő, kegyelem – az ember, emberi kapcsolatok megszentelődésére, Isten dicsőítésére, a cél elérésére (SC 10).

az egész ker. élet forrása és csúcsa – LG 11

!! a tanúságtétel fontossága – az Egyházban (amit látott és hallott) és a világban (a ker. szellem tükrében) – LG 43

 

Az Eucharisztia megnevezései

Különböző megnevezések – különböző aspektusok – betekintést nyújtanak az eucharisztia értelmezésébe

(ApCsel 2,42, Mt 26,26 – Didache 9,3 Antiochiai Ignác Eph 2o,2)

H: A kenyér elsőbbsége a borral szemben

H: utolsó vacsora? Első mise?

“az Úr asztala” mensa coelestis – eszkatologikus jellegű – “boldog, kit meghiv lakomájára Jézus, az Isten báránya”

első századokban: az egész ünnepre vonatkozik

IV. sz. – eucharisztikus lakoma, kommunio

Ma: SC 2. fejezete: De sacrosanto eucharistiae mysterio

gyökerek: sünagogé – sünaxis – LG 28, PO 5, CIC 1983, 899

collecta –

elbocsátás – a katekumenek elbocsátása

kontroverz fogalom: áldással egybekötött elbocsátás az igeliturgia után?

Elbocsátás az eucharisztukus ünneplés után

Aquinói: a mise folyamat

sacramentum vagy sacrificium ?

sanctissimum

officium, munus

 

Vallástörténeti alapok

 Áldozat és lakoma

 A vallásos jelenség kettős vonzata: bün és elesettség

kegyelem és megváltottság

Áldozat

az emberi élet lényegében kapcsolat: egymással, egymásért lenni, odaadás és elfogadás. Ez jelekre utaltságot jelent, hisz nem csak kifejezésre jut valami, hanem létre jön az ember. Az ember maga az önátadás és az elfogadás „reálszimboluma“: lényét juttatja kifejezésre és ugyanakkor megvalósítja önmagát az önátadásban és létének elfogadottságában. Ennek a folyamatnak lényeges tartozéka a szabadság, az ajándékozás és megajándékozottság.

- Ajándékozni, adni – legősibb aktusa az embernek, kommunikációs aktus, mely közösséget alkot. Fontos tartozéka az elfogadás. Enélkül nem teljesedik be.

Az ajándékozás, odaadás, végső soron áldozattá válás, valójában nem más, mint önmagam radikális feladása, ajándékká válása – halál, mely ugyanakkor új életet (a közösségben!) szül.

- a közösség – ajándékozás, önátadás abban a reményben, hogy elfogadottá leszek – ezért kölcsönösség. Ennek biztosítéka nem lehet emberi faktor, csak az istenség. (az ajándékozás mindig egy többé levést hordoz magában, mely transzcendens, mely csak egy másik világban találhat értelmet). Istent elérni is közösségi aktus: ajándék (kinyilatkoztatás – részesedés az Ő létében) és annak az elfogadása (szövetség – áldozat – részesedni hagyni Istent az én életemben). Ez kegyelem!

Az istentisztelet ezért szabadon adott-elfogadott kegyelem, alapított (gestiftet) rituális történés.

Áldozat: (nem ugyanazon a sikon) : Isten önmagát teljesen átadja (kenosis hármassága, plusz kenyér, bor) – az ember azért hálát ad, azt megvallja, elismeri, ő is ajándékoz.

 

A lakoma szintén kommunikáció- és kommunióeszköz: egymás közötti kapcsolatunk (adni, elfogadni) és közös gyökerünk (élet) hordozója.

Fontos: lakomában egyesülni az istenséggel – theophagia- (istent enni) vagy in illo tempore az istenség kultikus önátadásának megismétlése.

(áldozatok: visszaadni minden élet forrásának, nem kiirtás, hanem átadás!)

Kommunikáció mindig jelekben (gesztusokban, szimbólumokban) történik. Legszemélyesebb, legtudatosabb kommunikációs jelünk, jelrendszerünk a nyelv, a beszéd.

