Nomen est omen

Feltehetjük a kérdést, hogy hol van a trükk, ha egy interjú úgy kezdődik, hogy Kovács Gergelyt Kovács Gergely kérdezi. Mert jelen esetben nem újságírói húzásról van szó. Bár a szentek esetében ismeretes a bilokáció, vagyis az egyidejűleg két helyen való jelenlét, ez nem jellemző a posztulátorokra.
Nem csalás, nem ámítás: egyszerűen Kovács Gergely kérdezi Kovács Gergelyt, avagy Kovács Gergelyt kérdezi Kovács Gergely.

- Kedves Gergely, hogyan vágjunk bele: ki kérdezzen kit?
- Te vagy a pap s te vagy az idősebb: talán illendőbb, ha én vállalom a riporter szerepét.
- Alig hat év a különbség. Amúgy te okleveles posztulátor vagy, s mint ilyen, kettőnk közül a rangidős is. Egyezzünk ki döntetlenben s beszélgessünk el kötetlenül. Emlékszel, amikor pár hónapig a római Szent István Házban laktál te is, s volt eset, hogy amikor levél érkezett Kovács Gergely névre, a feladó feltüntetése nélkül, mosolyogva próbáltuk megfejteni, hogy ki is a címzett. Hány éve is már ennek?
- Bizony mindjárt tíz éve. Miután 1998-ban befejeztem tanulmányaimat az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanárképző Főiskolai Karán, a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgoztam. De ahogy tudod, már tizenévesen érdeklődéssel fordultam Mindszenty József bíboros szentbeszédei és írásai felé. Így jutottam el Rómába, a Mindszenty Alapítvány ösztöndíjasaként 2003 elején. Ekkor laktam a Szent István Házban négy hónapig, miközben a Szentek Ügyeinek Kongregációja által felkínált kurzust végeztem. Kedves emlékek.
- Az évre nem emlékeztem pontosan, de az biztos, hogy ekkortól kezdődött az, hogy egyre gyakrabban gratuláltak nekem olyan cikkekhez és publikációkhoz, amiket nem hogy nem én írtam, de amikről nem is volt tudomásom. Eleinte értetlenül álltam a dolgok előtt, aztán rájöttem a dolgok nyitjára s lassan megszoktam. Titokban meg szurkoltam, hogy csupa remek dolgot alkoss – inkább dicséretet kapjak tévedésből helyetted, mint szidást.
- A posztulátori oklevél megszerzése után, 2003-tól a Mindszenty Alapítvány külső munkatársaként dolgoztam. Az Új Ember katolikus hetilapban jelentek meg írásaim, két könyvet is írhattam: „Fogadd a Koronát! Károly magyar király hitvalló élete”, valamint „Isten embere - Szemtől szembe Mindszenty bíborossal” címmel.
- Emlékszem, hogy amikor 2003-ban egy-egy este elbeszélgettünk, milyen lelkesen meséltél a kurzusról, mindarról ami a posztulátorsághoz kapcsolódik. Akkoriban még csak meg sem fordult a fejemben annak a lehetőségnek a gondolata, hogy néhány évvel később nyomdokaidba lépek.
- Isten titokzatos tervei és útjai… Most aztán főjön az emberek feje, hogy ha valahol a nevünket olvassák, akkor kettőnk közül kiről is van szó. Örülök, hogy teljes erőbedobással dolgozol Márton Áron ügyén. Biztos vagyok benne, hogy te is úgy vagy vele, mint a legtöbb posztulátor: minél jobban beledolgozod magad, alakja annál jobban a szívedhez nő. Ami a magyar egyháznak és a teljes nemzetnek Mindszenty bíboros, ugyanazt jelenti az erdélyi részeknek Márton Áron püspök. Kettőjüket ezer szál köti össze egymással, ezért az irántuk való tiszteletünk is közös.
- Sajnos, soha nem találkoztam Áron püspökkel; 12 éves voltam, amikor meghalt. Most ismerkedem vele beszédei, körlevelei, írásai, szentbeszédei által. Lenyűgöző!
- Máris a munkánál tartunk, pedig mindössze csak támpontokat szerettünk volna nyújtani pár szóban ahhoz, hogy ki kicsoda.
- Igazad van. Bár ettől még nem mindig fog kiderülni, hogy egy-egy cikkben vagy hírben kiről van szó kettőnk közül, hátha mégis segítséget nyújt egy rövid bemutatkozás.

(készült 2012. márciusában)

 Márton Áron kezdőoldal

Márton Áron szentté avatási eljárása