2012.05.18
A római katolikus naptár szerint május 16-án van a gyónási titkot megőrző cseh vértanú ünnepe. Közép-Európa egyik legnépszerűbb szentje 1340 táján született a dél-csehországi Nepomukban, a helyi városbíró fiaként. Papi pályára lépett, egyházjogot tanult Prágában és Páduában, majd a prágai székesegyház kanonokja, fő vikáriusa, IV. Vencel király feleségének gyóntatója lett. 1393-ban, miután a király és az egyház közt dúló vitás ügyekben állást foglalt, többé-kevésbé tisztázatlan körülmények között a király halálra kínoztatta, majd testét a Károly hídról a Moldva vizébe dobatta.
Az egyértelműen politikai hátterű gyilkosságot követően elterjedt Prágában a legenda, miszerint Nepomuki János a királynak nem akarta elmondani, mit gyónt neki a királyné, s emiatt kínozták, majd ölték meg. Nepomuki Szent János prágai kanonok kultusza 1721-es boldoggá, majd 1729-es szentté avatása után terjedt el a Habsburg Birodalomban. Ettől az időtől kezdve számtalan helyen emeltek neki szentelt kápolnát, szobrot és oltárt, Erdély-szerte is. A gyónási titok vértanújának életrajzát a jezsuita Bohuslav Balbin adta ki 1725-ben Johann Andreas Pfeffel metszetsorozatának kíséretében, amely mintája lett a későbbi ábrázolásoknak. Erdélyben nagy valószínűséggel a bajor mesterek nyomán terjedt el Pfeffel historikus és teologikus jellegű Nepomuki-ikonográfiája. Udvarhelyszéken a XVIII. században épült templomok új felszerelése közt a székelyudvarhelyi ferences templomban, illetve a Szent Miklós-hegyen álló plébániatemplomban egyaránt találunk Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltárokat, mint ahogyan a környező falvak közül Lövétén vagy Farkaslakán, ahol a prágai szent a templom patrónusa. Székelyudvarhelyen, a Piactér (ma Városháza tét) alsó, északnyugati részén épült ferences templomot 1783-ban szentelte fel Batthyány Ignác püspök Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére. Az 1822-es canonica visitatióból kiderül, hogy a templomban 6 mellékoltár van: „[Altari] laterali 1: in Parte dextera S[ancti] Francisci, 2: S[ancti] Joannis Nepomuceni, 3: S[anctae] Anna; In Parte vero sinistra 1. B[eatae] V[irginis] Mariae; 2. S[ancti] Antonii de Paduani; 3. S[anctae] Clarae dicata [...]”. A XIX. század elején összeírt oltárok ma is megvannak, kivételt csupán a keleti oldalkápolnában lévő, egykor Nepomuki Szent Jánosnak szentelt oltár jelent, ugyanis a képet 1924-ben kicserélték a frissen kanonizált Lisieux-i Szent Terézére. A helyettesítésre bizonyíték még, hogy a mai Szent Teréz-oltár predelláján (alsó építményén) Prága városának XVIII. századi arculatát megelevenítő reliefek figyelhetők meg a Károly híd részletével, ami félreérthetetlenül a gyónási titok vértanújára utal. Az eredeti funkciójától megfosztott Nepomuki-oltárkép ma az orgonakarzatban, a nyugati toronyfeljáró előtt található.
A Szent Miklós-hegyen a középkori plébániatemplom lebontása után, 1787-ben kezdődött a mai templom felépítése, amellyel 1791-re készültek el. Az új templom teljes berendezését illetően – és a minket érdeklő oltárokról – először az 1822. évi püspöki látogatás alkalmából készített leírásból értesülünk: „numerantur in hoc Ecclesia Altaria 5. inter quo Principale honoribus Divi Nicolai dicatum, inter quatuor columnas insignem ejus imaginem pictam refect. Altare 2-um est Jesu Crucifixi, 3-um B[eatae] M[ariae] Virginis, 4-um S[ancti] Joannis Nepomuceni. 5: S[ancti] Aloysii Gonz[aga]”. A fő- és mellékoltárképek (Szent Miklós; Szeplőtelen fogantatás, Golgota, Gonzágai Szent Alajos és Nepomuki Szent János) sajnos szignálatlanok, így az alkotó kilétét lehetetlen csupán a képek vizsgálatából kideríteni. Az azonban bizonyos, hogy a meglehetősen kemény színekkel és vonalakkal dolgozó, de a korai klasszicizmusra jellemző „édeskés” alakok ábrázolása egyazon festő munkája. A déli mellékkápolnában lévő Nepomuki Szent János-oltárkép azt a – szent ikonográfiájában – jól ismert jelenetet mutatja, amikor a prágai kanonok egy kápolnában a Keresztrefeszített Jézus előtt állva, bal kezét szívére téve térdepel, jobbjában pedig attribútumát, a gyónási titokra figyelmeztető nyelvet tartja. A kép jobboldali regiszterében a Károly híd részleteit láthatjuk, a mártíromságát jelképező jelenettel (Nepomuki Jánost a Moldva vizébe dobják). Udvarhely legrégibb épülete a város déli kijárata közelében álló Jézus-kápolna. Egy jellegzetes centrális alaprajzú építmény, középső része egy 3,40 méteres oldalú négyzet, melynek oldalait félkörívű karéjokkal bővítették. A Nepomuki Szent János tiszteletére