Verbális kommunikáció, ön-közlés (mint kinyilatkoztatás, megszólítás) és ima (válasz) lényeges eleme minden istentiszteletnek.

A Szó nem csupán információ. Ön-közlés: kinyilatkoztatja Istent, Isten – ember dialógusának hordozója, a válaszadás útja!!!

Mint kinyilatkoztatás és önközlés a szó tehát az istentisztelet “alapitó levele” (mitoszok), “szövegkönyve” (kultikus legendák), az ünnep hordozója. (nem kommentár jellegű!!!!!!!!)

A gesztusok, nonverbális elemek (tánc, zene, gesztusok, ruha, képek ...) a szó, a szimbólum további „kifejezésre juttatásai“.

 

Jézus „miséje“

Pascha-vacsora (szinoptikusok erre utalnak, de hiányzik a bárány, keserű saláta, kovásztalan kenyér ...) vagy ünnepi lakoma (csak kiddusch és áldás kelyhe, előételt is az ebédlőben fogyasszák)??? Mindenképp pascha hangulat!

 

Lássuk a pascha-vacsora összetevőit:

Paschavacsora

Részei:

 

bor és a nap megáldása (beraka):

“Áldott vagy Te JHWH, ami istenünk, a világ királya,

aki a szőlőtő gyümölcsét teremted.

Áldott vagy Te JHWH, ami istenünk, a világ királya,

ki népének, Izraelnek ünnepet (az esedékes ünnep neve) redeltél

hogy örvendjen és emlékezzék.

Áldott vahy te JHWH, ki Izraelt és az időt megszenteled”.

 

A bárány feltálálása, 2. kehely megtöltése, Hallel (Zs 113, 114), köszönet a megváltásért (megmentés)

Kehely kiivása, kenyér, keserűsaláta

 

A lakoma kezdetekor a családfő kezébe veszi a kenyeret és áldást mond:

“Áldott vagy Te JHWH, ami istenünk, a világ királya,

ki kenyeret adsz a földből, ki minket törvényeivel megszentel” …

-a háziak Amen-nel válaszolnak

-Jézus: szabdon fogalmaz, hozzáteszi: ez az én testem

keserűsaláta és a bárány elfogyasztása

 

Asztali áldás – birkat ha-mazon

 

Bevezető dialógus : (birkat ha-zimmun)

A: „Uraim, adjunk hálát (dicsérjük az Urat)“

M: „Áldott legyen JHWH neve most és mindörökké“

A: „Áldjuk a mi Urunkat az ő adományaiért, amelyekből az imént ettünk“

M: „Áldott legyen a mi Istenünk az ő adományaiért, amelyekből ettünk és amiért minket jóságosan életben tart“

A: „Áldott legyen a mi Istenünk az ő adományaiért, amelyekből ettünk és amiért minket jóságosan életben tart“

M: „Áldott legyen Ő és az ő neve“

 

Hálaadó ima (birkat ha-mazon):

“Áldott legyen JHWH, a mi istenünk, a világ királya,

ki jóságából, szeretetében és könyörületességében a világot létben tartja”…

“Hálát adunk neked JHWH, a mi istenünknek, ki nekünk örökségül egy szeretetreméltó földet adtál”….

“Könyörülj meg népeden …”

(ez a rész gyakran más betoldásokat is tartalmazott – embolizmusok)

Jézus szabadon fogalmaz, a 3. kelyhet körbeadja (az én vérem, értetek …)

A házigazda eszik, iszik először.

 

áldás: Zs 136

Az „utolsó vacsora“ mássága

- búcsúvacsora eszkatologikus reménnyel összekötve (földi - égi lakoma)

- lakoma-szentség alapítása: kenyér és bor, mint Jézus személyének és tetteinek hordozói, szentségi táplálkozás (kenyér és bor), melyben Jézus egész életét (élete, halála, megdicsőülése) odaadja, közösség alapitás, az ószöv. lakoma fölülmúlása, a földi Jézussal való asztalközösség vége

- önátadás (életáldozat) jele – „sokakért“ (Lk 22 19), kapcsolódik: Iz 53, 1o-12

univerzális áldozat (stellvertretend!) – Mk 1o, 45

szövetség kiemelése– (a sinai szöv.hez kapcsolódik) Mk 14, 24, új szöv.!! (1 Kor 11, 25

- emlékezés: a zsidó pascha emlékünnep (zikkaron) JHWH teremtő, megmentő tetteire. Most is emlékezünk Isten Jézusban és általa veghezvitt tetteire.

