2012.06.13
Úrnapi főünnep és körmenet Kolozsváron
Azonos időpontban szervezett kolozsvári kulturális rendezvények ellenére csütörtök este megtöltötték a Szent Mihály-templomot az Úrnapi ünnepi szentmisére érkezett katolikusok és érdeklődők. Jóleső érzés volt látni a nagyszámú gyermeket és fiatalt.
A nagymise fő celebránsa, Kovács Sándor főesperes-plébános bevezetőjében az Úrnapján ünnepelt Krisztus szent Testével- és Vérével kapcsolatban hangsúlyozta: ez a misztérium, a kenyértörés közössége tartotta össze a keresztények első közösségeit is. Ez a legtökéletesebb áldozat, a keresztáldozat állandó jelenvalósága, Isten dicsőségére. Így akarta ezt Krisztus, és így van kerek e világon, nemzedékről nemzedékre. Belőle élt és él Isten népe az idők végezetéig. Éppen ezért hittel kell elfogadnunk az Evangéliumot, és akárcsak a bölcs ember, aki sziklára építi házát, tettekre kell váltanunk tanítását – mondotta Kovács Sándor.
Tófalvi Géza, a Szent Péter egyházközség plébánosa – a felkért ünnepi szónok – prédikációjában elmondotta, hogy az oltáriszentség főünnepe a XIII. században keletkezett, és IV. Orbán pápa (1261–1264 között) kiterjesztette az egész egyházra.
Beszédében kitért arra az evangéliumi történetre, amelyben Jézus olyan sugárzó erővel olvas fel egy szakaszt Izajás könyvéből, hogy a zsinagógában minden szem rászegeződött. Ez a jelenet ismétlődik meg templomainkban minden szentmise alkalmával. Minden szem az átváltoztatott Szentostyára tekint, amelyet a pap felmutat. Őrá szegeződik minden tekintet mind a csíksomlyói búcsún, mind a legkisebb közösségekben is, valahányszor szentmisét ünnepelnek a hívek. Krisztus van a központban, köréje gyűlünk össze, azzal a hittel, hogy táplál, megerősít, felemel bennünket. Az oltáriszentséggel való őszinte, meghitt találkozások átalakítanak, emberibb emberré formálnak bennünket.
Kelet-Európa posztkommunista országaként évekig készültünk az Európai Unióba. Most már „belülről” láthatjuk, hogy Istenre való hivatkozás nélkül az unió meglehetősen ingatag szerkezet, főleg ha arra gondolunk, hogy egyes országok teljes eladósodása vagy teljes csődje a tét. Az, hogy kinek-kinek mennyire sikerül a megadott keretet kitölteni, hogyan sikerül magyarságát, önazonosságát érvényesíteni az EU-ban, hogyan sikerül hitét, kereszténységét felnőtt módon, tanúságtevően megélni, annak függvénye, hogy mennyire táplálkozik az Igéből és az oltáriszentségből. Akár akarjuk, akár nem, ez a leglényegesebb dolog, és nem kerülhető meg. A nemzet, népünk megújulása – bármelyikről is legyen szó – csak a hit talaján állva valósítható meg. Ebben pedig mindenkinek meg kell tennie, vállalnia kell a maga részét – nyomatékosította Tófalvi Gáza.
A szentmise után elindult a templom körül a hálaadó körmenet. A gyönyörű barokk monstranciában (szentségtartó) elhelyezett oltáriszentséget Kovács Sándor főesperes vitte a négy világtájat jelképező külső oltárhoz, ahol evangéliumi részleteket olvastak fel és imádkoztak, amit szentségi áldás követett.
A kolozsvári Úrnapi körmenet is azt akarta kifejezni, hogy az anyaszentegyház Isten vándorló népe (is statu viatoris), amely az út sokféle veszélyét csak a Mindenható segítő közelségében tudja leküzdeni.
FODOR GYÖRGY, Szabadság, 2012. június 13.