2012.06.03
Lelki csomaggal feltarisznyálva érkeztünk haza Pálpataka, a székelyvarsági istenháza és a székelyudvarhelyi ferences templom névnapjáról. A kősziklára épített anyaszentegyház és a hithirdetés apostolainak főünnepén evangéliumi útravalóval és közösségi élményekkel gazdagodtunk.
A korai egyház úgy tekintett Péter és Pál apostolra, mint Krisztus egyházának két pillérére. Az apostolfejedelmeket rendszerint együtt ábrázolták. A péteri válasz, mely szerint „Te vagy Krisztus, az élő Isten fia” ma is élő a templomi közösségben. Szent Pál pedig életével mondta ki: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam” emlékeztetett P. Böjte Mihály OFM (Székelyudvarhely) Pálpataka templombúcsúján.
„Mint két nagy folyó, a két élet és életmű úgy találkozik a nekik szentelt ünnepen: életüket azért élték és azért is adták, amiben hittek. Ezt a stafétát mindig átvette valaki és átadta: a pápa, a papok, a szülők, nagyszülők, akiken keresztül »gyertyatartóba« helyezte Isten a Fényt.” Az ünnep szónoka azt kívánta: tudjuk kimondani Szent Péterrel, Te vagy Krisztus, az élő Isten fia és Szent Pállal azt, hogy a jó harcot megharcoltam… Ezt a fényt tartsuk meg – merjünk élni és halni érte. Így nyáridőben összegyűjti a búcsúünnep a tanyavilág dolgos népét. Előbb a templomba, majd a családi asztalokhoz – felekezettől függetlenül látják vendégül egymást, tudtuk meg ott lakó ismerőseinktől.
Az 1994-ben felszentelt barátságos fatemplomba máskor is lélekemelő betérni: minden faragott szakrális tárgy a szépszeretetről beszél. Építtetőjének és jó gazdájának, Bordi János lelkipásztornak az életmódja pedig azzal is megkedvelteti a tanyasi létet, aki először találkozik vele.
JÉZUS DICSÉRTESSÉK – HIRDETI A SZÉKELY KAPU
„A mise is vastag ilyenkor” – mondta székelyvarsági érkezésünkkor egy kedves helybéli atyafi, majd készségesen megmutatta az új megvalósításokat: a kerítést és a székely kaput. Mi pedig örömmel láttuk, hogy nem lehet behajtani autóval a templom elé – blocs döntés, amellyel elkerülhető volt a zsúfoltság a közelmúltban piskótakövezett zsákutcában.
Számosan kiszorultak a nagy templomból, és a temető árnyai alatt vettek részt a búcsús szentmisén, amelynek főcelebránsa Nt. MátyásGábor szentszéki tanácsos, zeteváraljai plébános volt, Isten igéjét T. Veress Sándor Levente homororódkarácsonyfalvi plébános hirdetette. A Szent Korona Lovagrend tagjai oltár elé helyezték a magyar korona másolatát, amit a szentmise után sokan megszemléltek. Az ünnep szónoka elgondolkodtató elmélkedésében a döntés fontosságát hangsúlyozta az ünnepelt apostolok példája nyomán: nekünk is döntenünk kell, mit akarunk életünkkel. Választanunk kell az ész és a szív szava között, és be kell dobnunk magunkat a „tengerbe” – egyébként a „parton” maradunk.
A szentmise után az ünneplők a plébánia elé vonultak. Az egyházközség híveinek adományából készült a székelyvarsági plébánia elé felállított faragott kapu és új kerítés. Jánosi Gellért plébános azt kívánta: legyen közös otthona a plébánia a hittanórás gyermekeknek, a bibliaórák részvevőinek és minden betérőnek. Köszönetet mondott és áldást kért azokra, akiknek adománya révén és verejtéke árán felállíthatták a székely kaput. Azért imádkoztak, hogy megőrizve, amit őseink értéknek tartottak, továbbhagyományozhassák. Az őszi búcsúra Sólyomkőre is hasonlót terveznek – mondta a plébános. Jutott búcsúfia mindenkinek – a helyben sütött kürtőskalácstól, a figurás mézesig; gyümölcs, játék és még virág is.
KÜLÖNBÖZŐKÉPPEN KEZDŐDÖTT, HASONLÓAN FEJEZŐDÖTT BE ÉLETÜK
Péter egyszerű galileai halászember: munkája mellől hívta meg Jézus. Pál tanult ember és művelt volt, keresztényüldöző tevékenysége közben szólította meg az Úr a damaszkuszi úton – emlékeztetett a ferences templomban Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános. – Mindketten új nevet kaptak Jézustól: Simonból Péter, Saulból Pál lett. Mindketten Rómában szenvedtek vértanúhalált. Péter a szeretet megvallásában, Pál a hit továbbadásában példakép számunkra. A búcsú ünnepi szónoka, P. Urbán János, fr. Erik OFM, a csíksomlyói kegytemplom igazgatója példáival kiemelte: Ami a földön összefüggéstelen, a Jóistennél egybeillik. Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy építsük egyházát. Mi hogyan építjük? Mi lett a bennünk lakó szentlélek templomából? Miből építkezünk: kőből és téglából vagy szalmából és szénából? Nem az a feladatunk, hogy sírjunk, magunkba forduljunk. Mindannyian a világosság gyermekei vagyunk. Ápoljuk saját értékeinket. Ahol az emberek nincsenek annak tudatában, hogy egy lelki közösséghez tartoznak, az a közösség szétesik. Isten óvjon ettől – Szent Péter és Szent Pál közbenjárásával –, kérte az igehirdető. A barátok temploma búcsús szentmiséjének egyik legmélyebb tapasztalata volt: milyen gazdag az énekkincse ennek a főünnepnek – himnuszok, népénekek egyaránt felcsendültek. A főcelebráns, Mátyás Károly székelyudvarhelyi főesperes-plébános az ünneplő mallersdorfi nővérek, a ferences szerzetesek és a búcsúsok előtt köszöntötte oltártestvérét, az idén ezüstmisés P. Böjte Mihály ferences szerzetest papságának 25. évfordulóján.
Molnár Melinda, Udvarhelyi Híradó, 2012. július 3.