Isten dicsérete és a hálaima (eulogein, eucharistein), a búcsúszavak és a főpapi ima (Jn 14-17), az eszkatológikus vonzat (Lk 22, 17) : a múlt és a jövő összekapcsolása az ünnep « most »- jában aktualizálódik, bekapcsol, részesít Krisztus közösségében, megváltó tevékenységében és isten igéreteiben (remény).

-üdvtörténeti dinamizmus mely a két szövetséget egybeköti

Üdvesemények: Isten és ember közössége (szövetség, communio) egy történetté válása az alapításban.

Kettős reálszimbólikus dinamizmus:

-egy kultikus cselekményben elővételezése a jövőbeli eseményeknek

-az egyszeri történésben az üdvesemények kicsúcsosodása

tehát: visszahatás és előrevételezés

 

Az eucharisztikus lakoma lényeges elemei

 

 

Egyértelmű zsidó lakomagyökerek: „vacsora után kezébe vette a kelyhet ...“ (1 Kor 11, 25, Lk 22, 2o) arra következtetnek, hogy a keret egy közösségi lakoma.

-a kenyér elsőbbsége? Kenyértörés, mise bor nélkül is

-a kehely: szoteriológiai: áldozat, szövetség, bűnbocsánat, eszkatológiai vonzat)

Felépités: kezébe vette…

Megáldotta, hálát adott (eucharistésas)

Megtörte

Szétosztotta , tartamot adott neki (« az én…. »)

-ez már közösségi reflexió : hasonló a többi csodára : kenyérszaporitás, emmausz…

 

Ez a lényeges különbség nem formai, hanem tartalmi. Szó-tartalmi: ima és (Ige)hirdetés

Ima : hála és dicséret az adományokért, Isten dicsérete a krisztusi üdveseményekért, kérés ennek közösségi gyümölcseiért

Ezt bizonyítják a válaszok: Amen, maranatha, doxológia – Jézus, az Úr

Igehirdetés: „kinyilatkoztatás, felismerés .... tanitás“ (1 Kor 14, 6) – az Úr megvallása

ide tartoznak a szentírási helyek, prédikáció, tanítás

 

 

gyülekezet és lakoma

(Haus- und Ortsgemeinschaft)

egységesitett ünneplés! – a krisztusi tett és igehirdetés

résztvevők!!!! – teljes jogú tagok – egy test (1 Kor 1o, 16-22) – misztikus test

(ennek jele a testvéri békecsók)

 

 

-tisztségviselők (Amt)

-a közösség tagjai (általános papság), sajátos kötődés az apostolokhoz

 

Teológiai elemek

 Primér teológiai elemek: búcsú és eszkatológiai beteljesülés, szentségi lakoma alapitás, a teljes önátadás jele, isten üdvtetteinek dicsérete.

Az apostoli korban hozzáfűződik: a szövetség gondolata és az új pascha-ünnep

 

- az új és örök szövetség: a szóban és tettben megvalósuló eucharisztikus krisztusi tett eszkatológiai keretében megvalósuló új és örök szövetség (Jer 31, 31-34).

Az új, egyetemes szövetség „sokakért“ Kr. testének és vérének jegyében Vele és egymással közösségbe hoz (1 Kor 1o, 16) – egyház, újszövetség népe

Új szövetség – Isten uralmának beteljesedése (eschatologia realisata) – Kr. halála és feltámadása a közösségben, mint szentségi jelenlét – dicsőités (eulogia) hálaadás (eucharistia) és (húsvéti) ujjongás (agalliasis).