készült faszobor a kápolna nyugati apszisában van elhelyezve. Sajnos nem tudjuk, pontosan mikor kerülhetett oda, az 1822-es canonica visitatióban van először említés róla. A szobor a szentet kanonoki ruhában ábrázolja, fejét a bal kezében tartott feszület felé fordítja, jobb kezében pedig a birétumot tartja. A szobor kellemes színkezelésű, felépítésében jó színvonalú. Farkaslakának nem volt középkori temploma – Szentlélek filiája volt –, csak a XVIII. század közepe táján kezdik el építeni a falu alsó részében saját templomukat, amit 1759-ben fejeznek be. Az első plébános beiktatása után, 1762-ben önálló egyházközséggé válik a falu. A templomot Nepomuki Szent János tiszteletére szenteli fel Batthyány Ignác püspök 1783. július 10-én. A Nepomuki Szent Jánosnak szentelt főoltár nem maradt meg, mivel az első templom csak 1840-ig áll, ekkor lebontják. Rá egy évtizedre fejeződik be a mai templom építése. 1850-ben Fancsali Mihály megyebíró és Tamás István szerződést kötöttek a brassói Pap Miklóssal az új főoltár és szószék elkészítésére. Pap Miklós nagy valószínűséggel annak a Pap János brassói festőnek a fia, aki az 1830-as évek elején alcsíki falvak templomaiban dolgozik. Ő készítette 1832-ben a csíkszentmártoni templomban található Nepomuki Szent János-oltárt, valamint a Szent Márton és a Szent Család tiszteletére emelt oltárokat, és nagy valószínűséggel a szószéket is. Időközben Pap János mellett fia, Miklós is feltűnik Csíkkozmáson és Csíksomlyón, majd az 1840-es évek közepén Pap Miklós már önállóan vállal munkát Csíksomlyón és Tusnádon. 1845. december 8-án Csíkszentgyörgyön Pap Miklós szerződést köt P. Veres Ignác csíksomlyói házfőnökkel a faldistorium elkészítésére. Visszatérve Farkaslakára, a fentiek alapján nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy az 1830-as, 40-es években Csíksomlyón dolgozó Pap Miklós Udvarhelyszéken is megfordult. Az 1850-ben megrendelt farkaslaki főoltárt 1851–1852 között készíti el, ez derül ki az oltár hátán lévő feliratból. Nagy kérdés, hogy dolgozott-e Udvarhelyen?! A kérdés annál is inkább fontos, mert a festő és szobrász – a hagyomány szerint – időközben Lövétén is dolgozott, a lövéteiek őt tartják a Nepomuki Szent János tiszteletére emelt mellékoltár készítőjének, de ezt az általunk ismert írott források – egyelőre – nem támasztják alá. Viszont az a tény, hogy az udvarhelyi ferences templomban lévő, valamint a lövétei és a csíksomlyói Nepomuki-oltárok nagy hasonlóságot mutatnak mind az alakok beállítása, mind a színvilág és kompozíciós elvek tekintetében, a fentebbi feltételezést igazolja.
Ábrázolás, értelmezés, ikonográfia
Az udvarhelyi ferences templomban lévő Nepomukioltárkép közeli analógiája Csíksomlyón van, de hasonló – kissé provinciális jellegét leszámítva – a Lövétén lévő is. Mindhárom kép beállítása az 1683-ban Johann Brokoff által készített és a Károly hídon elhelyezett szobrot követi, a képek bal oldali részén ezt nyomatékosítja a vízbedobási jelenet felidézése (az udvarhelyi ferences templomban lévő kép nem teljes, valószínűleg utólag a széleit levágták). A Johann Brokoff szobrához hasonlóan, Nepomuki Szent János kanonoki öltözetben, karingben, fején birétummal jelenik meg, kezében a feszületet és a mártíromságára utaló pálmaágat tartja. A szent jobbján egy zsámolyra helyezett koponya és könyv tűnik fel, egy gyermekangyal pedig, kisujján lakattal, lepecsételt levélborítékot nyújt a gyónási titok vértanúja felé. Ez a figyelemre méltó attribútum kifejezi a titoktartás kötelezettségét. Ugyanez a kompozíciós megoldás, de leginkább a testtartás és az említett, Prágára utaló háttér köszön vissza a korábban készült csíkszentmártoni oltárképen. Ugyanarról az ikonográfiai típusról van szó itt is, de a színek élénkebbek, a legendára utaló jelek a vízbedobási jeleneten túl, más apró utalásokkal egészülnek ki. A csíkszentmártoni Nepomuki-oltárképen a szent alakja fölött a gyónási titok egy másik attribútuma, a nyelv tűnik fel, a kép bal alsó regiszterében pedig a királynét gyóntató kanonok látható (ugyanez a jelenet a csíksomlyói képen is feltűnik). Másfajta, mondhatni sokkal allegorikusabb szellemben fogant a Szent Miklós-hegyi és a farkaslaki templomban lévő prágai szent kanonok ábrázolása. Előbbi helyen Nepomuki Szent János a megfeszített Üdvözítőhöz imádkozik, jobb kezében pedig nyelvét tartja. Ez az attribútum arra is utal, hogy a kánoni vizsgálatkor épen találták a nyelvét. A farkaslaki főoltárkép pedig a szent megdicsőülését ábrázolja.
Kovács Árpád, Hargita Népe, 2012. május 17.