2012.07.16
Hargita, Bákó és Neamţ megye osztozik jelenleg a Keleti-Kárpátok Tarkő-hegységében fekvő, a történelmi Erdélyhez tartozó, Barátostelep nevű, elzárt, de festői szépségű tanyavilágon. Nagy ünnep volt a kis település életében az elmúlt hét végén, szombaton, július 14-én tartották a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére felszentelt kápolna búcsúját és hagyományosan a búcsú alkalmával zajló házszentelést.
Júliusi házszentelés Barátoson. Sok volt a vendég az Oltean-testvérek lakásán
Barátostelep, a többségben csángó-magyarok lakta kis hegyi település Erdély része. A falu szélén haladt át 1918 előtt, illetve 1940 és 1944 között a magyar–román határ. Jelenleg közigazgatásilag Neamţ megyéhez tartozik, vallási szempontból pedig a gyulafehérvári egyházmegye része, a gyimesbükki plébánia filiája.
Július közepén van minden évben Barátostelep legnagyobb eseménye, a II. világháború után Tudora Péter telkén épített kápolna búcsúünnepe. A Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére szentelt kis fakápolnát idénre teljesen felújította Tudora unokája, a jelenleg erdészként itt dolgozó Ambrus András.
Salamon József gyimesbükki plébános már két nappal a búcsús ünnep előtt megérkezett Barátostelepre, a kápolnában rendezkedett be, remeteként töltött itt két éjszakát.
A gyimesbükkiek egy hatalmas, faragott keresztet állítottak fel a térség legmagasabb pontján, a 1555 m magas Hosszú-havason. Erre a béke szót vésték fel magyar, román és német nyelven, ugyanis a hegygerincen mindkét világháborúban jelentős harcok zajlottak, számos német és magyar katona esett itt el.
Barátostelep házai és kalibái több száz méterre épültek egymástól, az erdők és kaszálók a felcsíki települések második határrészei voltak. Az erdőket visszakapták az egyházak, a kaszálók és legelők nagy részét azonban felhagyták eredeti tulajdonosaik. A Kis- és Nagy-Barátos patakok összefolyásánál kialakult, a bakancsos turisták számára igazi csemegét jelentő tanyavilágon nincs telefonjel, üzlet, villanyáram, de több család már benzinnel vagy gázolajjal működő áramfejlesztőt vásárolt. A helybeliek élelmiszer-szükségletüket a 14 km-re fekvő Románbarátosról (Braiteş, Braiteşul Românesc vagy Gura Brateşului) szerzik be, vagy saját háztájaikban állítják elő.
Nagy esemény Barátoson a júliusi házszentelés. Ez hagyományosan a búcsús nap előestéjén, illetve az ünnep reggeli óráiban zajlik: csengettyűsökkel, vidimuszokkal, az általunk ismert szertartás szerint, csupán a feldíszített karácsonyfa hiányzik. A lakosok száma évről évre csappan, az 1990-es évek elején még 25 család lakott itt, jelenleg már csak 10 házat kellett megszenteljen Salamon atya. A tíz családból csupán kettő lakik itt télen-nyáron, a többiek késő ősszel hazamennek, majd húsvét után visszajönnek, a legtöbben Bálványospatakáról, illetve Hidegségről származnak.
Ambrus Erzsébetnél, a jelenleg legidősebb, állandó barátosi lakosnak házát szenteli meg Salamon atya
Az idei búcsúra több irányból érkeztek zarándokok, a gyimesiek Tarhavason és Rakottyáson át, a hidegségiek pedig Farkaspalló érintésével, hegyi ösvényeken 25-30 km-t gyalogolva, míg a személygépkocsikkal érkezők óriási, közel 200 km-es kerülővel, a Neamţ megyei Tarkő településen át. Minden idők egyik legnépesebb barátosi búcsúünnepe zajlott idén, hisz közel 150-en gyűltünk össze.
Az ünnepi szentmisét Puskás Attila frissen felszentelt pap, illetve Szilveszter Imre hidegségi és Salamon József gyimesbükki plébánosok celebrálták. Puskás Attila újmisés szentbeszédében a most felállított kereszt jelentőségéről beszélt, majd a Kármel hegyén remetéskedő, a karmelita rend által szellemi ősként tisztelt Illés próféta történetét elevenítette fel, rámutatva, hogy hitünk ma is gyengélkedik. „Azért jöttünk ide, hogy megnyugodjunk, lelkileg feltöltődjünk. Az igazi megnyugvás a feszültségek mögött van” – mondta szentbeszédében Puskás Attila. Mivel számos békási, illetve környékbeli ortodox vallású pásztorember is eljött a szentmisére, Salamon József atya román nyelven is összefoglalta a prédikáció lényegét, az Úr imádságát, a Miatyánkot pedig románul is elmondtuk. Nem utalt rá ugyan senki, de Salamon atya kezdeményezése jelzés kellene legyen a moldvai lelkészek számára, hogy a román vidéken élő magyarokat is megilletné az anyanyelven szóló prédikáció.
Barátostelepen a helyiek nem tudnak arról, hogy járt volna eddig újságíró vagy fotóriporter a vidéken. Az ott töltött két nap felejthetetlen élményt nyújtott számunkra, két helyi erdész és családja, Oltean Viktor és Oltean György vendégszeretetét élvezhettük. Ezúton mondunk köszönetet nekik, akárcsak a Karácsony Floricsika által vezetett csoportnak, akik befogadtak minket, együtt gyalogolhattunk az erdei ösvényeken, ahol gyönyörű szép magyar énekeket énekelhettünk, az évszázados fák között együtt végezhettük velük a rózsafüzért, elvezettek erdei eperben, áfonyában és gyógynövényekben gazdag helyekre.
Csoportkép a barátosi kapolna előtt, a búcsús szentmisén részt vevő zarándokokkal
, Székelyhon.ro, 2012.07.15.