 

- az új pascha: a keret pascha-ünnep

Különösen a jánosi irodalom: Jézus a húsvéti bárány – halála engesztelő áldozat (Jn 19, 36)

A pascha-téma fő mondanivalója: emlékünnep – anamnésis: Isten üdvtettei Krisztusban, amely közösségalkotó (igében – igehirdetés és ima, tettben – lakoma, sznetségi történés).

Ezt tesszük az Ő emlékezetére!!!!! Az Ő nevében leszünk „szentségi közösséggé“ – koinonia.

A szentmise és a krisztusi életforma összefüggése!!!

Személyes- dialógus jellegű dinamika Kr. Lelkében!

 

Eucharisztikus ünneplés (1.-4. sz.)

Hyppolitus

Hármas felépítés (először!) : hagyományos (zsidó) ima, Krisztus-anamnézis, epiklézis (kérőimák).

-anamnetikus köszönet a Krisztus-eseményért + szerzés szavai (nem narativ megemlékezés, hanem megjelenítés !) + megemlékezés haláláról és feltámadásáról, dicsérő hálaadás + megjelenítő ima, adományok felajánlása, mely fölött eucharisztikus ima, áldozat. Lélekhívás + eszkatológiai irányultság.

-kiemelt szentségi jelleg : lakoma, közösség

-szabad imának teret engedni – fontos a sensus catholica, liturgica

 

A római mise

 Évszázadokig különböző hagyományokat (görög, szir, afrikai) ötvöz egybe. Vezető szerepet tölt be a görög vonal (szentségfogalom, liturgia). 2. sz.tól sajátos latin vonal is kezd kialakulni. (az 5. századig kevés forrás. Sajátossága a szabad imaformulák, átvett szövegek).

A 4. sz.ban megszöletnek keleten és nyugaton is a különböző rituscsaládok.

Szabályozódnak az ünnepek (vasárnapi misék, egyházi főünnepek, szentek emlékünnepei).

Minden ünnep saját miseformulával rendelkezik. Csak a misekánon (a praefacio kivételével) nagyjából változatlan.

Kiváló hatástörténete van a germán-frank vonalnak: privát papi imák, gesztusok, ceremónia. A központba a pap kerül.

Fontos lesz a miseájtatosság, a szentség „félelme“.

Eredmény: uniformitás és megmerevedés.

A liturgikus megújhodás a 2o. sz.ban új egyház- és közösségképet helyez előtérbe, újfajta eucharisztia-központúságról beszél.

Vége a szentmise-áhítatnak (Andacht), a prédikáció és áldozás a szentmise szerves részei lesznek.

 

Eucharisztia

Az adományok felajánlása – offertorium

Hochgebet (3. és 6. sz. között születik meg, alexandriai hatás)

Dialógus jellegű bevezető

Sztrofikus, retorikus felépités

Bevezető dialógus

Dicsérő rész: Vere dignum – (Prefació) Isten üdvtetteiért

Sanctus-Benedictus az angyalok kórusához társulva

Elfogadás és áldás-kérés: Te igitur

I. Intercessio: in primis az Egyházért, Pp, Püspökök

Memento: az élőkért

Emlékezés a szentekre I.

Communicantes: Mária, 12 apostol, 12 római vértanú – közösség velük!

Hanc igitur – elfogadás-ima kül. Csoportokért

I. Epiclesis: quam oblationem

Krisztusi szavak: qui pridie ... simili modo

Anamnesis (szoros értelemben): unde et memores …offerimus

Elfogadás ima: supra quae ….és supplices

II. Epiclesis: …ut quotquot …. Sumpserimus

II. Intercessio

Memento az elhunytakért

Nobis quoque a klérusért

Szentek emlékezete II.

...Partem ...donare digneris (Ker. János, 7 férfi és 7 női vértanú)

Befejező dicséret

Per quem haec omnia – Isten minden adományáért

Per ipsum – szentháromságos doxológia

 

Communicantes és ima a halottakért nem tartozik az eredeti formulához!

Változás: Amen az egyes részek után, a prefáció elválasztása (sanctus) a kánontól.

A (megemlékező) dicsőítés (eucharisztia) helyett előtérbe kerül az áldozat.

Communio – lakoma

Megelőző aktusok: kenyértörés, békecsók.

Két szín alatti áldozás.

 

Eucharisztia-teológia

 

 

A középkori teológia a szimbólum- és képgondolkozást háttérbe szorítja. Ezért hangsúlyozza ki az eucharisztia “realis” értelmezését:

-kenyér és a bor az átváltoztatás után nem csupán szentségek, hanem valóban kr. Teste és vére DS 690.

Ezt a fajta objektiv-statikus, szomatikus valós jelenlétet valamelyest feloldja a transsubstantiatio tana (láthatatlan lényeg, látható megjelenés, lényeg és tulajdonságok).

Miért, hogyan és mikor lesz Jézus jelenvalóvá ?

Az arisztotelészi kategóriatan megoldást kínál fel : materia (kenyér és bor) és forma (a consecratio szavai). Ugyanakkor : intentio és legitim szentségi cselekedet. Központba a szerzés szavai (és a pap) kerülnek.

Igy lesz a szentmiséből egyre inkább az Egyház áldozata, melynek képviselője a pap.

Krisztus mindkét szinben teljesen jelen van. Ez a jelenlét a célja az ünneplésnek, a pap ennek kieszközlője. A hivek: imádat, szent félelem, hódolat, (4.Lat.: évi áldozás kötelező!), szem-kommunió, szentmise gyümölcsei...

Visszaütői: babona (rendkívüli hatások), miseparódiák: missa potatorum (saufmesse), introibo ad altare Bachi, dolus vobiscum ...

 

Kortörténeti háttér:

Reneszánsz és humanizmus : individuum kötődése a teljes valósághoz, az emberi társadalomhoz és a világ-rendhez, melynek forrása és célja a teremtő. Megváltó és megszentelő isten: - pozitív teológia (reform).

Új szekularizált világkép és öntudat.

Barokk, felvilágosodás : az értelem uralma, de a „sziv“ fontossága is, moralizáló teológia

Romantika, restauráció: a kinyilatkoztatás, sz egyházi intézmény és a hagyomány fontossága

Trident : mély félreértések: mise-interpretációk (hatások, kegyelem, ostya-áhítat), a mise közösségi jellegének háttérbe szoritása (privát-, sarokmisék, stipendiumhalmozás stb.) tisztázása.

megemlékezés – nuda commemoratio (profán emlékezés)

a keresztáldozat „láthatóvá“ válása

engesztelő áldozat

mégis különbség a keresztéldozat és a szentmiseáldozat között: egy az áldozat és az áldozatot bemutató, más az áldozat milyensége (véres – vértelen) DS 1743

V. Pius – missale 157o

Következmény: uniformitás – merevség

 

20. század:

Realprezencia: imádás, ájtatosságok, „köszönet a jelenlétért“

Sacrificium visibile (mise) – sacrificium reale (kereszt)

Áldozat kettős jellege: test és vér, halál és önátadás

Az eucharisztia egységes szemlélete: mysterium jellegű jelenléte Kr. személyének és az üdveseményeknek – megjelenités!

Aktiv közös ünneplés!

II. Vaticanum : szentmise központi szerepe, hagyomány fontossága (folyamatos fejlődés!), az egyes részek értelmezése, összefüggésük, aktív részvétel (hordozó a közösség, melyen belől bizonyos személyek rendkívüli megbízatással – szolgálat- rendelkeznek).

(Euch. Ima szerzés szavait egységesiteni – a római kánon megváltoztatása – 6.11. 1963)

megjelenítés : -már a bevezető részek Kr. nevében – közösségre utal

-igelit. –hallani, megszívlelni, aktualizálni – a Szóban az Úr van jelen – ezt valljuk meg és bekapcsolódunk az egyetemes könyörgésekkel a világegyházba

-euch. ünneplés – megjelenítés az adományban (gabenbereitung), hálaadásban (hochgebet), az áldozásban (kenyér, bor). Kr. személye és az üdvesemények a hivő közösségben, az “Ő emlékezetében” eggyé válik.

 

Áldozati adományok előkészítése (AEM 48-53, 1oo-1o7)

-az eucharisztikus ünneplés szükebb értelemben vett kezdete, mely Kr. tetteinek és szavainak (ut. vacsora) megfelel! AEM 48:

“kezébe vette a kenyeret/kelyhet” – adományok

“hálát adott” – hochgebet

“megtörte“ –

„tanítványainak adta“ – kommunió

 

Oltár szerepe

Felajánló imák: az áldozat/lakoma előkészítése: az emberi munka, a természet felajánlása

nem offertorium (áldozat), hanem praeparatio donorum!

Bor és viz: a megtestesülés titkára utal, kérés – részesedés Kr. isteni természetében

Befejező ima: Isten dicsőítése, elfogadás kérése – étvezetés az eucharisztikus imához AEM 53

(Ének csak kisérő jellegű AEM 5o, jobb lenne helyette processio, mondani)

Adományok – valóban az? Ünnepi köszönet!!! Egyház adománya (kenyér, bor), adomány a szegényeknek (persely – nem az oltárhoz!)

Kézmosás, füstölés nem lényeges elemek, az ünnepi hangulat emelésére – fakultatív?

 

Az eucharisztikus ima AEM 54-, 1o8-)

„központ és csúcs“ – ezért kifejezésre kell juttassa a kultikus hálaadó és dicsérő áldozatot, megjeleníti a paschatitkot (aktuális és reális jelenlét), az Egyház ünnepe.

Istenre irányult, krisztusi alapítású (felhatalmazás) szavak, melyek a dicsőítő megemlékezést (anamnézis), az erre alapozott kéréseket (epiklesis) foglalják magukba. Mindezt az Úrban és a Lélekkel való közösségben, ami részesedést a megváltás művében eszközöl ki és közvetít

ELEMEI

Bevezető dialógus

Alapelemek:

Visszahatóan: teremtés, ó- és újszövetségi üdvesemények (húsvét előtti!), előre tekintő: kiteljesedés Kr. megdicsőülésében és eszkatologikus várakozás.

Másodlagos elemek:

Betoldás élőkért és holtakért

 

Ünneplés, melyben a közösség nevében az elöljáró imádkozik, kinek szavait, tetteit megerősíti a közösség

 

Prefáció

Dialógus! Himnikus bevezető az anamnetikus-dícsérő/hálaadó euch. imához!

Isten megszólítása – isteni nevek

Istendicséret az üdveseményekért (krisztusi megváltás)

Sanctus

Post-sanctus – átkötő rész

(Nehézsége : már epiklétikus, kérő rész : Te igitur…)

Átváltoztató epiklesis: Lélek-hívás

=pneumatológiai rész: a húsvéti titok teljességében Isten műve (nem érdem !)

Kr. és az üdvesemények jelenné válása isteni aktus

 

Szerzés szavai

Tovább vezeti a hálaadó jellegű megemlékezést

3 fontos eleme : -kerettörténet : utolsó vacsora

-az Úr szavai : direkt beszédmód (Jézus a szentmise bemutatója !) – a consecratio szavai

-akklamációk : mysterium fidei – válasz – Krisztusra irányuló, a megemlékezés parancs megfelelője (hasonló 1 Kor 11, 26)

Anamnesis és elfogadást kérő ima

Halál és feltámadás (II. Kanon), Mennybemenetel (I, III, IV) parúzia (III, IV)

A megemlékezés folytatása: az Egyház, amely az összegyült közösségben jelen van, kenyeret és bort áldoz fel/ajándékoz + önmagát is felajánlja. Kéri az elfogadást.

 

Kommunioepiklesis

Egybeköti az áldozat- és a lakoma jellegét az euch. imának

Egy kenyérből, egy kehelyből részesedve a Lélek erejéből eggyek leszünk Krisztussal, és eggyé leszünk a misztikus testben

 

Intercessiones

Kifejtik a communio- gondolatot.

-az euch. az egész egyház ünnepe AEM 55

-szenvedő, zarándok, megdicsőült egyház

 

Végdoxológia

Dicsérő szentháromságos formula

Dicséret Istennek Krisztus által a Szentlélekben egyesített Egyházban

 

(egy kereszt – te igitur- régebb 21, többszörös oltárcsók, ujjak összetevése elmaradt)

 

Nehézség: epiklézis és intercessiones túl nagy szerepet kap, kevésbé dicsérő jellegű.

 

Általános követelmények:

 

-dícsérő emlékáldozat/lakoma –úgy, hogy ne kelljen sokat magyarázni SC 34

-áldozat? – levezetve a reális jelenlétből, a konszekrációból helytelen

-az anamnetikus részt (megemlékezés a teremtő, megmentő istenről) megtörik a kérések, az átváltoztatás szavai

-a sanctus is megbontja a teológiai folyamatot

-kérések a kánonban: elfogadás, egység helyes, élőkért és holtakért nem annyira.

(Vigyázni ne legyenek egyetemes könyörgéshez hasonlóak.)

-hívők részvétele –

-gesztusok: térdhajtás, meghajlás, felemelés megtöri a dicséret, hálaadás jelleget

 

Szentáldozás

 

Előkészítés – hálaadás (kánon) - szétosztás

Az eucharisztia ünneplése húsvéti lakoma – lelki táplálék AEM 56

Bevezető: Miatyánk (első három kérése a kánonhoz kapcsolódik)

Békeima, békecsók

Kenyértörés, Agnus Dei, áldozás

 

Kérdések : békecsók a mise végén?

Két szin keverése ?

Ostya a tabernákulumból? Sacrificium – sacramentum különbségtétele

Befejező könyörgés: részesedtünk?

Kitárt kéz a Miatyánk alatt? Nem elöljárói ima!

 

A belső lényeg mindig kifejezésre jusson!

Igeliturgia – eucharisztikus rész szétválasztása!

Dialógus jelleg kiemelése!

 

Értelmezése

Dinamikus formája, mely az ünnepnek értelmet ad, rámutat a teológiai lényegre, egységes formát biztosit.

-fontos az ünnep kialakulásának, fejlődésének figyelembe vétele (ószöv., újszöv., Jézus, ősegyház …)

-reálszimbolikus jelcselekmény – közösség istennel és egymással

egy platonikus statikus-kozmikus kép-árnyékkép rendszerből üdvtörténeti-személyes és pneumatikus jellegű dinamizmus. az egyszeri esemény mint lélekkel telített kapcsolatesemény jelenítődik meg. Jelenné lesz a szövetség, isten és népe közötti szövetség, áldozat és lakoma –vertikális és horizontális találkozás

Mindez kegyelmi jellegű : kiindulópont mindig Isten, ki megszólít, kezdeményez.

Emlékezés-jelenlét : a bibliai istenkép tartozéka : istenre emlékezni vagy fordítva megjelenítést jelent

Krisztusanamnézis = üdvesemény megjelenítődése, a Krisztus miszterium jelenné válása, Lélek eszközölt jelenlét a közösségben – konmemorativ-perszonalis jelenlét

Áldozat-lakoma : mindig együtt : Jézus Atyát dicsérő önátadása = húsvéti miszterium, húsvét után erre biz meg (az én emlékezetemre) – ezért áldozat lakoma jelleggel

Az eucharisztikus ünnep az egyház tette : szoteriológiai (megszentelés) kultikus (megdicsőítő) reálszimbólum, mely Isten összeköti az ő népével. Isten önátadása Krisztus által a Lélekben ( az ember megszentelése) – az ember önátadása Istennek Krisztus által a Lélekben=Egyház.

Gesammelt-Werden und Sich-Versammeln

Ezért: diakónia, ker. életforma, igehirdetés és apostoli munka!

Bolyai Nyári Akadémián Székelyudvarhelyen 2007-ben elhangzott előadás szerkesztett változata